2013. június 9., vasárnap

Kommunikációs kampány a whippetért

Az elmúlt pár napban eléggé megfagyott itthon a levegő egy komolynak tűnő nézeteltérés miatt. Arról van szó ugyanis, hogy én egy ideje már nagyon szeretnék kiskutyát. Gábor pedig nem. Én mindig is szerettem volna kutyát, de amíg bent laktunk a városban, erre nem sok lehetőségünk volt. A panelek között, közeli park híján, kevés feltétel kedvezett annak, hogy kutyatulajdonosok legyünk. 

Az én érveim

Itt a zöldövezetben, egy karnyújtásnyira a Duna parttól gyakorlatilag minden körülmény adott. Sőt, szinte ideális körülményekkel rendelkezünk ahhoz, hogy gazdikká váljunk. Mindketten rugalmas munkaidőben dolgozunk, viszonylag későn megyünk el itthonról és én elég hamar hazaérek, tehát a kutyusnak nem kellene sokat itthon lennie egyedül. De egyébként a kiszemelt fajta kifejezetten szeret hosszan, békésen szunyókálni, a pár órás egyedüllét sem viselné meg különösebben. Hogy Barnabást is említsem, az ő szociális fejlődésének kifejezetten jót tenne egy kutyabarát és ráadásul imádnák egymást. 

Az ő ellenérvei

Gábor azonban hajthatatlan. (Mindenki azt hiszi róla egyébként, hogy egy tök együttműködő pasas, de igazából sokszor nagyon  merev is tud lenni.) Azt állítja, hogy a kutya óóóóóriási felelősséget jelent, mert rendszeresen kell vele sétálni, hóban is, szélben is és nem tudnánk hová tenni, amikor hosszabb időre elmegyünk itthonról. 

Herri és Vilike
Gyakorló anyukaként nem is értem  egy gyakoró apuka ilyennemű kutyaellenes kirohanásait, mert hiszen mi lehet nagyobb felelősség egy kisgyereknél. Bár annak idején a gyermekvállalás körül is ezt a hajcihőt csinálta. Mára viszont ő az egyik legcsodálatosabb és legfelelősségteljesebb apuka a világon, akit ismerek és aki szó nélkül, a legnagyobb természetességgel veszi ki a részét a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőkből. Etet, altat, fürdet, mesél, énekel, szaval, főz, vasal, nevettet, megnyugtat és az árvízzel dacolva a legnagyobb felhőszakadásban is elmegy lázcsillapító tapaszért. Szóval egyáltalán nem helyénvaló az aggódása. 

A kutya iránti vágyat a holland túránk csigázta fel megint, ahol három élménygazdag napot tölthettünk együtt két tüneményes whippettel. Imádták Barnabást és Barnabás is imádta őket. Igazán barátságos, nyugodt és elképesztő öntudattal rendelkező kutyusok. Csak szeretni lehet őket. (Kölcsön is vettem egy képet Norbitól, holland vendéglátónktól, hogy bemutassam őket. ) Szerelem volt első látásra és biztosan tudom, hogy ilyen és csak ilyen kiskutyát szeretnék. 

A kettőnk közötti tárgyalások azonban hidegháborús állapotot öltöttek és a nézőpontok az istennek sem közelednek. Pedig meggyőződésem, hogy Gábor fantasztikus kutyagazdivá válna. Ezért most úgy döntöttem stratégiát váltok és a közösség meggyőző erejét kérem az érvelésben. 

A feladat: 
  • Egyesítsük erőinket és gyűjtsünk össze minél több és minél változatosabb kutyatartást pártoló hozzászólást a bejegyzés alatt, amellyel sikeres kommunikációt folytathatok férjemmel szemben, a whippet mellett
  • Cél, hogy a kutyatartást minél több és minél pozitívabb oldalról mutassuk be neki
  • Nem cél, hogy erősítsük őt meggyőződésében
  • Szedjünk össze ellenérveket az ő érveivel szemben pl. "Igaz, hogy mindennap kétszer-háromszor kell majd vele sétálni, de ez csak jó lehet, mert addig is a friss levegőn lehetünk és ez egyfajta rendszerességet alakít majd ki az életünkben. Arról nem is beszélve, hogy a kutyasétáltatás kiváló családi program is lehet egyben"
  • Bármilyen jótanácsot szívesen veszek, amely segíthet az érvelésben
  • Minden szóra szükség van, a máskor hallgatóktól is
Előre is hálás vagyok.

