2013. március 20., szerda

Arról, hogy a zoknik néha lecsúsznak

Paul Banks koncert Bécsben. Csalánkiütés. Egy pár nap a Bethesdában a gyerekkel. Kevéske futás. Fülfelszúrás. Egy újabb felmondás. Házassági évforduló. Egész családra kiterjedő fosós-hányós. Egy szülinap. Munkahelykeresés. Még egy fosós-hányós. Hosszú hajból egészen rövid. 

Csak pár dolog az elmúlt pár hétből, amelyek történtek és amelyekről és amelyek okán nem írtam oly sokáig. Most mégis arról szeretnék megemlékezni, hogy a H&M-es bokazokni milyen aljas módon hagyja cserben az embert. 

Pedig a héten már kidobtam egyet. 

A zoknik helyzete nálunk mindig nagyon kényes, de teljes mértékben el tudom képzelni, hogy mi ezzel egyáltalán nem vagyunk egyedül. Azt gondolom, hogy a zoknik sokszor csak úgy eltűnnek maguktól. Nemcsak az olyan kevéssé strukturált háztartásokban mint a miénk. Pedig van zoknis fiókunk, mindenkinek sajátja. Járunk-kelünk a lakásban, felveszünk egyet, ha fázik a lábunk, aztán levesszük, ha már zavar a takaró alatt tévézés közben vagy túlmelegszik a láb a szőrös mamuszban.

És aztán a zokni egyszercsak - szigorúan mindig egy darab - felszívódik valahol a szoba-szennyestartó-mosógép-ruhaszárító-ruháskosár-zoknisfiók útvonalon. Igaz ez felnőtt és gyermekzoknira egyaránt.

Ennek okán egy teljes pár zokni birtokbavétele a korareggeli készülődésben igazán komoly stresszfaktorral bír. Így történthetett meg, hogy ma reggel egy ugyanolyan típusú zoknit sikerült a lábambra húzni, ami már egyszer felidegesített tegnap és ezért egyszerűen csak kidobtam a kukába. 

A mai darab már a bölcsiből kifelé lecsúszott. Egyre csak lejjebb. Egészen le a sarkam alá. Gáborral éppen egy új laptopot indultunk vásárolni nekem. Elég hamar odaértünk a bolthoz, ami csak sokkal később nyitott ki, így megreggeliztünk egy közeli helyen. Akkor már a talpam közepén járt a zokni. Nem, nem tudtam felhúzni, mert magasszárú cipő volt rajtam és az amúgy sem az a fajta zokni volt, amit csak úgy simán fel lehet húzni és ott marad. A diszkomfort érzet egyre inkább elhatalmasodott rajtam, csak álltam a bevásárlóközpont közepén és a zoknitól való mielőbbi megszabadulás iránt érzett vágyam fokozatosan átvette a hatalmat az elsődleges szükségleteim kielégítése felett. Elmondhatatlanul rossz érzés volt. Szinte már egy lépést sem tudtam tenni. Persze az összes zoknis bolt zárva volt. 

Gábor elindult laptoptot venni (ez is megérne egy sztorit, de sohasem fogom megosztani senkivel), én pedig lehorgonyoztam a Women's Secret előtt és vártam, hogy az eladólányok végre lekaparják azt a szaros matricát a kirakat belső ablakáról és felhúzzák végre azt a tetves rácsot a bolton. 

Bementem és kértem egy zoknit. Nem picike titok vagy bokazoknit, hanem olyan igazi rendeset, ami finom puha pamutból van és jó magasra felér a bokám felé. Közben elmagyaráztam a problémámat az eladólánynak, aki nagyon megértő volt, az egyik újonnan vásárolt zokniról le is vágta a lopásgátlót, sőt felajánlotta, hogy nyugodtan fáradjak be az egyik próbafülkébe és kényelmesen cseréljem le a régi, rossz zoknit az új, jó zoknira. 

Fellélegeztem és új emberként csatlakoztam Gáborhoz laptopvásárlás ügyben. 

(Majd persze azt is leírom, hogy pontosan mi tartott olyan sokáig azon, hogy ismét ideüljek a gép elé és sztorizzak. Addig is írjatok kommentbe valami zoknis sztorit, csak hogy tudjam, nem veszítettem még el minden olvasót.)

Puszi mindenkinek









25 megjegyzés:

  1. Zoknis sztorim nincs, azon kívül, hogy nekünk is tünedeznek el. 3 gyerek...
    Viszont itt vagyok, mint olvasó. :-))
    Nagyban inspiráltál abban, hogy futni kezdjek, és szeretem a blogodat olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Mi vettünk sok-sok pár teljesen egyforma zoknit. A régieket pedig kidobtuk.

    (Már régóta akarom kérdezni, a chapta tényleg nagyon kell? Mindig háromszor meggondolom, hogy ki akarom-e tölteni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van chaptám? én is utálom! megnézem hol kell kikapcsolni.

      Törlés
  3. Nálunk van félpárzokni gyűjtemény, már legalább ötven darabos, de kb a feléről tudom h egészen biztosan soha nem fog előkerülni a párja. Egy ideje a fiúknak és magamnak is tök egyforma decathlonos zoknikat veszek, nem csúszik le, kényelmes és bármikor újrapárosítható.

