2012. december 27., csütörtök

Szokatlan jelenség


Eredetileg megint nem ezt terveztem, de a múlt éjjel olyan különösen szokatlan jelenséggel találtuk szembe magunkat, hogy muszáj megosztanom, bízva abban, hogy az olvasó anyukák - tapasztalat birtokában - épkézláb találgatásokkal szolgálnak majd. Általában nem bizonytalanodom el gyermeknevelési kérdésekben, de bevallom őszintén tegnap mintegy 3 órán keresztül egy anyai csődnek éreztem magamat. A történet a következő. 

Az egyébként jól alvó, könnyen kezelhető és egyáltalán nem hisztis gyermek éjfél tájban oltári üvöltéssel ébredt. Odavettük magunkhoz, mert az általában szokott működni. Üvöltött tovább egy kis durva rúgkapálással tarkítva. Ivott egy kis teát, majd üvöltött tovább. Pelenkát csekkoltam, semmi kaka, kapott tisztát, majd üvöltött tovább. Lementünk a konyhába, üvöltött tovább. Összeállt a válságstáb: apa, mama, papa, anya, kutya. Akkor hagyta abba, amikor elkezdtünk Elmot nézni. Megnyugodott, kapott két kekszet, hátha egy kicsit éhes és visszamentünk aludni. Szinte visszaaludtunk, amikor a jelenetet teljes egészében beismétlődött. 

Ismét lejöttünk, kapott egy fél zsömlét és egy szelet kenyeret, ivott teát megint. Ugatott egy kicsit Jacksonnak, majd visszamentünk a szobánkba. Vízszintesbe egyáltalán nem lehetett helyezni, mert újfent üvöltésbe kezdett. Bekapcsolta a tévét, sikongatott egy kicsit, majd kapcsolgatta az olvasólámpát. Néha reklamált, hogy kibújt a lábujja a pizsamából, de alapvetően jól érezte magát. Fél három körül néztünk egy kis Bogyó és Babócát. Az újabb üvöltés akkor kezdődött, amikor 3 óra után ismét az alvás felé vettük az irányt. Még egy kicsit pislogott kisírt szemekkel, majd fél négy körül végre mindenki kidőlt. 

Persze közben mindenféle vigasztalást kipróbáltunk és semmi nem működött. 

Egy csomó lehetséges ok eszembe jutott: 
  • éhes volt
  • szomjas volt
  • kialudta magát éjfélre
  • bekakált
  • átázott a pelenkája
  • fájt valamije
  • felborult a napirendje az elmúlt napok sok utazása miatt és ez így bosszulta meg magát
  • szimplán nem akart aludni
Bármilyen tippet szívesen veszünk. Tényleg.

Addig is jöjjenek az eredetileg tervezett bejegyzés képei. Mostanában nagyon beleszerettem az ilyen képes tudósításokba.

Karácsony képekben













amúgy nem hívom Gábort Édesnek, ez teljesen véletlenül sikerült így


22 megjegyzés:

  1. uhh, szívás! lehet valami rémet látott? vagy a foga jön? a fog genya dolgokra képes ám! de lehet, hogy a csak a teljes figyelmetekre vágyott... :)
    fasza a dömper! Ti jobban jártatok, az én gyerekem hangszereket kapott (dob, xilofon, csörgő). nem is tudom mikor volt ilyen hangos a karácsonyunk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a fogára nem is gondoltam. látod. mondtam, hogy tegnap valami csődtömeg voltam. mostanában kicsit betegeskedett, szóval is is közbeszólhatott. a dömper még régi és képzeld, csak egy zenélős ajándékot kapott :-)))

      Törlés
    2. mázlisták vagytok! majd megpróbálom véletlenül itthon hagyni a mamiéknál a hangszerarzenált...
      ja, és az a hógolyótorta nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet... itt hála nagyon visszafogott volt a sütifelhozatal, de asszem kéne valami krémes és habos...hmmm

      Törlés
    3. Elküldöm e-mailben a receptjėt! Ngyon egyszerű és nagyon finom :-)

      Törlés
  2. Te jo eg milyen nagy mar Barnabas! Hihetetlen edes a kepeken! Remelem sikerul taliznunk szombaton! Sok puszi! Jobbulast!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pont most írtam a blogodba egy megjegyzést, hogy remélem találkozunk szombaton :-)

      Törlés
  3. Írtam mailt.
    Ezen témában és most, egyszerűbb volt ott mesélni...