Egy fotó búcsúzóul az érzelmi hadviselés eszköztárából:

42 megjegyzés:

  1. Kutyatulajdonos anyaként állíthatom minden aggály helyénvaló,ám teljesen felesleges. Az a szeretetbomba amit csakis egy(vagy több hehe) kutya adhat nem igazán leírható.
    Szert tesz a család egy állandó plusz vidámságforrásra, a 'kényszerséták' örömére, egy bioporszívóra,aki MINDEN esetben szeret és erről biztosít. Nem érdeklik a munkahelyi gondok,az infláció, a sok komplikált emberi gondolat. Csak szeret.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kicsit azt hittem először, hogy majd vennünk kell egy porszívót...de aztán leesett :-))

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Az egyetlen negatívum, az esti séta. Ez a legkegyetlenebb. Vacsora és fimnézés után nekiindulni, felöltözni, nyakörvet keresni.

    Aztán amikor már a lépcsőházban vagy. Kilépsz a friss levegőre és teszel egy 10 perces sétát, iszonyú hálás vagy a kutyádnak. Hogy lehozott téget lefekvés előtt.

    Az előnyöket nem sorolom. Amikor eszméletlenül örül neked, amikor hazaérsz (ez max 3 perc, aztán teljesen természetesé válsz.) Nem írom le azt sem, milyen amikor megérzi, ha rossz napod volt. Amikor leheveredsz a kanapéra és bepörög a térhajlatodba. Vagy csak elvonul gondolkodni és várja, hogy odamenj hozzá.

    Norbi,
    az elfogult

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? Ilyet? Vagy ez csak az érvrendszer része? :-)

      Törlés
    2. és amikor kilopja a kekszet a táskádból? :-)

      Törlés
    3. Ezutan az erveles utan egyertelmuen... de nem lehet, hisz macskank van es nincs hely kutyusnak... majd egyszer...

      Törlés
  4. Egy kutya olyat és annyit ad, amit egy ember sem tud adni!
    De egy nagyon fontos dolgot kell még, hogy mondjak: bármilyen kutyáról is legyen szó, ahhoz, hogy okos legyen és szófogadó, nem elég tartani,tanítani és foglalkozni kell vele.
    Egyébként meg kutyát minden ember mellé és szép lesz a világ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, én már mindent elterveztem. Kutyaiskolába vinném, szépen megtanulnánk mindent, nagyokat sétálnánk és ahová csak lehet, mindenhová vinnénk magunkkal :-)

      Törlés
    2. jó terv!
      egyébként ők tartják a frizbiben a csúcsot! iszonyat gyorsak :)
      plusz érv, ha megtanítjátok frizbizni, rendezhettek nagy családi frizbizéseket is!
      csudaklassz kuttyal frizbizni!

      Törlés
  5. Én azzal segítek, hogy nem próbálok érvelni :D

    VálaszTörlés
  6. Sokáig ellenálltam. Takarítani kell majd utána, pucolni az ablakot, feltúrja a kertet, cipelni kell az állatorvoshoz, elszökik a szukák után... egy szép napon kidobtam a racionális érvelést az ablakon, és bejelentettem a bennem lezajlott változást: jöhet a kutya. Azóta hatalmas a boldogság mindkét kislányomnál, én pedig lepucolom az ablakot. Kiteljesedett a családunk.

    VálaszTörlés
  7. Szerintem is a séták a legérdekesebbek. Minél sűrűbb a nap, vagy minél fáradtabb vagyok annál nagyobb érték a séta. Egyetem alatt imádtam, sokszor hazaszaladtam dél körül ha tehettem. Sétáltunk egyet aztán teljesen felfrissülve indultam vissza. Olyan a két agárral a séta, mintha végigbeszélgetnénk a parkot. Ugyanígy valahogy az együttalvás is olyan mintha egyet álmodnánk, és még a lázcsillapító tapasznál is jobban gyógyítanak.

    Másrészről, imádom a kutyáink lelkét újra és újra felfedezni. Fent említett Vilmos például roppant öntudatos, nagy az egója, nem hízeleg. De amikor valamiért tényleg hálás, akkor azt nagyon kimutatja, és az nagyon nagyon felemelő tud lenni.

    Aztán amikor lelopja a vacsorának szánt fagyos tintahalat a konyhapultról az egyik vagy/és másik jön a nevelés összszorított fogakkal, hogy el ne sírd magad-csak most ne mutasd, hogy gyenge vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szinte vágyom arra, hogy rendszeresen sétáljak! tényleg.
      :-))) aztán meg lehet őket levadászni a fürdőszobából. cukkerek, kis bújósak.

