2012. augusztus 6., hétfő

Az idei maratoni felkészülésről

Három évvel ezelőtt pontosan ilyenkor kezdtem teljes testemmel és lelkemmel rágörcsölni a futásra. Mint ahogy most is, akkor is vészesen közeledett a maraton időpontja és én csak edzettem, legtöbbször egyedül, frusztrálódtam és frusztráltam Gábit, nem pihentem és majdnem hagytam az egészet a francba. Semmi lazaság nem volt bennem. Aztán mégiscsak meglett az a 42 km, ha nem is bombasztikus idővel, de október elején boldogan zsebeltem be életem első maratonját.

Marival Cooper előtt
Most, három évvel később minden teljesen más, leszámítva a sok futást. Amikor év elején elszántam magam a második maraton mellett és belekezdtem a felkészülésbe, még nem igazán lehetett látni, hogy menni fog-e, meglesz-e, hogyan fogom összeegyeztetni a sok-sok futást a sok-sok minden mással. Többen aggódtak is és kétségeket fűztek ahhoz, hogy össze fog jönni. Bevallom én is. 

Így hamar komoly elhatározásra jutottam és megfogadtam, hogy bárhogyan is alakuljanak a mindennapok, egyetlen egy dolgot mindenképpen kiiktatok az idei felkészülésből: mégpedig az aggódást. Egy kisbaba és a hatórás munkarendem mellett ugyanis egyáltalán nem engedhetem meg magamnak, hogy még a futás miatt is feszengjek. Elhatároztam, hogy rugalmasan fogom kezelni az edzéstervemet (persze ésszerű keretek között), akkor megyek, amikor tudok és annak is inkább kiélvezem minden percét, ahelyett, hogy azon izgulnék, hogy nem vagyok elég gyors vagy nem gyűjtök elég kilométert hetente.

Nem szurkáltuk tele a naptárunkat hétvégi versenyekkel, nem állítottam fel magam elé egyéni csúcsokat, úgy voltam vele, hogy ahogy esik, úgy puffan. Vettünk nekem egy bringát, és legtöbbször azzal járok mindenfelé, ami tökéletes keresztedzés a futás mellé. 30 km-t bringázni egy-egy alkalommal úgy, hogy még Barnabás is mögöttem ül, simán felér egy könnyű edzéssel. 

Srácok edzésen
A keddi és a szombati napok lettek a tuti biztos futónapok. (Persze nemcsak kétszer járok futni egy héten, de ezek a fix napok.) Ennek köszönhetően a futónaptáram gyorsítóedzésekkel, tempófutásokkal és csoportos, szombat reggeli hosszú futásokkal lett gazdagabb. A szerdai napokra egy új típusú edzés ékelődik be hamarosan, de ez még embargós hír, szóval bővebben csak később szólhatok róla. A legtöbb edzésre Barnabás is jön velem. Vagy az apukája hozza és akkor legtöbbször játszik vagy felfedez valamit a sportpályán vagy türelmesen ül a babakocsiban és hagyja, hogy tolja valaki. Vagy cipeljék fel többen magas lépcsőkön, sőt arra is akadt már példa, hogy elháríthatatlan akadályon kellett férfiembereknek a magasba emelni, hogy utunkat folytathassuk.

Kutyuval lazán Tatán
Büszkén elmondhatom, hogy a megtett kilométerek számának növekedésével egyenes arányban a tempóm és az állóképességem is sokat fejlődött. Gyanítom ennek nagy része a keddi gyorsítóknak és a sok babakocsis futásnak köszönhető. Arról nem is beszélve, hogy két kilóval kevesebbet mutat a mérleg, mint lány koromban, gyermekvállalás előtt. A babakocsis futást felesleges kielemeznem. Egy 15 kilós járgánnyal és benne egy 10 kilós gyerekkel futni olyan, mintha hegynek felfelé futnék folyamatosan. Nincs lejtő. A gyorsítókkal már más a helyzet. Régen sosem futottam gyorsítókat és tempókat sem, pedig így utólag bátran leírhatom, hogy hihetetlenül változatossá teszik az ember futónaptárját. Inkább jellemzően biztonsági futó voltam, már ha van ilyen kategória. Elmentem, lekocogtam az adagomat, magabiztosan, ám szenvedés- és fájdalommentesen. Tényleg, ha jobban belegondolok, nekem az első maraton sem fájt. Soha nem érdekelt az idő, mindig azt mondtam, hogy jó nekem ez a kényelmes tempó bla, bla. Most rájöttem, hogy igazából nagy bajom nem lehet, ha gyorsabban futok. Sőt. Szívesen elhagynék néhány másodpercet minden kilométeren. Aztán meg elkezdtem élvezni. Aztán meg azt láttam, hogy néha tudok én gyorsan is futni és nagyon nem is kell elhagynom a komfortzónámat. Mostanra kifejezetten izgatnak a keddi gyors edzések. A százak, a kétszázak, a négyszázak, a hatszázak, a Cooperről nem is beszélve. Minden kedden a határaimat feszegetem, néha levegőt is alig kapok a végén, de minden tejsavtól duzzadó kilométer megéri.

