2012. november 22., csütörtök

Hogyan vezessünk bölcsődét avagy pro bono jótanácsok rászorulóknak

Kedves Ágota!

Nem szoktam tanácsokat osztogatni senkinek. Nem szeretem és merszem sincs hozzá, mert azt gondolom, hogy alapvetően mindenki úgy éli az életét, ahogyan az neki éppen a legmegfelelőbb és a tőlem telhető legjobb módon én ezt igyekszem  is tiszteletben tartani. Cserébe viszont - azt hiszem teljesen fair módon - ugyenezt várom el a körülöttem élőktől is.

Engedd meg azonban, hogy most mégis kivételt tegyek és bár sosem kérted, de szeretnék megosztani veled néhány jó tanácsot, amelyektől szerintem jobban működhetne a bölcsődéd. Ettől hátha te is egy picit jobb ember leszel és akkor a világ is jobb lesz egy picit, mert eggyel kevesebb olyan szemét ember lesz benne, mint te voltál azelőtt. Ha nem sikerül jobb emberré válnod, az sem baj, legalább tettem egy kísérletet és nem mentem el szó nélkül olyan dolgok mellett, amelyeket nagyon helytelennek tartok.

Hidd el, sosem avatkoznék ilyen mélyen az üzleti dolgaidba, de arra gondoltam, hogy ha te fontos életvezetési tanácsokkal láttál el engem, akkor talán én is vehetem a bátorságot ahhoz, hogy ugyanezt tegyem.

Tudod, a te bizniszed kicsit olyan, mint egy fogorvosi vagy nőgyógyászati praxis. Mindkettő bizalmi alapon működik és a fogorvosok, nőgyógyászok telefonszámai, címei kézről kézre járnak a páciensek és a potenciális páciensek között. Ha egy páciens elégedett a kapott szolgáltatással, bánásmóddal stb., akkor nagy valószínűség szerint ajánlani fogja az illető orvost másoknak is. Ha azonban elégedetlen, nemhogy ajánlólevelet nem ad, de nagy valószínűség szerint hangot is ad majd elégedetlenségének -  aláásva a nem kielégítő szolgáltatást nyújtó orvos praxisát. Tudod, az internet világában ez ma már így működik. Semmi sem marad láthatatlan, az igazság pedig mindig ott rejtőzik valahol a világhálón.

Amitől a te bizniszed kicsit más, mint egy fogorvos vagy nőgyógyász praxisa, az az, hogy szülők sokkal érzékenyebben, sokkal körültekintőbben állnak neki egy bölcsődekeresésnek, mint te azt gondolnád. Otthagyni valahol a gyereket, rábízni másokra, vadidegen emberekre...az azért kemény dió. Amikor egy szülő mégis a bölcsőde mellett döntött - teljesen lényegtelen, hogy ezt milyen élethelyzet motiválja - akkor előtte alaposan mérlegel, információkat gyűjt, fórumakat böngész, játszótereken kérdezősködik, felhívja a védőnőt stb. Az többi meg már hasonlóan működik, mint a fogorvosnál. Ha jó vagy, fognak ajánlani. Ha szar vagy, akkor nem fognak.

És te szar vagy.

Soha nem volt még saját vállalkozásom, de azt gondolom, hogy bölcsődét vezetni voltaképpen nem rakétatudomány. Józan paraszti ésszel, minimális üzleti érzékkel - különösen akkor, ha a bölcsőde a privát szférában intézményesül - és egy kis emberséggel bárki képes lehet rá. Ezt a pár tanácsot most azért gyűjtöttem neked össze, mert tényleg szeretném, ha jobb ember válna belőle. Ha hosszútávon működő, fenntartható üzletet szeretnél vezetni, akkor érdemes elolvasnod őket és talán megfogadni néhányat.

