2012. március 14., szerda

Macisegg 2.0

Még soha semmilyen díjat nem kaptam bloggerként. (Az Aranymotyi díj itt most nem számít, mert azzal magamat tüntettem ki. Persze ettől függetlenül büszkén viselem. A Goldenblogon meg éppen csak lecsúsztam a dobogóról a Lábbloggal és a zsűri szerint csak ezért nem lettem különdíjas, mert nem volt ilyen kategória.) Mindezek fényében, azt hiszem meg kellene becsülnöm ezt a macisegget, amit ma kaptam.

A kevésbé járatosok kedvéért elmondom, hogy a macisegg egy díj, ami blogról-blogra jár, tovább kell passzolgatni egymásnak mindenféle  instrukciókkal. Szegény maci azonban nagyon bárgyú, ahogy ott ül a dombon, szemben a nappal és a cirill betűket pedig nem is tudom mire vélni. Lehet, hogy ez egy nemzetközi díj?!

Én megbeszéltem Theával - a díj továbbítójával - hogy nem passzolom tovább a macikát, de a játék kedvéért elárulok magamról három dolgot. 

Aztán amikor ma pelenkáztam Barnabást - lehet, hogy a maciseggről asszociáltam - kicsit továbbgondoltam ezt a játékot és a következőt találtam ki. Csak úgy a közös hecc kedvéért. 

(Közben eszembe jutott ez a régi blog.)

Én elárulok magamról három dolgot, mondjuk olyan titok-féléket,  lehetőleg olyanokat, amelyekről korábban még nem esett szó itt a virtuális világban. Vagy esetleg máshol sem. Cserébe minden idetévedő olvasó - legyen ő új vagy régi, visszajáró vagy egyszeri vendég, aktív vagy passzív - lerántja a leplet három hasonlóan kevésbé köztudott titkáról. Cserébe én, kivételesen és kifejezetten ehhez a bejegyzéshez, anonim hozzászólási lehetőséget garantálok. Hátha valakinek olyan titka van, amelyet névvel nem szívesen vállalna. Mi több. Tök fasza lenne, ha mindenki név nélkül kommentelne.

Szóval az én három titkom: 
  • Egyszer elhitették velem, hogy a terepjáróknak nem kell indexelniük. Négy, negyven körüli férfi, akkori kollégáim. Mind egy követ fújt, simán bevettem. 
  • Régen azt gondoltam, hogy a tapas, egy spanyol étel (mint mondjuk nálunk a gulyás vagy a cseheknél a knédli). Így nagyon meglepődtem, amikor kaptam egy kis adag csicseriborsót és egy kis adag hideg gombát egy barcelonai étteremben.
  • Évekkel ezelőtt jelentkeztem egy tévés vetélkedőbe, ahol nagyon sok pénzt lehetett nyerni. Be is hívtak tévés felvételre, de sajnos sosem értem oda, mert nem volt térkép a kocsimban, csak olyan, aminek Kőbánya volt az utolsó lapja és így nagyon eltévedtem.
Most ti jöttök.
Ja, és ez nem játék, nem kell továbbpasszolni, csak heccelgetünk itten össze-vissza.

31 megjegyzés:

  1. Ó, senki sem mond el titkokat :-(

    VálaszTörlés
  2. -Gyerekként rágtam a körmöm. Ha valamilyen komolyabb veszteség, fájdalom ér, most is.
    (Hat évesen sérvvel műtöttek. Koedukált szobák voltak a gyerekosztályon, ill maga az az egy kórterem volt a gyerekosztály. Volt ott egy idősebb srác, az iskolámból. A nővér erőszakkal, egy lavórba állítva csutakolt le valamennyiünket, a szoba közepén...)
    -'98 óta nem beszéltem apámmal.
    -A férfiaknak mindig nemet mondtam. Legalábbis azoknak, akik tetszettek nekem.
    Párat nagyon meggyötörtem.

    Az anonimitásomhoz ragaszkodok. Még ha el is árulja neked valamilyen stat, akkor is.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ez vicces! :D
    1. Egy étterem vécéjében, miközben felfelé húztam a nadrágomat, kicsúszott a zsebemből egy csomó aprópénz, és nem mertem lehúzni, ezért végül kihalásztam őket. Azóta mániákus kézmosó lettem....
    2. Amikor kicsi voltam mindig anyukám dezodorját szagolgattam, mert olyan felnőtt illata volt. Egyszer valahogy kicsúszott a kezemből, és egyenesen a vécében landolt. Lemostam, de azóta mindig csukva van a vécétető...
    3. Amikor a barátnőimmel bújócskáztunk egyikünk szülinapi buliján, olyan sokáig voltunk ketten egy sötét gardróbban, hogy az elfogyasztott kóla mennyiség kezdett szorongatóvá válni. Kimerészkedni nem mertünk, mert akkor veszítünk, így halkan fohászkodtunk, hogy találjanak végre meg minket. Sajnos a "hunyó" viccesnek találta, hogy egy a másik gardróbajtót kinyitva ránk visítson, hogy megvagytok. Én ijedtemben kicsit összepisiltem magamat, de a pulcsimat a derekamra kötve nagyjából leplezni tudtam ezt, a buli végére pedig meg is száradt a nadrágom...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádta a Herbina dezodorokat, mindig másmilyen volt neki. :) Aztán áttért a golyós hagyományos Niveára (ilyet ejtettem az ominózus vécébe...:D

