2012. május 2., szerda

A közönyről

A szülővárosomban van egy beteg kisfiú. Ez így önmagában persze nem nagy szám, mert sajnos valószínűleg nem ő az egyetlen a világon. Marcikának hívják. Nem sokkal Barnabás előtt született. Én nem olyan régen hallottam róla, de amint megláttam a fotóját arra gondoltam, hogy miért van az, hogy egyeseknek megadatik, hogy egészséges kisbabája szülessen, másoknak meg nem. Mennyire kibaszottul igazságtalan ez az élettől, mert semmi ehhez foghatónak nem szabadna megtörténnie egy kisbabával.

Sokszor kiborulok, amikor a körülöttem lévő - egyébként teljesen egészséges és jó körülmények között élő - emberek rinyálnak a problémáikról: a hülye főnökökről, a sok melóról, barátokról, a rossz időjárásról stb. Sorolhatnám naphosszat. Sokszor kedvem lenne nekik azt mondani bele az arcukba jó közelről, hogy fogjátok már be a pofátokat, tegyétek össze a két kezeteket és legyetek hálásak azért, hogy egészségesek vagytok/egészséges a gyereketek, a takarodjatok ki és élvezzétek a napsütést

Mint amikor a Donnie Darkoban Jake Gyllenhaal ráordít szegény dagadt kínai kislányra, hogy GO BACK TO CHINA!

Nem teszem és nem is tehetem meg, mert a világ egész egyszerűen nem így működik és én is szoktam rinyálni néha, de az életem legnagyobb részében inkább a dolgok pozitív oldalára próbálok koncentrálni. 

Amikor megláttam Marcika fotóját, az első gondolatom az volt, hogy szeretnék neki segíteni. Felvettem a kapcsolatot az apukájával, leveleztünk és összeszedtem egy pár apróságot. Miután nagyon megörültek a csomagnak arra gondoltam, hogy összeszedek még neki egy pár ruhát barátoktól, akiknek kicsivel idősebb gyerekei vannak. 

Talán nem illik ezt így kibeszélni, de 19 embernek írtam a facebookon. Ebből öten válaszoltak érdemben. És ebből végülis 1, azaz egy ember küldött kézzel fogható csomagot - pár darab használt ruhát, amit a kisfiú tud majd hordani. 

Rosszul választottam meg a kommunikációs formát? Lehet.
Nem sikerült megérintenem az embereket? Lehet. 
Lehet, hogy ők másnak segítenek inkább más formában? Lehet.
Hogy kiborultam-e? Igen. 
Nem az én dolgom ezzel foglalkozni? Lehet. 

Amikor a múlthéten kitöltöttem a kérdőívet és a közöny volt az egyik válaszom, akkor pont erre gondoltam. 

Aztán ma ebbe botlottam. 



Azóta megint azon gondolkozom, hogy miért ilyenek az emberek?
Mennyiből tartana bedobni egy szatyorba egy pólót és egy nadrágot Marcikának vagy mennyiből tartana benézni a kibaszott babakocsiba? 

15 megjegyzés:

  1. Te jo eg!!! hat sirtam a klippen... szomoru... Izraelben ez nagy valoszinüséggel nem történne meg... mert az emberek alapbol sokkal jobban figyelnek egymasra... es a gyerekek fontosak.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, a közöny borzasztó.
    De egy ilyen kísérlet... hát, nem vagyok benne biztos h az a bizonyos 994 ember valóban közönyös volt. Nézd, ha mondjuk ülök nyugisan egy padon, nézelődöm és látok egy ilyen magára hagyott babakocsit, öt-tíz perc után talán elkezdek aggódni és odamegyek. Ám ha rohanok munkába, közben mobilon beszélek valakivel, talán észre sem veszem a babakocsit, mert belemerülök a beszélgetésbe. Vagy ha nem is telefonálok, csak sietek és pár másodperc alatt elmegyek a kocsi mellett, simán gondolhatom azt h az anyuka a nagyobbik gyerek után szaladt, nehogy az útra fusson, és mindjárt jön vissza, aztán ha hozzápiszkálok a kocsihoz még a torkomnak ugrik... Sőt, tovább megyek, én pontosan olyan anyuka vagyok, akinek az agyára menne, ha az egy pillanatra otthagyott gyerekét valami minden lében kanál kirángatná a kocsiból... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a motorral őrülten száguldozó gyerekeket is szoktam nézni, de soha nem volt még olyan, hogy pár percen belül ne ért volna oda anyuka vagy apuka. Soha nem jutna eszembe odamenni más gyerekéhez ha láthatóan jól elvan, biztonságban, csak hosszú percek után.
      A babakocsiban alvástól meg ritkán lesz bajuk a gyerekeknek, ellenben mocsokság őket felkelteni.

