2012. december 31., hétfő

Viszlát 2012


Úgy döntöttem, hogy szakítok a hagyományokkal és idén nem lesz olyan számokban kifejezett évvégi összefoglaló, mint amit ilyenkor mindig szoktam csinálni. Régebben. Kicsit már uncsi is volt és nem is jutottak jó dolgok az eszembe. Így arra gondoltam, hogy az elmúlt 12 hónap mindegyikéből kiragadok egy-egy képet és egy-két kisebb történetet, lehetőleg olyat, amiről még itt nem volt szó és lehetőleg olyat, ami jelentős dátumot képvisel valamiért az életünkben. Visszatekintés gyanánt ezeket osztom meg. 

JANUÁR
Januárban egy teljesen új élet vette kezdetét azzal, hogy úgy döntöttem lehetőségeimhez mérten újra munkába állok. Barnabás még csak nyolc hónapos volt és én elkezdtem otthonról, távmunkában napi 4 órákat dolgozni.   Egyrészt szerencsés vagyok, mert megtehettem ezt. Másrészt Magyarországon ennek nincsen és sokáig nem is lesz még kulturája. Nem csak a munkaadói oldalon, de a szorosabb és tágabb környezetemben sem. Amit akkor még nem tudhattunk, hogy ezzel egy iszonyatosan nehéz, konfliktusokkal terhelt év köszöntött ránk. Fürdetés után esti munkavégzéssel, állandó fáradtsággal és ebből fakadó itthoni veszekedéssel, folyamatos szervezéssel, idióta és hanyag bébiszitterrel, értetlen, elítélő megjegyzésekkel, véget nem érő taxizásokkal tarkított  év következett.

FEBRUÁR
Februárra megértettük, hogy devizahitelesként egy undorító, visszataszító társadalmi jelenséggé váltunk. Ahol lehetett, csak titkoltuk és a reggeli kávé mellett szomorúan hallgattuk az éppen aktuális svájci frank árfolyamot. Szerencsések vagyunk, hogy mindkét hitelünket át tudtuk váltani forinthitelre.  Végtelen sorbanállások, azonnali bankbarohanás, papírtöltögetés, számolás, telefonálgatás,  mégkellkétmillió stílusú megalázó mondatok jellemezték a februárt. Nem számoltuk össze, hogy hány milliót buktunk. Fiatalok vagyunk, újrakezdtük. 

MÁRCIUS
Márciusban következett egy lélegzetvételnyi pihenés. Meglátogattuk Gerdát, Norbit és Ádámot Pécsen (vagy Pécsett??). Ők Gábor régi barátai még az egyetemi évekből. Nagyon sajnálom, hogy ilyen keveset tudunk találkozni. Ha nem kellett volna olyan sokat utaznunk az elmúlt két hétben és egyikünket sem kínozná vírusos torokgyulladás, akkor most ott lennénk náluk és együtt töltenénk a szilvesztert. Így társaságban valószínűleg mindannyian kibírnánk ébren éjfélig. 

ÁPRILIS
Áprilisban Barnabás egy éves lett. Nem volt nagy buli. Csak hárman voltunk, Barnabás még kicsit le is betegedett. Hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt egy év. Legszívesebb levideóztam volna az egész évet. Ép ésszel szinte felfoghatatlan (számomra), hogy két aprónyi sejt szerencsés találkozásából kifejlődik egy értelmes emberi lényecske az anyaméhben. Aztán elkezd nőni, gagyogni, mászni, tapasztalni, érteni, felfogni. Néha titkon azt kívánom, bárcsak ilyen kicsit maradna mindig. Sokszor gondolok arra, hogy remélem jó anya vagyok neki és nem cseszek el semmit. Remélem tudok vigyázni az ő kis lelkére, tudok neki olyan biztonságos környezetet teremteni, amiben ő szellemileg és testileg a lehető legjobban tud kisgyerekké, kiskamasszá, majd egészséges, boldog felnőtt emberré fejlődni. 

MÁJUS
Májusban végre a tettek mezejére léptünk és leszámoltunk a kihúzható kanapén alvás gondolatával. Kinőttük a másfél szobás kőbányai panelt. Túl sok reményt nem fűztünk a lakáseladáshoz, mégis, elképesztő módon az én lakásomon mintegy 5 napon belül sikerült túladnunk, ráadásul magasabb áron, mint azt terveztük. A Gábor lakása sajnos a nyakunkon maradt, pedig az volt a tervünk, hogyha azt is sikerül eladnunk, akkor lecsípünk egy kicsit a megmaradt pénzből és utónászút jogcímen decemberben elmegyünk Ausztráliába. 