      Törlés
    2. Hehe, tetszik hogy klotyos tema van! :D

      En egyszer nagyon regen Veszpremtol Sporponig bizonygattam anyanak a buszon hogy meg fogom tudni inni a limonadet, nem kell majd pisilni. Becsben sirva szalltam le a buszrol, annyira fajt mar a holyagom. Epitkezes ide vagy oda, vagy 3 percen at pisiltem ket paravan kozott, es a hideg jarda meg a friss vizelet... Mit mondjak: a jarda tobb meterrel arrebb is gozolgott, merthogy valami emelkedon talaltunk helyet!!

      Törlés
    3. aszfalton gőzölgő pisi..a legjobb, amikor belelóg a nadrág szára :-)

      Törlés
  4. Jó kis ötlet! :)
    Ugyan egy téma, de 3 különböző szempontja:
    1. 20 évesen 'véletlenül' tudtam meg, hogy az Apukám nem is a vér szerinti édesapám. Ő azóta se tudja, hogy tudom.
    2. Őszinte csodálattal tekintek rá, amiért sajátjaként felnevelte annak az embernek a gyerekét, akivel megcsalták. Nagyon nehéz lehet(ett) neki. Azóta sokkal jobb az Apukámmal a kapcsolatom, mint az Anyukámmal. Benne nagyot csalódtam. 20 évig hagyta, hogy azt higgyem, Apukám a "rossz" és a saját félrelépéséről mélyen hallgat azóta is.
    3. Valahol, egy másik kontinensen él 3 féltestvérem, akik talán azt se tudják, hogy létezem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vér szerinti apám 3 éves koromban meg akart látogatni, akkor Anyukám nem akart vele találkozni, éppen terhes volt az öcsémmel. Azóta ő nem keresett engem.
      Egy másik kontinensen, egy másik kultúrában élnek. Kerestem őket interneten, meg is vannak - de nem tudom, mennyire forgatnám fel az életüket.

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy nem lett túl népszerű ez a bejegyzés. Talán rossz volt az időzítés.

    VálaszTörlés
  6. Soha nem rossz az időzítés...

    És a három titok:
    * Egyszer szerelmes voltam egy lányba aki most Chipmunk-19-ként ír blogot (...),és nem akarta ezt észrevenni
    ** Az utolérhetetlen és utánozhatatlan stílusát szerettem a legjobban
    *** És ez az amit nem is fogok elfelejteni még nagyon sokáig,úgyhogy éljen a blog szintén nagyon sokáig(...)

    VálaszTörlés
  7. húha. ez aztán a titok...nem is tudom mit mondjak. ismertelek személyesen is és úgy nem vettem észre? vagy mégiscsak az időzítéssel volt a baj?

    VálaszTörlés
  8. Naná hogy ismertél,sokszor beszéltünk mivel kollégák voltunk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azt kérdezzem, hogy hol voltunk kollégák? vagy inkább ne?
      ne haragudj, hogy nem vettem észre, remélem nem bántottalak meg vagy ilyesmi,

      Törlés
  9. Á dehogy,nincs szó megbántásról...
    Aztán az is lehet,hogy észrevetted csak ez volt a diplomatikus kezelés része :)
    Én úgy tudom most is ott dolgozol...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd egyszer remélem kiderül ki vagy te és meg tudjuk beszélni.

      Törlés
    2. Igen, az ilyen titkokat is fel lehet oldani egyszer:))

      Törlés
  10. Szeritnem ez nagyon jó ötlet. De sajnos nem jut eszembe semmi. :(

    Biztosan az új háttér zavar összes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. milyen új háttér? hónapok óta fent van, úgyhogy ez nem kifogás.. :-)

      Törlés
    2. Ez most komoly?

      Akkor az első legyen az, hogy nem vagyok vizuális típus.
      A második, hogy szeretem a megszokott dolgokat.
      A harmadik pedig, hogy vannak dolgok amik elmúlnak azelőtt, hogy észrevenném (esetleg megszoknám) őket.

      A többin majd még gondolkodom.