Amikor a szülők beviszik a gyerekeküket a bölcsődébe, tulajdonképpen az életük egy részét osztják meg veled. Nagyon sok olyan információt bíznak rád közvetve vagy közvetlenül, amelyeket másokra nem biztos, hogy rábíznának. Te tudni fogod, hogy hogy aludt a gyerek éjszaka, hányszor szarik egy nap, milyen jó és rossz szokásai vannak stb. Ha verbálisan nem is jut el hozzád minden információ, a gyermek non-verbálisan, a viselkedésén, hangulatán keresztül akarva-akaratlanul is elárul dolgokat. Jól jegyezd meg, hogy elképesztően súlyos dolog ezekkel az információkkal visszaélni. Az, hogy egy gyerek mennyire kiegyensúlyott, hogyan fojtja el bánatát, érzelmi válságban van-e kitudja milyen okok következtében stb., senki másra nem tartozik csak kizárólag a gyermekre és szüleire, mindaddig amíg ők erről másképp nem döntenek.


Amikor felveszel egy alkalmazottat, győzödj meg arról, hogy az valóban képes ellátni a feladatát. Elsőkörben nem árt, ha rendelkezik gyermekgondozáshoz szükséges végzettséggel. Ha például már olvasott vagy tanult valaha gyermeklélektanról, akkor biztosan nem fog önhatalmúlag, szülői beleegyezés nélkül úgy dönteni, hogy egyik-napról a másikra leszoktatja a gyereket a cumiról. Vagy ha már mégis így dönt (és te ebben támogatod), akkor nem lepődik meg azon, hogy a gyerek két hete érzelmi válságban van és minden nap magából kikelve sír a bölcsődében.

Ha a munkarő toborzással kapcsolatos papírmunkán túl vagy, szerintem rendezz egy AC-t. Ez az ún. assessement center, egyfajta kiválasztási folyamat, amelyen a leendő munkavállalókat bizonyos gyakorlati feladatok elé állítják, tesztelve, hogy az önéletrajzában rögzített tények összhangban vannak-e a valósággal. Ha nekem kellene bölcsis AC-t szerveznem, biztosan a feladatok között lenne az úszópelenka és a hagyományos pelenka megkülönböztetése. Ez elsőre eléggé nevetségesnek hangzik, a te embereid között azonban van olyan, akinek ez komoly nehézséget okoz. Tudod, az úszóspelussal az a baj, hogy nem tartja úgy a pisit, mint a hagyományos és a gyerek pillanatok alatt képes nyakig összepisálni magát. Ez különösen gondot okoz akkor, ha alvás közben történik, mert így a gyerek 3 óra helyett 1-et alszik, sírva és fáradtan ébred és nagyjából lőttek az egész délutánnak.


Ha már túl vagy a kiválasztáson és sikerült a legmegfelelőbb embereket magad köré gyűjtened, akkor teremts olyan feltételeket, munkakörülményeket, amelyekben jó érzés dolgozni. Fordíts időt a dolgozói elkötelezettség építésére. Ne kiabálj velük! Ne kérd számon őket a szülők előtt! Fizesd meg őket, vagy ha erre nem vagy képes, akkor ne tiltds meg nekik, hogy szabadidejükben vigyázzanak egy-két gyerekre a csoportból és ezáltal egy kis pluszjövedelemre tegyenek szert. Ez bevett gyakorlat más gyermekgondozási intézményekben is. Ha pár alapszabályt nem tartasz be és mégsem becsülöd meg kellőképpen az alkalmazottaidat, akkor ne lepődj meg azon, ha első dolguk lesz jó alaposan, rosszindulatúan kibeszélni téged - a szülők előtt is -, amint kiteszed a lábad a bölcsődéből.


Az nagyon helyes, ha van benned némi gondoskodó szándék nyomokban, de ha a gyerek fosik egyet (egyet (!), nem kettőt, hármat vagy folyamatosan) napközben, az még nem jelenti azt, hogy a gyermeknek hurutos bélfertőzése van. Lehet, hogy már nem emlékszel rá, de a fogzásnak egyik tünete lehet a híg széklet, ami még ráadásul ki is csípi a gyerek fenekét. Igen. Ettől azonban nem kell megijedni és pánikban hívni anyukát, hogy az "azonnal jöjjön a gyerekért és vigye orvoshoz". Mert anyuka az ilyen telefonhívásokra pánikban rohan a gyerekért.