Mindemelett persze nagyon élveztük a tavaszt, a sok biciklizést, a Kertemet, a Városligetet, a Pántlika presszót, az óriási platánfákat és a többit. 


JÚNIUS
A lakáseladást követően a június a pakolásról, selejtezésről, költözésről, majdnemmegőrülésről szólt.  Búcsút mondtunk az első emeletnek, Barnabás még utoljára elbújt a beépített szekrényben, rögzítettük az óraállásokat és magunk mögött hagytuk a tizedik kerületet. Sajnáltuk is, meg nem is. Hiszen itt töltöttük az első évünket családként. Ide festettem madarakat a falra. Itt lettem terhes és ide jöttünk haza Barnabással a kórházból. És bár kanapén kellett aludni, a babakocsit az előszobában, a biciklit a nagyszobában tároltuk,  de mégis nagyon szerethető kis lakás volt. Azonban ha legközelebb költözünk, titokban tesszük, nem szólunk senkinek és adunk egy valag pénzt egy költöztető cégnek, akik minden egyes dobozt, bútort és zsákot ki/be pakolnak majd kényünk és kedvünk szerint. 

JÚLIUS
Júliusban a két doboz kipakolása között elkezdtük élvezni a dunaparti életet. A reggeli kávékat  és az esti borokat a teraszon. A hosszú sétákat és biciklitúrákat. A szentendrei fagyizást. A kavicsozást Barnabással. Megbarátkoztunk a szúnyogokkal és végre akadt egy 160 cm széles ágyunk, amit nem kell naponta ki/be ágyazgatni. Egy kisebb vagyont költöttünk függönyökre, tekintettel arra, hogy minden nyílászárónk plafontól földig terjed. És bár nagyon hiányzott a Városliget, újabb és újabb helyekbe lettünk szerelmesek itt Óbudán. 

AGUSZTUS
Augusztusban valami fura megfontolásból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Horvátországba nyaralni. Normális emberek kisgyerekekkel, az augusztusi főszezonban nem mennek pihenni Horvátország legközelebbi homokos tengerpartjára. Legtöbbször úgy éreztük magunkat, mint heringek az olajos dobozban. Fáradtabbak voltunk érkezéskor, mint induláskor.

Egy munkamegbeszélés kapcsán sorsfordító kanyart vett az életünk. 

SZEPTEMBER
A szeptember számomra a legkedvesebb hónap. Akkor is boldog ember lennék, ha egész évben mindig csak szeptember lenne. Ha lehet ilyet mondani, akkor itt a Dunaparton ez még szebb. Az a rengeteg színes fa a folyó mentén. Elképesztő. Persze ez is egy zsúfolt hónap volt. A régi munkahelyen a  2012-es év sokadik pénzügyes projektjének belső kommunikációs kampányát szerveztem fásultan és érdektelenül. Munkaidőn túl gőzerővel kampányoltam a Bátor Táborért és az utolsó hosszúkat futottam a maraton előtt.  Végre a szúnyogok is eltűntek. A hónap fénypontja mindenképpen az az este, amikor egy pokróccal betakarózva Alicia Keys koncertet hallgatunk a teraszon. Nyálas. 

OKTÓBER
A maraton mellett az október a váltásról szól. Útban az céges őszi önkéntes napra, a HÉV-en hoztam meg a döntést, hogy jelentkezem a Bátor Tábor Alapítvány marketingvezetői pozíciójára. Azt biztosan tudtam, hogy a régi helyről el akarok jönni és azt is biztosan tudtam, hogy hasonló céghez egy darabig nem szeretnék menni dolgozni. Azt is tudtam, hogy a Bátor Táborral való találkozásom nem véletlen, mégis óriásinak tűnt a váltás. Ez egy picike civil szervezet gépezet nélkül. Itt nem dolgoznak sokan és fiúból is csak kettő van. Sokkal kevesebb a fizetés. Nincsen céges autó. Mégis a szívem ide húzott. Számtalan beszélgetés és jó pár álmatlan éjszaka előzte meg a döntést. Aztán végülis összeszedtem minden bátorságomat, csináltam egy terhességi tesztet és másnap felmondtam. 

