2013. május 13., hétfő

A sávváltásról

Minden azon múlik, hogy időben tudunk-e sávot váltani. Mert, ha nem vagyunk elég előrelátóak, könnyen beragadhatunk egy csuklós busz után, ahol nincs más dolgunk, csak hogy szívjuk a kipugógázt.

Ma valahol a Szilágyi Erzsébet fasor végén, ahogy közeledtem az Attila út felé, volt egy pár pillanat, amikor totál azt éreztem, hogy megfejtettem az élet értelmét. Ami jelen esetben nem 42. Rájöttem, hogy az élet tökre olyan, mint a nagyvárosi közlekedés. Kicsit idegesítő, kicsit feszélyez, kicsit akadós, különösen, ha dugó van. Néha nagyon nagy kerülőt kell tennünk, hogy célba érjünk. Néha félreállunk - szerencsés esetben van térképünk -  vagy többször is visszafordulunk, hogy megtaláljuk az úticélunkat.  De egyébként, ha lehet haladni és megtaláljuk az osonós elkerülő utakat és közben merünk oldalra pillantani a délutáni napsütésben, akkor kibaszottul szép helyeket fedezhetünk fel, Budapesten is. Meg amúgy is. 

Elnézést, hogy ezzel mertem fárasztani bárkit is. 



6 megjegyzés:

  1. Budapest nagyon szép. Csak az a sok hülye ne állna mindig a dugóban. :)

    VálaszTörlés
  2. fú, ez nagyon jókor jött, köszi!

    VálaszTörlés
  3. én spec. ha szarul vagyok legszívesebben kocsiba ülnék és mennék abárhova, messzire, el.
    mert szarul lenni valóban olyan, mint tötymörögni és szívni a gázt. úton lenni meg jó, mert az a haladás a valahova... :)

    VálaszTörlés
  4. és akkor még azokról nem is írtam, akik nem használják az indexet vagy éppen fordítva, indokolatlanul használják azt! :-) Puszi Márknak!

    VálaszTörlés