Azaz ne üsd bele az orrodat olyan dolgokba, amelyekhez nem értesz. Ha a fosás másnap is megismétlődik, az még mindig lehet a fogzás tünete és semmiféleképpen nem jelenti azt, hogy te felülbírálhatod az orvos és a védőnő szakvéleményét. Állításoddal ellentétben, képzeld el, napi 2 híg széklettől egy gyermek sem fog kiszáradni. És azt is elképzelheted, hogy hiába vinne az anyuka székletmintát a gyermekorvosnak a bölcsivezető ajánlására, azt nemhogy nem vennék el tőle, de még jól körbe is röhögnék. Gyermekorvost és védőnőt pedig nem kell feltétlenül váltani azért, mert szerencsétlenek  - orvosi diploma és 25 évnyi tapaszlat nyomán - képtelenek megállapítani a hurutos bélfertőzés tényét.



Ha már a diagnosztizálásnál járunk...ne vegyél be a bölcsődébe beteg gyereket! Nem is értem, hogyha a hurutos bélfertőzés megállapítása gond nélkül megy, akkor hogy hogy nem tűnik fel egy láthatóan beteg gyermek jelenléte, akinek teljesen nyilvánvalóan ömlik az orrából a zöld takony, köhög és alig kap levegőt szerencsétlen. Na, az ilyen gyerekeket nem szokták jóérzésű anyukák bevinni a bölcsődébe, vagy ha már beviszik, akkor jóérzésű gyermekgondozók udvariasan haza (talán orvoshoz) is küldik őket.

Ha mégis beengeded a szabad szemmel jól láthatóan beteg gyereket a bölcsődébe, akkor legalább ne lepődj meg azon, ha három nap múlva egyelten gyermek kopogtat reggel az ajtón, az összes többi pedig otthon lábadozik lógó takonnyal. Ilyen esetekben a hiányzással töltött napokra illendő lenne visszafizetni a gondozási díjat. Elmondásod alapján neked sem minden a pénzt, szóval nyugodtan lehetsz annyira nagyvonalú, hogy az igénybe vett napokra nem fogadsz el pénzt.



Mert az ígéret szép szó és ha megtartják, úgy jó. Természetes, ha egy idő után minden kisebb-nagyobb üzleti vállalkozás a növekedés útjára lépne. Azonban előbb illik megteremteni a növekedés feltételeit - tehát ha növelni szeretnéd a létszámot (gondolom azért, hogy még több pénzed legyen) - akkor érdemes előtte felmérni a terepet és végiggondolni, hogy bővítheted-e a rendelkezésre álló helyet. Nem ér fűt-fát,    ígérgetni hónapokon keresztül, bővíteni a létszámot a fizikai határok bővítése nélkül, majd bezsúfolni 4-5 gyereket egy akkora szobába, amiben az én fiam általában egyedül szokott játszani. Előbb-utóbb hiteltelenné válsz, semmit nem fognak érni a szavaid és szépen lassan a többi szülő is követni fogja az én példámat: elhagynak téged.


Ha már egy zárt lakópark területén létesítettél bölcsődét, akkor legyen annyi eszed, hogy a bölcsődédbe járó és a lakóparkban lakó gyermekek lakóparkban lakó szüleit ne beszéld ki egymásnak, mert úgyis kiderül. Miből gondolod, hogy nem beszélik meg a bölcsis sztorikat? Vagy hogy egyáltalán nem beszélnek egymással? Legyen eszed!


Ez a tudatos stakeholder management. Minden üzleti tevékenység van valamilyen hatással a szűkebb és tágabb környezetére, illetve az ott élő kisebb és nagyobb közösségekre. A működéseddel befolyással vagy az életükre és ez fordítva is igaz. Ők azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolhatják a te bizniszedre. Mivel tapasztalaimból kifolyólag nem feltételezem, hogy erről van bármiféle fogalmad is, engedd meg, hogy röviden felsoroljam, hogy kik a te érintettjeid: a gyerekek, a szüleik, az alkalmazottaid, a lakópark tulajdonosa, a bölcsődével közvetlenül szomszédos lakók, távolabbi lakók, a körzeti védőnő (talán a gyermekorvosok is), felügyeleti szervek. 