    VálaszTörlés
  4. Nincs zoknis sztorink, mióta rájöttünk, hogy felemás zokniban is ember az ember :D és már a gyerekek is elég nagyok ahhoz, hogy megengedjük nekik, hogy különbözőeket viseljenek (ami ahhoz képest nem is nagy ügy, hogy a fiam egy egész nyáron át járt kacsalábas szandálban, mert kizárólag úgy volt hajlandó viselni) Remélem, a felemás zokniban olvasók is számítanak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) tudod, hogy nem a ruha teszi az embert :-)

      Törlés
  5. Zoknik, azok már csak ilyenek... nekem a barátaim szoktak ilyen-olyan oknál fogva zoknit kérni tőlem, amik aztán vagy visszajönnek vagy nem... de a legutóbbi zoknis sztorim, amit vagy olvastál vagy nem (http://cangajo.blogspot.hu/2013/03/terdig-hoban.html)
    és végre, hogy visszatértél... :)
    ja és a hógolyótorta receptet azóta is várom... nyálcsorgatva... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most máris mindjárt küldöm a receptet emailen, de aztán tessék ám lefotózni azt az elkészült tortát :-) nagyon nagyon finom.

      Törlés
  6. Dejódejódejó! Minden délután felnéztem, hátha megtörik a hallgatás! :)
    Nekem csak olyan zokni sztorim van, hogy egyszer amikor még kicsi voltam anyával otthon mostunk, és amikor vittük ki a mosógéptől az erkélyig a tiszta ruhákat, észrevettük, hogy egy fél pár csíkos zokni a nappaliban hever. Azonban nem csak hogy nem találtuk meg a párját, hanem el sem tudtuk képzelni, hogy kié lehet. Se anyáé, se apáé, se az enyém nem volt egész biztosan (az ember csak felismeri a saját zoknijait...). Ez egy örök családi rejtély. Aztán a végén anya kitömte, mert hosszú szárú volt, és csinált nekem belőle hernyót. Ennyi.
    A diszkomfort érzésről meg annyit, hogy Barcelonában sikerült jól megázni egyik nap, és olyannyira zavart a vizes láb, vizes zokni és minden egyéb, hogy beromboltam egy kis üzletbe zoknit venni, (miután a helyi plázában csak Tommy Hilfiger zoknikat találtam arany áron) aztán a Starbucksban száraz zokni fel, nejlonzacskó a lábra, és vissza a csizmába. És ez a hazaút előtt volt, tiszta ideges voltam, hogy mi lesz ha a reptéren levetetik a cipőmet. :D De a Barcelona stadionban is szárítottam már zoknit a kézszárítónál a női wc-ben, míg az András holmi kupákat nézegetett. Bájos látvány lehettem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a 20.00-s kommentemet neked szántam :-)

      Törlés
  7. én félpárzokni hívő vagyok, mióta az eszemet tudom. És mióta saját háztartásom van ez legális :o) anyukám nem rajongott a dologért, de érdekes, mióta saját háztartásom van ő is szereti a félpár zokniaimat.
    a képet, amit ide szerettem volna biggyeszteni a facebookon küldöm szeretettel;)

    hajrá, jó újra olvasni, ez egy valódi Évi post szerintem, nagyon jól sikerült. :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Köszi DórI! fantasztikus a kép! mikor találkozunk már?????????????

      Törlés
  8. Jaj olyan nehéz volt ide visszatérni és úgy el is mesélném, de nem tudom mennyire lehet ezeket ilyen nyilvánosan elmesélni. No madj meglátjuk. Mindenesetre örülök, hogy így örülsz :-) Sosem derült ki, hogy kié volt a zokni? Ez különös :-) Barcelona meg nagyon jó. Amikor én voltam ragyogó napsütés volt márciusban!

    VálaszTörlés
  9. Amikor mi voltunk márciusban, akkor egy nap ragyogott a nap, de az szép volt, mert a Güell parkban voltunk éppen. Én meg örülök bárminek amit írsz, nincsenek követelményeim! :) Barnabás updatenek örülnék! ;)

    VálaszTörlés
  10. Chip, szerintem a bölcsis sztori után nyugodtan leírhatsz bármit. Az olyan meredek volt, h kapkodtam a levegőt. Már én is nagyon vártam, h írj. Zoknis mesém nincs. Üdv!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia! Üdv a blogon, még nem is hallottam felőled :-)

      Törlés
  11. Szia Évi,
    én is hűségesen olvaslak és minden posztnak nagyon örülök. Nálunk valamilyen rejtélyes oknál fogva csakis a Balázs zoknijai páratlanodnak. A maradékokat a saját fiókomban gyűjtöm hátha egyszer előkerülnek a párok. Egyébként van nálam egy pár zoknid. Remélem hamarosan visszaadhatom.
    Azt a zoknis képet te csináltad?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem, a pinterestről van, beágyaztam, ha rákattintasz, akkor bejön az oldal, csak véletlenül lemaradt a hivatkozás.

      Törlés
  12. Visszatertel!!!! ;) De jo! Anyushoz csatlakozok a sport zokniaink nagy resze decathlonos es meg a meret is rajta van, szoval nem keveredik es lehet könnyen parositani... mindjart itt a nyar es akkor meg zoknit sem kell hordani! ;) pussz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak legyen már nyár. vagy legalább tavasz :-)

      Törlés
  13. A lecsúszó zoknik a kukába, a párjavesztettek a kézre valók: gombbal, filccel, lefentyűvel, meg mifenével -bábnak.

    Jó újra olvasni!

    (A zoknik mellett, a benyomott-karakterek gépelését utálom nagyon, de Neked megteszem. 3X is, ha kell... morogva el -ha elenged végre)

    VálaszTörlés