2016. augusztus 22., hétfő

Halló

Nem is tudom hol kezdjem. Olyan régen volt már az előző poszt, hogy le sem merem írni mennyi idő telt el azóta, hogy újra bejelentkeztem ide.

Pár nappal azután, hogy legutóbb kacérkodtam az újrakezdés gondolatával, rápisiltem egy terhességi tesztre és két csíkos lett megint. Aztán onnantól kezdve gyakorlatilag éjjel-nappal hánytam kilenc hónapon keresztül, ami nem könnyítette meg a nagy visszatérést. Aztán meg csak a fejemet kapkodtam, hipp-hopp megint hónapok teltek el, mire magamhoz tértem kétgyerekes anyukaként.

Aztán mikor eldöntöttem, hogy újra írok  ide megint, sokáig azon gondolkoztam, hogy mi lehetne a nagy comeback sztori. Mivel semmi komolyabb hírértékű dolog nem történik velünk és már több, mint két hónapja csapatom a két gyerekkel a nyári szünetben (kisebb-nagyobb megszakításokkal jobbára egyedül), úgy döntöttem, hogy hagyom a breakingnewst és kezdek valami nagyon kis egyszerű dologgal.

Ezt az ábrát már régóta terveztem megrajzolni, de miután ma fél háromkörül kidőlt mindkét gyerek (egyszerre!!!!) és újratöltődtem egy kis kávéval, a blogot választottam teregetés helyett. (Általában mindig a teregetés szorul háttérbe, mert mire eljutnék odáig, hogy jöhetnek a vizes ruhák, már annyira fáradt vagyok, hogy bizony néha éjszakára is bent felejtem a vizes ruhákat a mosógépben.)

Energiaszintem ingadozása napközben


Semmi különös nincs ebben a rajzban, nem is szándékozom művészeti magasságokba törni vele, leginkább álljon itt örökül a megemlékezés céljából.

Szóval korábban nem gondoltam, hogy két gyerek mellett ennyire el lehet fáradni a nagy semmittevésben. (Ígérem, ez az első és utolsó kissé panaszkodós poszt, igazából ez nem is panaszkodás. Remélem.) Felkelek reggel hétkor jóesetben, két-három éjszakai ébredés után, jóesetben, mert hol az egyik szopizik, hol a másik álmodik rosszat, hol meg a kutya fingja tele úgy a hálószobát, hogy éjnek évadján kell kipakolni az előszobába. (Jóesetben csak fingik, de néha ki is kell engedni a kertbe, hogy könnyítsen magán).

Ma csak kétszer keltem, a kettő között egyet lemenedzselt Gábor. A hajnalt nem számolom, amikor már felmásztam Barnabás mellé az emeletes ágyra, a gyerek és egy óriás méretű (tényleg óriás!!!) Bob minion mellé.

Szóval amikor az első kávé után magamhoz térek, akkor mindig azt hiszem, hogy kipihent vagyok és csípőből végigtolom az egész napot és nem hívogatom Gábort három után óránként, hogy ugye ma nem jössz későn stb. szövegekkel. De aztán mindig felpörögnek az események - reggeli, pelenkázás, legózás, őrültködés, ebédfőzés, altatás, pár szó a szomszéddal, hogy tud-e adni egy paprikát, lisztet, tojást stb., egy program elindítása a mosógépben, Barnabás csitítgatása először szépen, hogy hagyja Julikát aludni, rajzolás Barnabással (utálja), Barnabás csitítgatása hangosabban, persze felkel a kicsi, aztán kávé a szomszéddal (most éppen neki fogyott el a kávéja), aztán tízórai a kicsinek (aki mindig éhes), közben ebédkavargatás, pelenkacsere megint, egy kis porszívózás, mert mióta mászik a kilenchónapos mánikusan porszívozok, szanaszét lévő játokok összepakolása egy kicsit, Julika kimentése a wc-ből, terítés, etetés, persze Juli egyedül akar enni, romeltakarítás, gyerekmosdatás, komplett ruhacsere, persze megint beszart, még egy pelenkacsere, öltözés, hogy elszaladjunk a boltba túróért, mert Barnabás Rákóczi túróst kíván, de hát megint szakad az eső, újabb játék itthon,  kergetőzés a lakásban a kutyával, az öt napja száradó ruha leszedése a ruhaszárítóról, Barni győzködése, hogy aludjon, Julika altalás...és máris fél három van. Aztán ha szerencsém van, alszanak másfél órát, ha nem, akkor Julika felkel fél óra múlva (persze nyűgösen) és játszunk csendben (ami már önmagában is vicc egy kilenc hónapossal), aztán uzsonna, Barni felkel, tök álmos, mesét nézne, indulás a kutyával sétálni a Dunaparton, majd játszótér a sok-sok szomszéd gyerekkel, könyörgés Barninak, hogy menjünk be fürdeni, vacsorázni, emberfeletti erők mozgósítása Julika ébrentartására este  hét óra után, fürdés, vacsora, altatások és a végén még szegény kutya is kap enni. Mire ideérünk, már kb. fél kilenc van, és én a Barátok Köztön is képes lennék ellazulni, ha nézném.

Gondolom öt év múlva visszasírom az egészet. Ha meg nyugdíjasak leszek, majd kialszom magam.

Peace.

15 megjegyzés:

  1. Szeretet és béka!
    Jó, hogy újra itt vagy!<3

    VálaszTörlés
  2. A két csík és azok folyománya elég ütős, nem kell "nagy visszatérősön" gondolkodni. Az újbóli bejelentkezés is nagy.
    Örülök neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd küldesz egy meghívót a másik bloghoz? Köszi!!!

      Törlés
    2. Én köszönöm az érdeklődést!
      http://arokpartinefelejcs.blogspot.co.at/

      Törlés
  3. Robotporszívó? Szárítógép?
    motyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a robotporszívón gondolkodom egy ideje, a szárítógépet nem engedte a férjem.

      Törlés
    2. Nekünk LG Hom botunk van, minden pénzt megér.

      Törlés
  4. Örülök a visszatérésnek és örülök, hogy leírtad a napodat. Később is nehéz lesz, csak máshogy. Én például pont azt sírom éppen vissza, amit most te csinálsz. Egyébként fantasztikus vagy, hogy viszed a két gyereket nap mint nap. Le a kalappal!

    VálaszTörlés
  5. Csak egy kérdés: miért, a vizes ruháknak éjszaka nem a mosógépben van a legjobb helye? volt, amit ötször mostam újra (ez nem jellemző - de a duplán vagy triplán simán)

    és persze gratula és öröm Julikához :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, köszi :-) és te nyugodtan alszol a lelkifurdallástól, ha bent hagyod a ruhákat?

      Törlés
    2. nekem többnyire eszembe sem jut, hogy bent hagytam, csak amikor beraknám az újat, dühöngök, hogy bakker, moshatom újra a régit...

      Törlés
  6. Remélem tévedek, de valamiért úgy érzem, hiába kommentelgetünk itt, a következő kétcsíkig megint nem jelentkezel :D

    VálaszTörlés
  7. Kicsit lassú a reakciódidőm, de itt vagyok és folyt. köv. :-)

    VálaszTörlés