A velük való együttműködés nemcsak nélkülözhetetlen, hanem szükségszerű is. Ők azok, akik közvetlenül vagy közvetve a te megélhetésedet biztosítják. Ezért van pár létfontosságú szabály, amelyek betartása elengedhetetlen. Tájékoztasd őket időben. Kommunikálj velük. Tiszteld őket. Beszélj velük tisztességesen. Ne hozz nélkülük olyan döntést, amely őket közvetlenül érinti (ez különsen igaz a ún. szülők érintetti csoport esetében). Törekedj a velük való együttműködésre. Legyél rugalmas.



Ha már az előző pontban támasztott minőségi szintet nem sikerült elérned, akkor legalább viselkedj kulturáltan és méltóságteljesen. Viseld emelt fővel, ha egy gyermek távozik a bölcsődédből, legyen a távozásnak bármilyen hozzád köthető vagy tőled független oka. Ezen nem kell megsértődni. Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani és különösképpen nem kell gyanúsítgatni a mit sem sejtő anyukát vagy apukát. Ne személyeskedj! Ne avatkozz bele egy család döntésébe! Ne minősíts! Ne ítélkezz, mert  te tulajdonképpen egy szarházi senki vagy ahhoz, hogy ezt megtedd. Ne üsd bele az öreg és ráncos orrodat olyan dolgokba, amelyek egyáltalán nem tartoznak rád (például egy anyuka vagy apuka munkahelyével kapcsolatos döntés). Ne üzengess! Tanulj meg bocsánatot kérni! És egyáltalán, ha nem bírsz emberhez méltó módon viselkedni, akkor kussolj!



Tudod a hírnév az az, amit akkor mondanak rólad, amikor kimész a szobából. Egy profitorientált intézmény vezetőjeként egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy ezzel ne foglalkozz. Nagyon sok  összetevője van, de a legfontosabb dolog a hírnévvel kapcsolatban, hogy nagyon törékeny. Sok év, sok-sok gondoskodás, együttműködés gyümölcsét rombolhatja le egy-egy rossz döntés, tisztességtelen viselkedés vagy egy tarthatatlan konfliktushelyzet kialakulása. Nagyon sok múlik az érintettjeiden. Még egyszer megisméltem. Tiszteld őket és bánj velük tisztességesen. Ha másért nem, hát azért, mert ők is tisztességesen bánnak veled, mert ők egy pillanat alatt lerombolhatják a hírnevedet. Ha jó vagy, szeretni és ajánlani fognak. Ha szar vagy, nem fognak szeretni és nem fognak ajánlani.

És te szar vagy.

Üdvözlettel:
egy anyuka


(a fenti történetben szereplő személyek és helyszínek a fantázia szüleményei, ha valaki mégis magára ismerne az pusztán a véletlen műve.)

19 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. már túl vagyunk a nehezén, ami az érzelmi oldalát érinti. amikor azt mondta nekem, hogy "legközelebb alaposabban meg kellene fontolnom a karrieremmel kapcsolatos döntéseket, különösen akkor, ha egy gyerek is érintve van a dologban" legszívesebben szájbagyűrtem volna. még jó, hogy nem tettem meg, mert akkor csak én kerülnék sittre.

      Törlés
  2. A gyomrom görcsben...
    Cumiról leszoktatni??? Egy vadidegen környezetben, mielőtt a gyerek beszokna??? Szülői beleegyezés nélkül???
    Ez nagyon kiverte nálam a biztosítékot. A többit már be sem engedtem magamba.
    Évi, nagyon drukkolok nektek!
    Minden jó lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerencsére nem minden borzalom velünk történt, de gondoltam összefoglalom a teljesség kedvéért. Köszi a drukkolást, alakul a helyzet :-)

      Törlés
  3. Mekkora genya! Virágot neki meg ajándékkosarat! Bár asszem lelkifurka nélkül elfogadná és el is fogyasztaná... de egyszer majd ő is tuti megkapja az élettől!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon nagyon jó ötlet a virág és ajándékkosár :-) egy barátnőm mesélte, hogy összeszólalkozott egy próbafülkében egy nem túl kedves hölggyel és azt vágta a hölgy fejéhez, hogy legyen nagyon boldog :-) az nem zavarna, ha elfogyasztaná...lakjon jól vele.