      Törlés
    2. :D Hang nélkül néztem.

      Törlés
    3. :) Én hanggal néztem :) Nem bírom a gyereksírást, akkor sem ha a másé, de tényleg csak hosszabb idő után feltételezném h teljesen magára van hagyva.

      Törlés
  3. Már álltam meg síró kislány mellett a boltban (igazából bömbölt), próbáltam segíteni, mire a hosszú percek után előkerült gondoszülő lehordott a sárga földig, hogy mit akarok én az ő gyerekétől? Addigra már az információs pultnál álltunk...
    D. mondta előre, hogy jobb lesz nem beleavatkozni és mikor szemlesütve elkullogtam a velem üvöltöző gondosszülő szeme elől, csak nevetett rajtam, hogy mikor tanulom már meg...?

    Szerintem ez sok tapasztalat után elsajátított reakció -már a közömbösség. Legalábbis, szeretném ezt hinni.

    VálaszTörlés
  4. Hát én nem tudom...Nem egy olyan ember ment el úgy a babakocsi mellett, hogy majdnem visszafordult. Az idős házaspár volt számomra a legmegdöbbentőbb, mert a hölgy arcán látszott, hogy visszamenne, de a férje inkább húzta maga után...Lehet, hogy csak én vagyok túl kíváncsi, de most akin látszott, hogy nem siet, annak kb hány másodpercébe telt volna, hogy felemelje azt a takarót...Vagy ennyire azt hiszik az emberek, hogy ez csak kandi kamera lehet?

    A múltkor sétáltunk a barátnőmmel, és egy lépcsőn ott feküdt egy férfi. A szemüvege csálén állt a fején, és úgy tűnt, mint aki lecsúszott a lépcsőn. Nem látszott hajléktalannak, és nem úgy hevert ott a lépcsőn, mint egy megpihent részeg ember. Mi eléggé megijedtünk, mert most mi van, ha meghalt? Ott ácsorogtunk mellette, gyűjtve a bátorságot, hogy megrázzuk, közben pedig jöttek-mentek az emberek, volt, aki lement mellette a lépcsőn! Végül megszólítottunk egy középkorú urat, hogy ez a helyzet, fekszik itt egy eszméletlen férfi. Erre ő vetett rá egy pillantást, és közölte velünk, hogy biztos csak részeg vagy hajléktalan, ne törődjünk vele, majd felébred és hazamegy! A barátnőm ezen eléggé felháborodott, mert hogy ezek szerint ha nem egy öltönyös embert találunk, az csak hajléktalan/részeg/drogos lehet...Végül mire összeszedtük a bátorságunkat, jött egy fiatal pár, és a srác megrázta a férfi vállát, aki nagy nehezen, de szerencsére magához tért! Kérdezték, hogy hívjanak-e mentőt, mondta, hogy nem kell, láthatóan zavarban volt. Ilyenkor belegondolok, hogy ha én is összeesnék valahol, akkor mi történne...

