2012. január 23., hétfő

A törvény embere

2012- t többek között azért is szeretem már a legelején, mert végre született egy olyan törvény, amely tiltja a dohányzást éttermekben, szórakozóhelyeken, munkahelyeken stb. és többek között a társasházak közös helyiségeiben is. Szóval végre megértük Magyarországon is, hogy elmehetünk úgy egy étterembe, hogy nem kell más füstjét szívni és ha járnánk diszkóba - ahová nem járunk, és nemcsak azért mert van egy kilenc hónapos gyerekünk - akkor hazajöhetnénk úgy, hogy nem ömlik a nikotin a ruhánkból. Amikor legutóbb - először és azóta utoljára - kimenőn voltam azon a nagyon felkapott szórakozóhelyen, annyira bűzlöttem a cigarettafüsttől, hogy itthon az első utam a fürdőkádba vezetett, a ruháimé pedig a mosógépbe. Még hajat is kellett mosnom, pedig pontosan négy órával előtte mostam utoljára.

A törvénynek köszönhetően azonban megszűnt a dohányzás a lépcsőházakban is. Mérföldkő ez itt Kőbányán. A mi lépcsőházunkban ugyanis mindenki úgy szívta eddig a cigarettáját, mintha kötelező lett volna. Viszonylag sok konfliktusom volt ebből, mert semmi sem undorítóbb annál, mint amikor tejfehér füstfelhőn kell keresztül hazaérnem. Meg is jegyezték többen, hogy a szőke, harmincas fiatalasszony már megint jártatja a pofáját.

Aztán megszületett Barnabás. (azon a napon egyébként, amikor hazahoztuk a kórházból, éppen egy munkás ember csiszolta géppel a lépcsőház kövezetét). 

Szóval hazahoztuk és a dohányzás elleni egyszemélyes harcom újabb lendületet kapott. Szerencsétlenségünkre ugyanis pontosan a lépcsőház ajtó felett lakunk. Ez sok esetben előnyös is lehetne. Már többször elképzeltem például, hogyha tűz ütne ki, csak rákötnék egy lepedőt a radiátorra, kilógatnám az ablakon, Gábi kimászna, ledobnám neki a gyereket, lemásznék én is és máris megmenekültünk. Tök nagy szívás lehet az ötödiken lakni, rácsokkal elbarikádozva.

A lépcsőházajtó mellett azonban van egy kis bungaló, ahol házmesterünk Misi és a macskája végzik áldásos tevékenységüket. Szinte éjjel-nappal. Ha nem dolgozik, akkor meccset néz, trécsel a lakókkal vagy a macskájával szórakozik. Misi  a törvény embere. Az ő világában a komfliktusokat  csakis jogszabályok által lehet megoldani. Legyen az törvény, önkormányzati rendelet vagy a házunk szervezeti és működési szabályzata. Előszeretettel hivatkozik ezen jogszabályok legkülönbözőbb paragrafusainak legkülönbözőbb bekezdéseire, ha egy kutya az udvarra szarik, ha valaki azon az időkereten kívül merészel fúrni, ami az szmsz-ben benne foglaltatik vagy ha az egy-parkolóhelyes-lakások tulajdonosai esetleg két autóval parkolnak az udvaron.

Misiről azt kell még tudni, hogy láncdohányos. Elmondása szerint 40 éve szívja és semmi baja nincsen ötvenhat évesen. Nos, Misi ránézésre legalább hetvenhatnak néz ki és nemcsak a fogai sárgák a nikotintól, hanem az egész feje. Misivel nem ápolunk éppen harmonikus viszonyt. Mert Misi az ablakunk alatt lévő bungalóban láncdohányozik. Mivel nekünk  minden ablakunk egy oldalra néz, nincsen túl sok lehetőségünk szellőztetésre. Így amikor tavasztól-őszik szellőztetünk, akkor szívjuk bungalóból a lakásunkba áramló cigarettafüstöt. Ez már önmagában is  kellemetlen, de ha egy pici baba is lakik a lakásban, akkor az már oly mértékű trágárság, amit én nem tudok tolerálni.