      Törlés
    3. tényleg nem vagy az, ha fel sem tűnt :-)

      Törlés
  11. Így hirtelen csak egy titok jut eszembe, de azt megosztom. Kolozsváron élek egy ideje, a nevem román, de az anyanyelvem magyar. Ennyit a háttérsztoriról. A titok meg az, hogy másfél éve egy magyar fogorvoshoz járok, de mindig románul beszélek vele, ő nem is sejti, hogy magyarul is tudok. Néha amikor ott vagyok, félek magyarul gondolkodni, nehogy véletlenül magyarul szólaljak meg, ha kérdez valamit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mi lesz, ha egyszer elszólod magad? ez csak így alakult amúgy vagy van valami oka?

      Törlés
    2. Csak így alakult. Legelőször románul szólt hozzám, én pedig hirtelenjében ugyanúgy válaszoltam. Utána már furcsa lett volna váltani.. vagy csak elkezdtem élvezni a helyzetet, nem tudom. Azt sem tudom, mi lesz, ha kiderül. A reakciójától függ majd vagy a pillanatnyi kedvemtől. Vagy bevallom az egészet, vagy kitalálok valamit, az igazat meg szépen titokban tartom még egy ideig.

      Törlés
  12. ezt most találtam meg, és meg is osztom veled néhány titkomat:

    - tinikoromban elloptam a keresztmamám szemöldökcsipeszét, mert sokkal jobban csípett az a régi ócska, mint az enyém. azt hittem, nem is használja, de egyszer rákérdezett, hogy láttam-e és én letagadtam. évekre elfelejtettem az egészet, de nemrég eszembe jutott, és azóta ahányszor a kezembe fogok egy csipeszt (az már nincs is meg), rá gondolok, és szégyellem magam. már nem él, úgyhogy nem tudom megmondani neki.

    - ha összefutok egy régi ismerőssel (aki mondjuk közömbös volt, vagy nem szerettem), akkor addig sunnyogok, amíg nem kell észrevennünk egymást.

    - 14évesen, életem első komolyabb szülinapi (de még) zsúrján, pisilés után hátul betűrődött a szoknyám a harisnyámba, és az osztálytársaim csak 5perc röhögés után szóltak, hogy mi van.

    (tök jó ez a márciusi, névtelen szerelmi vallomás :), biztos pilláztál!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, pilláztam rendesen :-) azóta sem tudom, hogy ki volt az.

      Törlés
  13. Ööö…most vettem csak észre ezt a titkos dolgot itten. Lehet még elárulni, vagy már nincs aktualitása? Mindegy, begépelem, aztán majd lesz valahogy…

    10 éves koromban nagyon tetszett egy lány az osztályból. Hajnalkának hívták. Minden fiú odavolt érte. Ő meg persze nagy ívben tojt a fejünkre. Mivel én okos gyerek voltam, hamar leesett, hogy nincs sok esélyem nála. Ezért aztán egy szép napon, amikor hazaértem a suliból, készítettem magamnak egy papír Hajnalkát és megdugtam. (Ráfeküdtem a csomagoló papírból kivágott figurára és vártam, mi lesz. Próbáltam logikai úton rájönni, milyen lehet egy igazi dugás.) Hát nem szartam össze magam az élménytől!

    Egy másik alkalommal – sok évvel később - nagyon rámjött a pisilhetnék. Ez persze nem ritka, de akkor épp éjszaka volt és én egy kocsiban ültem a városom főterén és tél volt és baromi hideg. Jobb ötlet híján (az nem lehetséges, hogy egy fánál intézzem el a parkban) belepisiltem egy szprájtos flakonba. Lezártam, majd bedobtam a közeli szemetesbe. Pár perc múlva megjelent a színen egy hajléktalannak tűnő fazon, aki akkurátusan nézegette végig a kukákat. Kíváncsian figyeltem, mi sül ki ebből. Mikor az enyémhez ért, kivette a flakont és rövid mérlegelés után jól meghúzta. Azt vártam, hogy szentségelni kezd, vagy legalább köpködni, de ő a méltóságát megőrizve, diszkréten visszacsúsztatta és odébbállt. Nagyon szégyelltem magam, amiért nem léptem közbe. Amúgy meg nem is értem, hogyan történhetett. Mit gondolhatott, az éjszaka közepén, mínusz 5 fokban egy teli, meleg flakonról? Miért nem érezte, hogy ez csapda?!

    Több titkom nincs, illetve lehet, hogy csak nem akarom most elmondani. A 6 éves kislányommal nemrég beszélgettünk erről.
    - Apa, te tudsz titkot tartani? – kérdezte a fülembe súgva.
    - Azt hiszem, tudok. Méghozzá remekül - válaszoltam.
    - Jó, mert én nem. Vagyis úgy értem, hogy szeretnék, de … szerintem nem vagyok jó titoktartó.

    Szóval ha megtanul írni, felhívom a figyelmét a blogodra, bizonyára eláraszt majd a csodálatosnál csodálatosabb titkaival.

    VálaszTörlés