      Törlés
  8. Én nagy kutyás vagyok! :) Van egy imádnivaló kutyamixem, aki anyjától-apjától a legjobbakat örökölte. Akkor döntöttem el, hogy kell egy kutya, amikor elkezdtem az egyetemet és egyedül éreztem magamat a gyerekkori szobámban, a középiskolai barátoktól távol. Magammal hoztam egy kemény szakítás után a kertes házból ebbe a rozzant lakásba, mert csak ennél az albérletnél engedték a kutyát, én pedig ragaszkodtam hozzá. Akkor lettünk elválaszthatatlanok, amikor a testvéreivel ellentétben felmászott az ölebe, és hanyatt dobta magát, majd ugyanezt tette, amikor a fárasztó kocsiút után ölbe vehetettem a pályaudvar mögötti parkolóban. Egyszer széttépte a Harry Potter ötödik kötetének a papír borítóját, lekerekítette a könyvnek a sarkait, amitől majdnem megállt a szívem. Olyan őrült visítást produkál az állatorvosnál, hogy előre ég a pofám, ha menni kell, de sajnos rossz élményei vannak. Gondolkodás nélkül a szívébe fogadott egy mindkettőnk számára új embert, akivel a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jó haverok lettek. Új emberekkel ismertetett össze minket, akiknek a rendes nevét csak jó pár hónap után tudtuk meg, mert addig csak a Bogyi Anyukája, Lencsi Anyukája vagy Vili apukája voltak. :)
    Imádjuk, hogy a sétákkal rendszert visz az életünkbe, és a friss levegőn vagyunk mindhárman. (Esőben ez annyira nem vicces, de sebaj.) Büszkék vagyunk rá, ha valami újat tanul meg, mert hiába lesz lassan öt éves, még mindig fogékony. Ha hazaérsz egy fárasztó nap után, vagy csak a szemetet viszed le és belépsz az ajtón, majd megőrül örömében. Retteg a vihartól, és ezért bemászik a fürdőkádba. :) Szeret ott lenni ahol te vagy, de igényli a magányt is. Olyan, mintha értené minden szavunkat, de azt biztosan, amikor megkérdezem tőle, hogy na mit hoztam neked. :D
    Vannak idióta dolgai, és rengeted szőre, de olyan szeretet tud adni, ami ezeket bőven felülmúlja. Élményekkel gazdagít és emlékeket ad. Most is itt bámul, mert lassan vacsora idő. (Persze nyilván nem fogja megenni rögtön a kajáját, de órát lehetne hozzá igazítani.)
    A kutya jó dolog. :)

    És itt egy link, ami elmondja amit én nem:
    http://theoatmeal.com/comics/dog_paradox

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó csaj vagy Sára, tudtam, hogy számíthatod Rád :-)))
      majd cseréljünk email címet és meséld el hogyan lehet megtanítani a szobatisztaságra :-) anyukám egy kis jack russel-féle keveréket kapott az 50. szülinapjára, menhelyről hoztuk ki neki. Ő egyszer, mérgében, anya táskájából pakolt ki, megevett egy nápolyit, aztán egy negrot, majd egy bilagitot, végül megrágta anya szemüvegkeretét és a munkahelyi belépőkártyáját :-)
      jó a link :-)

      Törlés
  9. Nem volt sose kutyánk és nem is tervezzük. DE! Reagálnék a "nem tudnánk hová tenni, amikor hosszabb időre elmegyünk itthonról" kérdésre, mert hasonlóval már találkoztam. :) A férjem egyik barátja utazott el egy időre és kérte meg, hogy sétáltassa a kutyáját, míg nincs itt. Én is többször vele tartottam és az csodás volt! Kutya egy hétre! Szóval egészen biztos vagyok abban, hogy ha úgy utaznátok el, hogy a kutya marad, akkor találnátok a baráti körben olyat, aki örömmel kutyatulajdonossá válna 1-2 hétre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és kutyapanzió is van a világon!! meg a tesóm is itt lakik! tőlünk nem messze. kocsival meg simán vihetnénk magunkkal!

      Törlés
  10. Képzeld, azért nem olvastam el napokig a posztot, mert arra gondoltam h egy SZENDVICSRŐL van benne szó (lsd whopper).
    De így jobb is, legalább meg tudom kérdezni h mit szólt Gábor az akcióhoz?
    Amúgy meggyőző érveket nem sorolhatok (sőt!), mert én sem szeretnék kutyát :) Viszont az jutott eszembe h nincs esetleg valami, amit meg ő szeretne és te nem? Megalkudhatnátok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg azért olvastam el, mert érdekelt, h mi az. (Egyébként amúgy is mindent el szoktam olvasni, inkább előbb, mint utóbb, de aminek az a címe, hogy kommunikációs kampány, azt inkább utóbb.)