NOVEMBER
Novemberben, pontosan öt év után jöttem el a kólától. Elköszöntem mindenkitől, akitől szerettem volna. Rossz volt otthagyni a kedves dolgaimat, a sok tapasztalatot, amivel magamra maradtam. Teljes szívvel és lélekkel vágtam bele az új munkába, tudatában annak, hogy egy ilyen váltás mindig nagyon nehéz. Hiszen ez egy hosszú folyamat, bár a különféle emberek különféleképpen mennek végig rajta, de nagyjából ugyanazokat a szakaszokat éli át mindenki. A kezdeti lelkesedést hamar felváltja az elutasítás, csalódottság, és el kell telnie egy kis időnek, mire minden a régi kerékvágásba rendeződik. Ezzel a tudással a tarsolyomban is nehéz novembert zártam, sok kétellyel és sírással. Elbizonytalanodással, újramegerősödéssel, feltöltődéssel, újraelbizonytalanodással. 

DECEMBER
A december az állandó mozgásról szólt. Minden percünk be volt táblázva. Osztódással is nehéz lett volna megoldani mindent. Talán a kimerültségnek is köszönhető, hogy az év utolsó napja hete bekötött nyakkal, két inhalálás közötti tablettás szopogatással telik. És bár igazán hálás vagyok, amiért olyan nagy a családunk, amilyen, de nagyon jó lenne egy karácsonyt nem utazással tölteni, amikor végre mi is pihenhetnénk egy nagyot úgy igazán. 

Eseménydús, fárasztó és igazi nagy fordulatokkal teli évet hagyunk magunk mögött. Ha elölről kezdhetném, talán nem mindent így csinálnék. No de ki tudja, akkor mit dobott volna a gép. Most leginkább hálás vagyok azért, amiért egészségesek vagyunk és hálás vagyok azért, hogy olyan életet élhetünk, amilyet élünk. Igazán sok mindent tanultam az emberekről az elmúlt 12 hónapban, legtöbbet talán magamról. Több nehéz következtetésekkel teli felismerés is volt köztük. Szívesen le is írnám őket ide, hátha könnyebbülne a lelkem,  de az idei esztendő erre már nem ad lehetőséget. 

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmetekkel. 

Maradok jövőre is. Talán. 

Boldog és szeretetben gazdag új évet kívánok. 

17 megjegyzés:

  1. Maradj jövőre is! Boldog új évet, Évi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talãn elköltözik a blog egy új helyre. Remélem jobban vagy!

      Törlés
  2. Én igazán örülök, hogy idetaláltam a blogodra 2012-ben! Még ha virtuálisan is, de részévé váltál az életemnek!
    Minden tekintetben piszokul jó évet kívánok!
    Ölellek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled. Egyszer már tényleg találkoznunk kell offline is :-)

      Törlés
  3. Evi! Ez nagyon tetszett! 2013-ra is legalabb ennyi szep pillanatot,akciot, elmenyt es pihenest kivanok Nektek! Sok puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Johi! Sajnálom, hogy nem talãlkoztunk szombaton. Remelem szerencsesen hazaértetek és tül vagytok a pakolás nagy részén.

      Törlés
  4. Boldog új évet nektek is!
    A fotók ismét nagyon jók.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon boldog uj evet kis csaladodnak, sok-sok orommel, szeretettel. Sok puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Orsi! Nagyon sokat gondoltam rád az elmúlt hetekben. Majd írok emailt. Puszi

      Törlés
  6. Ez a fajta évértékelő sokkal jobban tetszik :)
    BÚÉK Nektek is!! Jobbat és sok jó futással telit!!
    Az inhalálás és szopogatós gyógycukorkák sajnos engem se kerültek el..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van két tuti inhalálós receptem, holnap beszéljünk! Remélem jól vagy!

      Törlés
  7. ez egy nagyon klassz év nagyon klassz bemutatása :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dóri. Egy darabig együtt jártuk az utat :-)

      Törlés
  8. Oktoberi foto a legmegkapobb csendelet!

    boldog uj evet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia Muci! De jó hallani rólad! Az egy általános iskolában készült Budapest belvárosában.

      Törlés
  9. Csak most olvasom. Lenyűgözően őszinte írás, mint mindig, köszi, hogy megosztottad

    VálaszTörlés