2012. november 9., péntek

FAQ

Mióta írod ezt a blogot? 
A Chipmunk-19 blog idén karácsonykor tölti az negyedik születésnapját. 2008 decemberében kezdtem az akkori hapsim, jelenlegi férjem inspirálásra.

Volt valami különösebb szándékod vele?
Nem igazán. Történeteket szerettem volna megosztani. Ez az én kis homokozóm, ahol szeretek homokból sütiket formázni és azokat utána egy lapáttal összetúrni.

Korábban is blogoltál? 
Igen, de az elég béna volt. Azok a sztorik sokkal gyerekesebbek voltak, sokkal többet kiadtam magamból és az érzéseimből. Ma már nem vállalnám. 

Miről szól a Chipmunk-19 blog? 
Igazából semmiről vagyis mindenféléről.A történeteket a csendes vagy viharos hétköznapok szülik. Nem szeretnék példát mutatni, vagy panaszkodni. Nincsenek világmegváltó ötleteim, tanácsaim. A legtöbb téma uncsi. Leginkább csak írogatok. Jó dolog, hogy ezt megtehetem és van, akit érdekel.

Milyen gyakorisággal jelenik meg egy-egy bejegyzés? 
Az írási hajlandóság eléggé változó. Idő hiányában elég sok szó bennakad. Egy ideális világban 2-3 naponta írnék nem túl hosszú történeteket. Némelyik felszínesebb lenne, mások pedig elgondolkodtatóbbak.

Van valami tematikája a blognak?
Pl. a horgászat vagy politika vagy ilyesmi? Nem, sajnos nincs. Nem érzem, hogy különösebb tehetségem lenne egy-egy témakör, hobbi körüljárására. Ez egy teljesen átlagos, középszerű blog. Átlagos, hétköznapi emberekről.

Vannak kedvenc témáid?
 Igen, vannak. Nagyon szeretek a futásról írni. Szeretem az olyan témákat is, amelyek megmozgatják - akár kívül, akár belül - az olvasókat. Néha az az érzésem, hogy régebben jobban írtam. Valahogyan jobban formálódtak a mondatok, szebben meg tudtam fogalmazni a gondolataimat és volt bátorságom igazán mély dolgokról írni.

Kiknek szól a blog? 
Igazából mindenkinek, aki ide téved és úgy gondolja, hogy beleolvas. Elsősorban magam miatt kezdtem el. Aztán idetaláltak barátok, ismerősök, kollégák és mindenféle ismeretlen ember az online világból.

Hány olvasód van? 
Nem igazán tudom. 38 feliratkozó, rendszeres olvasóm van. Havonta körülbelül 1500-2000 ember látogat ide. Persze vannak felkapottabb bejegyzések, amelyeket megosztanak az olvasók,  azokat többen olvassák. A blog indulása óta több, mint 52000 ember járt már itt a statisztikák szerint.

Kik az olvasóid?
Mindenféle jófej és kedves emberek. (persze lehet, hogy rossz fejek is olvassák, ezt nem tudhatom.) Sokat ismerek, de sokan maradnak inkább anonimitásban. Sokukkal hamarabb ismertük egymást az online világban, mint az offlineban.  

Találkoztál már olvasókkal, akiket a blogon keresztül ismertél meg?
Igen. Ott van például Johi Izraelből. Vagy anyus innen a szomszédból. Vagy Orsi, akivel azóta együtt is futunk néha-néha. Vagy a Delish, akivel már maratont is futottunk együtt. Vagy Juli, akinek fantasztikus képeket készít. Ha másért nem is, már ezért megérte belekezdeni. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel másképp nem hozott volna össze a sors. Hálás vagyok érte. Egyszer szívesen megismerkednék a többiekkel is. Motyival, Cuckával, Ivettel, Mucival, Theával, Martinével. (remélem nem hagytam ki senkit)

Van a blognak vagy egyes bejegyzéseknek mögöttes tartalma? 
 Nem, nincsen és soha nem is volt. Nem tudok virágnyelven írni, soha nem is szeretnék és annyira meg tartom magamat egyenes és őszinte embernek, hogy nem a blogon keresztül üzengetek hozzám közel álló embereknek. Azok a betűk, amik ide le vannak írva, szinte kivétel nélkül jóindulatból születnek. Ha keserűbb az írás, akkor szomorúságból, felháborodásból, dühből, de soha sem rosszindulatból vagy kicsinyességből. Azok a betűk, amik ide le vannak írva, nem jelentenek többet, mint amik.  Persze volt, amikor nem voltam jófej és indulat szült egy-egy írást (pl. dohányzó Misiről vagy a fogorvosról aki szétbaszta két fogamat és csúnyán lehúzott jó sok pénzzel vagy a rendőrökről, akik a tesómat bántották), de mindegyik mögött komoly indok rejlett. Hozzá kell tenni, hogy véleményemet azóta is vállalnám velük szemtől-szembe is.  Soha sem használtam fel a blogot arra, hogy ezzel tudatosan megbántsak, kifigurázzak, lejárassak, megalázzak valakit vagy valakiket, főleg nem hozzám közel álló embereket. Ha ez mégis megtörtént, valamely téves interpretációnak köszönhetően, őszintén elnézést kérek, (ő.sz.i.n.t.é.n. - nem csak úgy ide írom, mert jól néz ki), nem volt szándékos.