      Törlés
    2. akkor hajrá! egyen csokit hascsikarásig! vagy szorulásig! :)

      Törlés
  4. Attól tartok, vannak olyanok, akik nem lesznek jobb emberek :( Kár, hogy épp a bölcsődecsinálást találta foglalkozásként - bár ilyeneknek maximum az oroszlánidomárságot ajánlanám jó szívvel. És hozzá szigorú, vad oroszlánokat! Jó, hogy kimentetted a karmaik közül Barnabást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ezzel én is tisztában vagyok, de mindenki kaphat egy esélyt arra, hogy jobbá váljon. Gondoltam segítek neki. A többi rajta múlik. Heti 3 délelőtött jártunk csak, de ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy ennyi tapasztalat összegyűljön :-)

      Törlés
  5. údedurva. :(

    Csipi, kitartást nektek és nagyon örülök, hogy az ösztöneidre hallgatva, méltósággal eljöttetek! A többivel ne foglalkozz, nem ér annyit kedvesÁgota.
    Ennél minden csak jobb lehet.

    VálaszTörlés
  6. Köszi cucka. Nehéz döntés volt, mert mégiscsak Barnabásról van szó és féltem, hogy hogyan éli majd meg a váltást, de szerencsére nincsen gond. Kicsit még sírdogál reggelente az újbölcsiben, de egyébként jól érzi magát, játszik, eszik rendesen, szóval úgy néz ki rendben lesz. Ritkán találkozom ilyen magatartással, valószínűleg azért viselt meg ennyire ez az egész cirkusz.

    VálaszTörlés
  7. ez a régi bölcsi ami veletek sréhen szemben van?
    és az új bölcsi meg az, ahol nem hajlandó almáspitére és teára sem átjönni a gondozónő? vagy az most hogy áll?
    kitartás és vannak (kell lenniük!) még normális, kedves emberek!! remélem beválik az új hely!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fordítva. A régi van itt, az új 5 perc sétányira. Ott nem érintjük a családlátogatás kérdését.

      Törlés
  8. Ezt annyira jol megirtad hogy meg en is megkonnyebbultem. Remelem Barnabas szepen beilleszkedik az uj bolcsibe es hogy a szulei is hamar tulteszik magukat a tortenteken. En azert irnek egy levelet az o bolcsodejet felugyelo szervnek is, mert egy ilyen dolgozonak nincs helye a kozoktatasban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is gondolkozunj rajta, különösen azért, mert még pénzzel is tartozik, de mem tudom megér-e az egész ennyi cirkuszt. Inkãbb küldök neki egy virãgcsokrot tényleg, azzal az üzenettel, hogy nagyob boldog.

      Törlés
  9. Ez egyszerre volt szuper és szörnyű. Nagyon jó volt mint poszt, de a frász kerülget attól, hogy ez tényleg megtörtént valakivel...veletek, Barnabással...bárkivel :S :O
    Remélem, az új bölcsi beválik és többet nem lesz ilyen élményetek semmilyen intézménnyel kapcsolatban!

    VálaszTörlés
  10. Atya-gatya...rém ostoba emberekkel van tele a világ. Miért kell ilyen apró emberekkel kitolni? Kitartást nektek, szerintem szuper kis család vagytok, Ágota meg elhúzhat a fenébe...Reméljük előbb-utóbb minden helyrezökken, és tulajdonképpen tényleg nem lőnek titeket rakétákkal. :)
    (csak nagyon zárójelesen, és sokadik olvasásra tűnt fel, de két hetes pont van... :D)

    VálaszTörlés