keddi szenvedő
És lássanak a csodát. A babakocsis és gyorsító futásnak köszönhetően sorra döntöttem meg egyéni rekordjaimat mindenféle távokon. Először futottam egy szuper 7km-t Tatán szupermelegben. Aztán Tiszaújvárosban egy szuper 14 km-t, 6 perccel gyorsabban, mint korábban tudtam (szülés előtt), ezt is szupermelegben. Aztán jött egy szuper 5km a Margitszigeten.

Fejlődőképes vagyok és így 34 felé közeledve, szülés után ez aztán az igazi örömhír. 

Az elmúlt pár hónapban azonban nem csak jó pár kilométerrel lett gazdagabb az életem, hanem egy kis közösséggel is, akiket Élményfutároknak hívnak. Azt hiszem elárulhatom azt a titkot, hogy Gyurinak egy nagy álma vált ezzel valóra. Pár évvel ezelőtt beszélgettünk arról, hogy milyen inspiráló lenne egy ilyen kis csapat, akik legalább a hétvégi hosszú futásokon segítenék egymást. Persze nemcsak hétvégenként találkozunk, hanem hetente legalább kétszer, jobb esetben háromszor. Kedves emberek, a legkülönbözőbb tempókban, a legkülönbözőbb egyéni adottságokkal, a legkülönbözőbb korcsoportokból, akiket a futás szeretete köt össze. És akik minden körülmények között jól néznek is és jól mozognak.

Hát ők - a csapat és a láthatatlan csapatszellem

Persze nem mindig minden ilyen rózsaszínű, mint ahogy fentebb lefestettem, de idén szerencsére elkerülnek azok az óriási hullámvölgyek, amelyekkel három évvel ezelőtt találkoztam. Múlt szombaton például szinte szó szerint fejre álltam a melegtől. Kevés alvással teletűzdelt, rossz és fárasztó hét után, szombat reggelre 25km-t írt elő a terv. A terv persze nem számol a 34 fokkal és azzal sem, ha néha éjfélig kell dolgozni és azzal sem, ha a gyerek hajnal f3-kor éhes. El is indultam reggel (8-kor, nem elég korán), 50 faktoros krémmel bekenve. Sapkában, napszemüvegben. A kis futós hátizsákomban feltankolva vízzel és egy energiaszelettel. Az első 10km tűző napon telt és egyszer csak olyan volt, mintha kirántották volna alólam az aszfaltot. Elkészültem az erőmmel, apukámat kellett hívni, hogy szedjen össze autóval, mert egy tapodtat nem tudok tovább menni. Gábor hősiességről azért annyit el kell mondanom, hogy 16-ot bírt. A meleg legyőzött, mint mindig, és én próbálom feledni, ami ebben a 40 fokban elég nehéz.

Ami a folytatást illeti.

Tatán melegben
Lélekben már most készülök egy szuper 21km-re szeptember elején, ahol eldöntöttem, hogy félreteszem a komfortfutást és egyúttal mindent felteszek egy lapra, hadd szóljon. Bár ezt még nem mondtam senkinek. Bízom benne, hogy az időjárás is kegyeibe fogad. A áhított időeredményt nem merem leírni babonából, magamnak is csak némán mondogatom.

Aztán jön egy feltehetőleg szuper maraton, ahol mindenképpen szeretnék jobbat futni, mint elsőre. Azt hogy mennyit, szintén nem árulom el, csak a félmaraton után. A maraton tartogat még egy meglepetést, de erről majd akkor, ha eljön az ideje.

Kicsit elkanyarodva a témától, az idei blogtalálkozó is a futás jegyében fog telni (képletesen) és minden bizonnyal szeptember 7-én, pénteken délután kerül majd rá sor. Feltehetőleg a Hajógyárin. De erről majd időben szólok, addig meg tessék befirkantani a naptárakba.

Na, kilométerekben gazdag nyarat kívánok addig is.