    VálaszTörlés
  4. Még hadd dicsérjem meg a képeket és a gyönyörű kis csimotádat rajtuk! :-)

    VálaszTörlés
  5. Először is Barnabás minden vitán felülállóan gyönyörű kissrác :)

    Másodszor: létezik ilyen jelenség, másfél-kétéves kor körül szokott kezdődni, és az oviskorral növődik ki, hogy rémálmaik (?) vannak vannak a gyerekeknek. Kisfiúkra jellemzőbb, Á. sokszor ébren is folytatta ezt a fajta teljesen csillapíthatatlan sikítást, nem engedte megölelni sem magát (egyébként egyáltalán nem volt hisztis gyerek), akkoriban jól körüljártam a témát, (már nem emlékszem a jelenség pontos nevére, de a pszichológia ismeri), de az biztos, hogy nem kóros, viszont többször (akár rendszeresen) is előjöhet... utánakeresek, hátha megtalálom azokat a dolgokat, amiket anno gyűjtöttem róla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és az én ajándékaim közt is ott volt (van) az Így szerettek ők :)

      Törlés
    2. Jó lenne, ha megtalálnád :-) tegnap kaptunk cserébe egy estétől reggelig kiságyban végigaludt éjszakát. A könyv pedig nagyon jó, szerintem, elképesztő fertő volt ez a Nyugatos világ :-))

      Törlés
    3. Megtaláltam: pavor nocturnus a neve (éjszakai felriadás), persze egyetlen ilyen esetből ne vonj le messzemenő következtetéseket, mert tényleg lehetett a foga, vagy bármi más is, de ha ez az, akkor sincs semmi gáz, csak fel kell készülni arra, hogy többször is elő fog fordulni. Aztán meg kinövi :)

      Kigugliztam egy Ranschburg cikket róla: http://www.patikamagazin.hu/cikk/index/3315


      Én nagyon szeretem azt a Nyugatos korszakot :)

      Törlés
    4. Meg sem köszöntem a cikket! Szóval köszi, mindenképpen elolvasom. Kicsit kidőltünk egy kisebb betegségnek köszönhetően. Viszont a könyv nagyon tetszett, úgy olvastam volna még tovább!

      Törlés
  6. A felborult napirendre és túlfáradásra tippeltem volna, de ez a rémálom dolog abszolút hihető.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is napirendre tippeltem először. a következő nap ment minden úgy, ahogy régen és kaptunk egy jelzőfényt is a szobába és tök simán végigment az éjszaka.

      Törlés
  7. a "karácsonyfával" a kedvencem!
    és mielőbbi jobbulást!! kár, hogy nem találkoztunk ma..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juli én is nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk! Sok puszi nektek.

      Törlés
  8. Én még csak négy hónapos és kislányos tapasztalatokkal, de nálunk ha az istennek sem jövünk rá mi a gond az éktelen visításnál és már végigmentünk a (majdnem) komplett listán, akkor tuti az orra van tele.
    Legutóbb a céges karácsonyi partin sikerült produkálnunk, és persze csak kézi orrszívónk volt ami semmire sem jó, kapóra jött az orrcsepp viszont, így a fellazult taknyot az éktelen sírásban visszaszívta... hátha egyszer másnak is "életet" ment, vagy pár agysejtet.

    BÚÉK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andris! Olyan sokat gondoltam rátok! Gratulálok a kisbabához! Remélem jól vagytok! Majd írhatnál egy emailt, kíváncsi lennék a részletekre!!! Sok puszi és boldog új évet kívánok nektek!

      Törlés