    VálaszTörlés
  5. A hétköznapokban tapasztalt közöny engem is elkeserít, és igyekszem figyelni a környezetemre (néhány napja volt, hogy találtunk egy erősen vérző, biciklibalesetben megsebesült bácsit, megálltunk, segítettünk, elkísértük) De szerintem ez a babakocsis elég fals kísérlet volt :( Hacsak nem ülök ott és nem látom, hogy hosszabb idő óta nincs egy babakocsival senki, én sem megyek oda, különösen nem hajtom fel egy babakocsin a kendőt - mert fel sem tételezem, hogy egy népes utcán egy babakocsit egyedül hagyna bárki is. A kísérlet egyébként "utánzat", egy régóta jól ismert szociálpszichológiai jelenséget mutat be, pontosan tudható, hogy így működik az emberek nagy százaléka tömegben. Minél nagyobb tömegben, minél személytelenebb helyen, annál inkább. És nem azért, mert gonoszak. Persze, minél inkább érintett, vagy annak érzi magát valaki egy helyzetben, annál inkább felháborodik, annál inkább megérinti érzelmileg - és talán annál inkább várható tőle, hogy tegyen valamit (nagyon olvasmányos szakirodalom: Forgách József: A társas érintkezés pszichológiája)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg ebben van igazság, köszönöm a könyvtippet, most úgyis akarok egy adagot rendelni a bookline-on, megnézem ezt is, hátha van az antikvárok között is.

      Törlés
    2. "bystander effect" néven találhatóak még ilyen kísérleti videók a yutubon. Azt hinné az ember, hogy minél nagyobb a tömeg, annál inkább akad segítőkész ember, pedig pont az történik, hogy mindegyik feltételezi, hogy a másik fog segíteni, a másik jobban ért hozzá. A filmben is látszik, hogy sokan nem voltak közömbösek, de "nem a mi dolgunk" és tovább álltak.

      Törlés
    3. kösz a tippet, mindenképpen utána fogok olvasni, mert nagyon érdekes téma.

      Törlés
  6. Nem tudom, hogy ott abban a helyzetben én vajon megálltam volna vagy sem, de ha elsőre biztosan nem is nézek be, pár percig maradnék és ha akkor sem jön az anyukája, akkor hívnék segítséget. Nekem az lenne az első gondoltam, hogy a kisbabával minden rendben van-e. Persze, ha jönne az anyukája és beszólna vagy felháborodna, akkor azt is kezelném, de mi van akkor, ha tényleg baj van?

    A milánói futóversenyen a szakadó esőben próbáltam levenni a hosszú nadrágomat és elég furcsa pózban álltam egy korlát mellett. Odajött mellém egy faszi és egyből azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, tud-e segíteni valamit. Nagyon jól esett. de pl. amikor tesóm 2-3 éve rosszul lett a nyílt utcán, akkor a rendőrök bilincsbe verve vitték az örsre, mondván ő csak egy hülye drogos és flashsel. Írtam róla itt is, azóta vázlat-státuszban van, mert nem voltam kíváncsi a trollokra.
    de emlékszem akkor is nagyon kiborultam, mert mi lett volna, ha meghal szerencsétlen az utcán...:-(

    VálaszTörlés
  7. Az orvosi egyetem Nagyvárad téri központi épületében véletlenül nekimentem egy üvegajtónak és teljes erőből beütöttem az orromat. Hatalmasat reccsent valami a fejemben és elkezdett folyni az orromból a vér, de én ezt nem vettem észre, mert annyira fájt, hogy csak álltam összegörnyedve egy helyben, kezemet a fejemre szorítva és a szememet sem bírtam kinyitni. Reggel volt, sokan jöttek órákra, de az orvosin, ahol mindenkinek ez a területe, elmentek mellettem. Csak álltam zokogva, mert annyira megijedtem, a könnyek miatt vértócsa volt már a pólómon. Csak több perc után állt meg egy angol fiú, akinek annyit tudtam nagy nehezen kinyögni, hogy "bumm" és rámutattam az orromra, "reccs" :), de értette és leültetett, segített felhívni a barátomat és a lelkemre kötötte, hogy melyik terembe szóljak be, ha kell még segítség.

    De a babakocsihoz félve mennék én is oda, de nagyon remélem, hogy azért odamentem volna...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a végén csak segített valaki :-) igen, elbizonytalanodtam én is. nem gondoltam én semmilyen tömegpszichózisra, csak arra, hogy baja lehet a kisbabának és szerintem odamennék. de kitudja. Remélem.

      Törlés
  8. Azért a gyereksírás valszeg csak a film utómunkája során került fel. ÉS az emberek mentségére próbálom felhozni, hogy nehezen szánják rá magukat, hogy a máséhoz nyúljanak. DE alapban biztosan így van, az emberek a nagyvárosokban közönyösebbek, mert túl sok és harsány az inger. Védekező mechanizmus.

    VálaszTörlés