2013. május 22., szerda

A nemfutásról

Egy pár hete már van egy mocskos kis titkom, amiről eléggé nehezemre esik beszélni és nem is szoktam, hacsak valaki rá nem kérdez nyíltan és burkolatlanul. Igazán nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni, de az van, hogy hetek óta nem futottam. És nagyon őszintén és kendőzetlenül be szeretném vallani, hogy nem is érzem szükségét. Nem vagyok motivált. Nem hiányzik. Nem érdekel. 

És nem igazán tudom, hogy ilyenkor mi van és miért lett így. 

Talán a tél volt az oka, ami indokolatlanul hosszú volt. És bár korábban a tél sosem volt akadály, de most sok munkahelyváltás tarkította és különösen nehéz volt. Barnabás betegségei sem könnyítettek a helyzeten. Mert vagy késő estig dolgoztam, amikor napközben nem tudtunk bölcsibe menni, vagy éppen is fostam/hánytam/torokgyulladtam/lázasodtam stb. A sok bölcsis vírus kéthetente padlóra küldött engem is (és Gábort is). Amikor meg éppen nem volt semmi, akkor leginkább örültem, hogy végre nyugalom van. Közben jól lemaradtam a kis futós társaságomtól, és a legutóbbi közös edzés, ahol nem vártak meg, csak tovább szegte kedvemet. 

Most úgy állunk, hogy kb. 4 hete nem futottam és előtte is csak hébe-hóba, hetente/kéthetente egyszer. 

Nem merek róla beszélni, mert nem akarnám lerombolni a rólam kialakult képet, ha lehet ilyet mondani, bár most már egy kicsit be vagyok piálva, azért merem leírni. Ez mondjuk elég szokatlan, hogy itthon így egyedül bepálinkázok, de most így alakult. 

Szóval ez van. 

Ha valaki tudja a megoldást, mondja meg nekem, hogy újra megtaláljam azt a valamit, amit tavaly október-november környékén elvesztettem. 

17 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Nekem a jo idö meghozta a motivaciot... 3 hete vegre ujra futok es nagyon jol esik! Talan ez segit: http://superhappyjohi.blogspot.co.il/2011/06/my-sport-motivation.html?m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. láttam a posztot és nagyon örültem neki!
      és akárhányszor előveszem a Brooks cipőmet, mindig te jutsz eszembe :-)

      Törlés
  3. az már jó, hogy meg akarod találni azt a valamit!
    lehet, hogy hülye tipp, de nálam bevált. én ugyan nem futok,hanem túrázok és a gyerekem miatt az utóbbi két évben csak lötyitávokat nyomtam, azt is kínlódva. de nemrég egy teljesítménytúrát lenyomtam, persze megint kínlódva és bosszankodva, hogy mindig lemaradok. persze a cipőm is szarrá ment az évek alatt, ami nagyon fontos. nyilván a futásnál is.
    de most végre összekuporgattam egy új cipőre. már meg is van. olyan szép és olyan kényelmes és már alig várom, hogy beletegyek jó sok km-t.
    szóval valami új, ami elengedhetetlen a futáshoz... inspiráló lehet... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. annyi futócipőm van, egyszerre akár 3-ban is futhatnék :-) sajnos nem ezzel van a baj. viszont túrázni nagyon szívesen elmennék!

      Törlés
  4. A futáshoz ugye egyáltalán nem értek, de sztem is bármihez megjön az ember kedve a szép időtől. Vagy ha valami öröm éri. Vagy mérgében. Vagy csakazértis :)

    VálaszTörlés
  5. Tetszett a poszt nagyon!
    A megoldást nem tudom, én még csak nagyon kezdő vagyok.

    VálaszTörlés
  6. Négy hét nem egy nagy idő (nem csak a történelemben, hanem a te életedben sem). Ha most nem futnál egy évig, akkor is úgy tekintenék rád, mint egy futóra. Az, hogy az ember ideiglenesen nem csinál vmit, szerintem nem sokat számít (mármint ha leszámítjuk azt, h újrakezdeni hosszabb kihagyás után nem könnyű).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez nagyon kedves tőled Motyi, és ezen egy csomót gondolkoztam. Valószínűleg majd elmúlik ez az időszak és tényleg csak átmeneti lesz.

      Törlés
  7. Nemrég voltam életem első futóversenyén, és ha már így utolért ez a bejegyzésed, leírom, hogy egy villanásra láttalak ott. Szembe jöttél velem, a jó futók között, én valahol a forduló előtt voltam még. Érdekes volt, mert csak a Te arcodat láttam, más senkiét, és mikor visszafordultam, már nem láttalak. Hát ilyesmi. A nemfutás lényegtelen. Üdv!

    VálaszTörlés
  8. hajra Evi! csak hagyd hogy szep lassan feleledjen az a tuz :) puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudom én, csak nehéz ezt feldolgozni. mikor jössz? majd írok ám, csak jól elfelejtettem.

      Törlés
  9. könnyen lehet, hogy túledzetted magad a maratonra, ami visszavett a kedvedből. esetleg ez lehet magyarázat. ilyenkor azért eltelik pár hónap, mire helyre jönnek a dolgok (legalábbis nálam így volt a közös/első FM óta). nem baj, hogy nem futsz, ha erőltetnéd, h hátha jobb lesz, lehet fordítva sülne el. most fordítsd az energiát a családra, a sok bkv-zás úgyis elveszi az időd nagyrészét :) majd eljön a futás ideje is.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amúgy szerintem is ez van. kicsit túlhajtottam magam a maratonra. azt hiszem leginkább magamnak akartam bizonyítani, hogy azzal, hogy szültem, anya lettem, semmi sem változott, ugyanúgy tudok futni is, mint régen. túl sok volt, most egy kicsit pihenek.

      Törlés
    2. Jol teszed Evi! Ha igy erzed, akkor ne eröltesd, amint eljön az ideje, megjön a kedved is... Pussz!

      Törlés
  10. Ha szeretnél újra beleszeretni a futásba, segíts egy kezdőnek! Ahogy őt motiválod elő fog jönni az a rengeteg dolog, amiért te magad is rajongsz a futásért. Ha együtt edzetek még a fokozatosságot is meghagyod magadnak :)

    VálaszTörlés