24 megjegyzés:

  1. ez annyira jo!!! :) barcsak futhatnank egyutt nem sokara... bar le fogsz hagyni :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem foglak lehagyni nyugi, magamhoz képest gyorsultam, de az nem azt jelenti, hogy gyors futó lettem :-) egyszer majd talán utolérem Orsit ;-) akkor, amit megbeszéltünk, azt megbeszéltûk. Addig meg izgulok :-)

      Törlés
    2. Juhuuu! :))) majd egyszer utolerjuk Orsit! :)

      Törlés
  2. Szuper vagy!
    Hol szoktál bicajozni? A Duna-parton?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha, igen. Ha csak úgy céltalanul megyünk, akkor Dunapart, ha ügyintézős, gyerek nélkul, akkor sokfelé. Legutóbb itthonról mentem Pasarétre, onnan Újlipótvárosba, onnan a Flóriánra és onnan meg haza. De ilyen melegben mi sem megyünk ám. Képzeld, ma voltunk a Pünkösdfürdői strandon. Meleg volt, a víz, se uramatyám, olyan érzésem volt, mintha visszarepültûnk volna 1987-be :-)))

      Törlés
    2. Jesszus, már nem csak futni, de bicajozni sem merek veled :)
      Az Aquaworld-öt nem szeretitek? A hétköznap délutáni belépőjegy elég jutányos :)

      Törlés
    3. Voltunk már, eppen erőember verseny volt, egy debella óriás teleokádta a kukàt az asztalunk mellett, amikor éppen falatoztunk. Oda tudunk menni bringával? Mert nekem nincs kocsim.

      Törlés
    4. Jajistenem most aztán meghoztad a kedvem... :(
      Kocsim általában nekem sincs, vagyis sosincs, de amikor bélám itthon van, akkor az övét használom :) Gondolom lehet bicajjal menni, mondjuk még sosem bicajoztam át az M0-ás hídon.

      Törlés
  3. Szia! Nem rég kezdtem el olvasni a blogodat és nagyon inspirálónak találom. Én még csak most kezdtem el futni és lenne egy kérdésem (kerestem, de nem találtam az e-mail címed) Én hetente 3-4x futok 20-30 percet. Vagyis inkább csak kocogok, és sima edzőcipőm van.
    Szerinted mikortól érdemes futócipőt venni és milyet érdemes?
    Köszönöm: Dominika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dominika! Habár én még közel sem tartok ott, mint Évi, de futócipőt mindenképp vegyél! Sokkal jobb, kényelmesebb jó cipőben futni, és nem is tesz jót a nem futócipőben futás.
      Orsi

      Törlés
    2. Szia Dominika! Örülök, hogy itt vagy és köszönöm a kedves szavaidat! Igen, Orsinak igaza van, a futásnál egy a lényeg, már, ami a felszerelést illeti, a cipő. Nem kell túl drágát venni, de érdemes elmenned egy Nike tesztre, a margitszigeten. Vagy javaslom a Spuri futóboltot, a Bsi-ben, már ha budapesti vagy. Kicsit drága, de értenek a futáshoz. Jó még a Nyúl cipőbolt is. A markát illetően nem tudok tanácsot adni. Eddig mindig Nike-m volt, most egy ideje Brooksban futok és nagyon szeretem. Kinek mi jön be, fel kell próbálni. Remelém tudtam segíteni, itt elérsz:chipm19akukacgmailpontcom

      Törlés
    3. Köszönöm a segítséget, majd utánanézek, hogy nálunk milyen választék van. És köszönöm az e-mail címet is, előfordulhat, hogy majd még kérdezek. Köszi! :-)

      Törlés
  4. De jó kis írás! :))) Most már nagyon kedvet kaptam egy élmfényfutáros futáshoz! Hánykor is van kedden? Nagyon drukkolok, hogy elérd a vágyott időket! Akkor 9-én Te is leszel Nike-n? 7-én ott leszek!

    VálaszTörlés
  5. Köszi Orsi! Kedden 7-kor van a kalap utcában, a főtérről indul, de oda is lehet jônni. Mehetûnk együtt is, aha gondolod, szívesen felveszlek bårmikor :-) a blogtali úgy néz ki egy héttel eltolódik, 14-re. Az is jó?

    VálaszTörlés
  6. Tehát holnap is? Megyek mindenképp. Szívesen becsatlakozom, mikor indulsz?
    Szerintem 14. is jó lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha, aha :-) sztem fél hét körül. 35-kor felvegyelek valahol? Ott a Heltai téren?

      Törlés
    2. Nagyon tökéletes! Ott leszek :) Köszi!

      Törlés
  7. Király vagy! Tényleg! :)
    Hajrá!

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok az eredményeidhez!
    Kitartásban (is) példa vagy számomra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Thea! Mi lett a blogoddal? Miért nem tudom olvasni?

      Törlés