Gondoltál már arra, hogy abbahagyod az írást? 
Igen. De Gábor mindig rábeszél, hogy folytassam. Nehéz ez. Mert az írás valahol őszinteségről szól, még ha egy szar kis semmitmondó blogról is van szó, de mindig vannak emberek, akik a mondataimat a saját képükre, gondolatvilágukra formálják, megtöltik érzéseikkel, visszaélnek az itt megfogalmazott gondolatokkal. Számtalan példát tudnék erre mondani. Ez mindig szomorúsággal tölt el, de aztán rá kell jönnöm, hogy én ilyen ember vagyok, mint ami a blogbejegyzéseken keresztül jön. Nem kamuzok. Nem festek más képet magamról. Vállalom a hibáimat, és tisztában vagyok az erényeimmel. Ez van. Amit itt kap az olvasó, az vagyok én. Nehéz ezt leírni, de ha ez valakinek nem tetszik és teljes tisztelettel mondom, de akkor engedjétek meg, hogy ez ne az én problémám legyen.

És arra gondoltál már, hogy író legyél? 
Lehet röhögni, de igen. Aztán rájöttem, hogy nagyon kevés vagyok hozzá.

Miért nem a saját neved írod a blogot?
Nem is tudom. Sok oka van. Nyilván mindenki tudja már mostanra, hogy hogy hívnak és ki vagyok. Az anonimitás talán többet enged mondani. Pl. el tudom képzelni, hogy beadom a CV-met egy állásajánlatra, a HR-es megguglizza a nevemet és rögtön azt találja rólam, hogy alig van Budapestnek olyan része, ahol én még nem fostam. Vajon behívnának? Aztán olyan dolgokat is megosztok itt, amiről korábban nem gondoltam volna, hogy pl. az anyukámmal is megosztanám. Persze az indexnek köszönhetően az egész családom megtudta, hogy van egy blogom, na bumm és semmi nem történt. Meg aztán néha önmagam előtt is nehéz felvállalni 2-3-4 évvel ezelőtt gondolatokat. Szóval ilyenekért maradok inkább álnéven.


Source: piccsy.com via Éva on Pinterest

16 megjegyzés:

  1. Ezt az írást is szeretem :) és nemcsak azért, mert megemlítettél benne, amitől egyébként kis híján könnyekig hatódtam, mert hogy kerülök én egyáltalán olyan magas polcra, hogy a GYIK-ben említs meg, hanem mert... mert olyan szép, igazi és őszinte ez is, mint a többi, amiket szeretek olvasni tőled. Igen, azt hiszem, ezt szeretem a legjobban a blogodban, hogy olyan tiszta, és manírmentes - és mert egyre inkább azt gondolom, hogy egyszer muszáj lesz futnom legalább egy kicsit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kedves vagy, köszönöm szépen! egyszer muszáj lesz...

      Törlés
  2. Annyira ugyanazokat gondoljuk a dolgokról, hogy szinte kirázott a hideg és én bevallom még könnyeket is ejtettem (de ez is csak a bajszos, geci kis hormonoknak köszönhetőek, akik azóta laknak bennem, hogy gyerekem van)... és szeretlek olvasni és jó lenne, ha többet írnál, de tudom annyi minden szar van, ami történik és van körülöttünk, hogy néha le sincs kedvem ülni a gép elé, szóval tudom, bennem is sok minden bent marad, pedig sokkal jobb lenne, ha kijönne és leíródna...
    Maradok továbbra is hű olvasód, aztán előbb vagy utóbb remélem majd összefutunk valahol a világban... (mondjuk egy blogtalálkozó Amszterdamban, az nagyon fasza lenne)
    Fasza csaj vagy na! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a bajszos geci kis hormonok ma megint elkaptak. köcsögök. ami ma történt, az nem hagyom bent. a blogtalálkozót meg megszervezzük. de akkor annak igazi csajbulinak kell majd lennie!

      Törlés
  3. én nagyon örülök ennek a posztodnak, a közelebbi találkozást meg megejtjük előbb vagy utóbb mindenképpen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sokat gondoltam rád. remélem jól vagy. ölellek!

      Törlés
    2. köszönöm, megvagyok. nem hagyom magam gondolkodni. és ez most még jó.

      Törlés
  4. :) Köszi, nagyon megtisztelő. Szerintem a Misis bejegyzés nagyon vicces volt, remek rajzzal.

    Nálunk azóta is dohányoznak a liftben / folyosón / előtérben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, ez igazán kedves. Misi, valamiért nem hiányzik :-)

      Törlés
  5. Öninterjú :) Tök jó. Amúgy meg nem nagyon tudom mi értelme lenne egy nem őszinte blognak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Önigazolás és/vagy emberek befolyásolása, önnön nagyszerűség bemutatása. Ne csinálj úgy, mint aki még nem olvasott ilyet. :)

      Törlés
    2. motyinak igaza van. csakis saját nagyságom bemutatására született :-)

      Törlés
    3. Motyi a NEM őszinte blogokról beszélt.

      Törlés
  6. szep es oszinte ez a bejegyzes :) nagyon orulok, hogy taliztam veled, pont olyan vagy, ahogy ezt a blogon at erzodott!! de miert cimkezted szomoru-nak? :) puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát mert nagyon szomorú előzménye van. de azt lezártam, nincs kedvem már szomorkodni miatta. kedves vagy és én is örülök, hogy találkoztunk!!! szólj, ha jössz legközelebb.

      Törlés