2013. június 6., csütörtök

Árvízközeli élmény

Emlékszem arra a bejegyzésre, amit tavaly nyáron írtam, amikor ide költöztünk a Duna mellé. Nagyon boldog voltam. És aztán anyus egyik megjegyzésére is emlékszem, amiben pedzegette, hogy mi lesz, ha árvíz lesz. Nem aggódtam, mert itt nálunk elég nagy a gát, sőt, talán itt a legnagyobb. 

Viszont most, hgy látjuk napról napra emelkedni a vizet, hallgatva a híradásokat az 500 éve nem látott vízmennyiségről, kezd tele lenni a gatyám. Azon gondolkozom, ha esetleg mégis kitelepítenek vagy még rosszabb, szakad a gát, akkor mit viszünk majd magunkkal. Gondolom az első a bonyolultabb kérdés, mert ha a második bekövetkezik, akkor csak felkapom a gyereket és futunk valamerre. Mindesetre addig is élvezzük a partot. 

A fotók telefonnal készültek, kevésbé jó minőség. 



 

azért nincs rajta gumicsizma, mert tegnap
rongyig áztatta és azóta még nem száradt meg
utána vettünk egy jó forró fürdőt
24 órán keresztül tudná csinálni

3 megjegyzés:

  1. Drukkolok, hogy ne kelljen holmikat összekapva szaladni! A képek meg tök jók, gyönyörű rajtuk Barnabás! (az első három meg olyan, mint egy romantikus festmény részlete)

    VálaszTörlés
  2. hehe... a pocsolyákat mi sem tudjuk megunni :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon remelem hogy nem kell benneteket majd kitelepiteni. Jo forro, szaraz idore van most szukseg, es csak ugy mint szules elott: a GATVEDELEM NAGYON FONTOS!

    Szurkolunk nektek, mindannyiotoknak. Ha otthon lennek mar vittem volna a zsakoloknak teat. Vagy palinkat. Attol fuggoen hol van a viz.

    VálaszTörlés