      Törlés
    2. Egyelőre nem túl pozitív a fogadtatás, mert puhapöcsű vasalós férjént tüntettem fel a posztban....kicsit túldramatizálom, de ez volt a lényeg.

      És egyébként ő meg megkap mindent: dobtanfolyat, zenei menedzser képzést, esti kosarazást, iPadet...Ő sokkal jobban tárgyal, mint én. Szóval ideje lenne beváltanom a pontjaimait :-)

      Törlés
    3. na, akkor majd máskor valami szenzációhajhász címet keresek. szét is nézek anyus blogán valami jó ötletért :-)

      Törlés
    4. Nekem nem sikerült levonnom azt következtetést, h vasalós férj lenne.

      Törlés
    5. A dobtanfolyam simán megér egy kutyát. Főleg ha otthon gyakorol.

      Törlés
  11. Az alku zsenialis megoldas! A legigazsagosabb...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mit mondjak neki? nektek van múltatok, hátha van valami jó ötleted :-)

      Törlés
  12. Nekem csak egy meggyőző érvem van (mert én bevallom félek a kutyáktól és nem is igazán tudom elképzelni, hogy egy kutyával éljek, de talán másképp gondolnám, ha nem egy panelban laknék), mégpedig az, hogy sokkal jobb úgy felnőni úgy egy kisgyereknek, hogy nem fél a kutyáktól, hanem barátként tekint rájuk. Én úgy szeretném, ha az én Bandim is a kutyák barátja lenne. Mert ha már nem fél a kutyáktól, akkor sokkal bátrabb lesz az összes többi állattal és szituációval szemben is. Nekem ez szilárd meggyőződésem. Egyébként meg tényleg jó ötlet az alku.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt a gyerek dolgot már előttem. nem jött be :-) ENGESZTELHETETLEN!!!!

      Törlés
  13. Hajra Gabor! Kutyaval az elet sokkal szebb. A kutya az ember huseges tarsa lesz, megszepiti a szurke hetkoznapokat. Az tenyleg a legjobb ahogy minden egyes alkalommal oromtancot kepesek jarni, mikor hazaersz. Barmilyen pocsek napod is volt, felvidulsz. Nezzetek ezeket a szupercuki kepeket:
    http://pinterest.com/sallytearse/all-the-reasons-why-i-need-a-dog-in-my-life/

    VálaszTörlés
  14. jaj, de cuki ez a pinterest board :-) Orsi, pedig te cicás vagy, nem? :-) Vagy itthon van kutyus?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. cica, kutya mindegyiket imadom :) van kutya is igen szimba cica banatara...

      Törlés
  15. Gábor, addig nem teljes a család amíg a gyerek(ek) mellé nincs kettő darab kutya, kettő darab macska, kettő darab nyuszi és kettő darab süni. Mókus opcionális. Valahol el kell kezdenetek...
    Vagy csak jól kész tények elé állítunk és akkor nem lesz apelláta... :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szólok is neki, hogy fáradjon ide a blogra és kezdje el olvasni a sok-sok támogató érvet :-) Köszi Muci!

      Törlés
    2. Igazan nincs mit. Legkozelebb amikor mesz vasarolni, veletlenul vegyel egy Whippetet is. Aztan rendre veszitsd el a blokkot :)))

      Törlés
  16. A kutyák olyan csodát hoznak az ember életében, amit talán más nem is tud. Amikor kislány voltam, mindig volt egy (négylábú) jóbarát mellettem, aki türelmesen és megértően hallgatott. Megtanultam törődni,felelősséget vállalni, az ő érdekeit akár az enyém elé helyezni. Nagyon sokat játszottunk, nevettünk az együtt eltöltött séták, túrák alatt. Láttam abszolút nem kutyás embereket "megtörni" egy farokcsóválástól, vagy egy labda visszahozásától.. Idővel sajnos megtanultam megküzdeni a gyásszal, és a veszteséggel amit az eltűnése okozott. Összegezve. Minden egyes perce öröm, tanulás, móka, picit játszva felnőtté válás! <3 Legyen kutyátok Gábor! :) Az igény nem fog megszűnni.. :D ;)

    VálaszTörlés
  17. Oh, még egy tanulságos példa.. Édesapám szintén nem szeretett volna kutyát.. Évekig bírtuk, aztán egyszer igen aljas és gonosz módon beállítottunk egy tündéri (a fent említett) kiskutyával.. :D

    VálaszTörlés