Szóval egy szép kora nyári napon elindultam, hogy megbeszélem Misivel a dolgot. Elmeséltem neki, hogy Barnabást itt szoptatom az ablak mellett és bizony nagyon egészségtelen, hogy közben az ő füstjét szívjuk. (A bölcsőhalált kiváltó kockázati tényezők közül külön kiemeltem a passzív dohányzást.) Eleinte nagyon udvarias voltam és mindenféle okos indokot felhoztam. Még helyet is javasoltam neki,  a bungalótól mintegy 15 méterre, ahol ráadásul még le is tudna ülni egy szép padra egy szép fa alatt. Vagy mehetne egy kört a ház körül.

Misi csak annyit tudott mondani, hogy ő bizony láncdohányos és ő bizony ott dohányzik, ahol akar. Mert a törvény nem tiltja.

Szép szóval nem találtam meg az utat Misi szívéhez és viszonylag hamar oltári üvöltözésbe kezdtem, majd annyival búcsúztam, hogy ezzel még nincs vége.

Teltek-múltak a hónapok, kapcsolatunk megrekedt egy elég alacsony szinten. 

Újév második napján, vidéki időtöltésünkről hazatérve, különös izgalommal nyomtam meg a gombot a kapunk távirányítóján, majd kéjes mosollyal fordultam Gábihoz nyugtázván, hogy mostantól minden jogom megvan Misi feljelentéséhez, amennyiben nem oda illő helyen dohányzik. (Hajdanán ugyanis az én csetepatém után a férjem is megpróbált vele kiegyezni - ő sokkal higgadtabb és komolyabb tud lenni - és Misi neki bevallotta, hogy a bungaló tulajdonképpen nem is az ő helyisége, hanem a társasházé és tulajdonképpen nem is dohányozhatna ott.)

A feljelentés nem jött össze, mert különös dolog történt. A törvény ugyanis törvény és annak minden betűjét b.e. k.e.l.l. t.a.r.t.a.n.i! Egy délelőtti futóedzésből hazaérve, éppen botorkáltam fel Barnabással a lépcsőház ajtó felé, amikor Misi kibújt a bungalójából a legújabb faliújságra szánt hirdetményével. A hirdetményben az állt, hogy a törvény szerint a lépcsőházban, a liftben és a társasház minden egyéb közös helyiségében  tilos a dohányzás. A cigarettát a lépcsőház ajtóhoz vezető lépcső első fokáig el kell dobni. Én voltam az első, akinek a hirdetményt megmutatta. Kedves voltam, megköszöntem. 

A minap Gábor szólt, hogy jöjjek már az ablakhoz és nézzem meg, hogy jól látja-e, amit lát. Ez a látvány fogadott. Azóta többször is láttuk, tényleg komolyan gondolja.

Misi áll a lépcső első fokánál és dohányzik. 
Nem sétál, nem ül le, ott áll és dohányzik. 


Misi, a törvény embere.

11 megjegyzés:

  1. Misi egy mókás ember. És nagyon szép a rajz.

    VálaszTörlés
  2. Annyira átérzem.. Nálunk is dohányoztak a liftben, az előtérben, a kapuban, kapu előtt, MINDENHOL (panel). Most "csak" a jómunkásemberek, akik a házfelújítás végett vannak itt, cigizgetnek a kapu előtt, és dobálják szerteszét a csikkeket.. Én is szeretek néha-néha elmenni mulatni, és nagyon jó illatosan hazaérni :)

    VálaszTörlés
  3. Viszont az 5.-en lakunk és rácsunk is van :D

    VálaszTörlés
  4. Ebben a leosztásban már igen szimpatikus a Timisitek.

    VálaszTörlés
  5. @moty and Mark: hiába, nyolc évig voltam rajztagozatos :-)
    @orsi: az ötödikre akkor kell egy hosszabb lepedő, bár a gyereket kidobni már sokkal kockázatosabb ;-D
    @Thea: legalább már nem itt szívja alattunk, de azért lelkizni még nem fogunk.

    VálaszTörlés
  6. remek kis vitákat lehet olvasni a neten a dohányosok és nemdohányosok között. :) A rajz szupi!

    VálaszTörlés
  7. Eljen a dohanytilalom! Eljen, eljen!!! :)) misi a legjobb... :D (egyelore... Remelem igy mar nem megy majd be a szag nyaron!)

    VálaszTörlés