2011. november 23., szerda

Kökívánatra az ünnepségről

Őszintén be kell valljam, hogy a szóban fordó díjtadó ünnepségnek sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ezzel persze nem a szervezők érdemeit akarom ám lekicsinyelni (már ha van ilyen szó egyáltalán), valószínűleg arról van szó, hogy ez a fajta klasszikus smúzolás egyáltalán nem az én műfajom.

A férjem természetesen elfelejtette, hogy a feleségének hat es fél hónap után kimenője volt, így halált megvető bátorsággal ült a bankban fél hétig és intézte az ügyeit. Így kénytelen voltam elkezdeni a készülődést kettesben Barnabással. Ez a fajta készülődés sosem volt az erősségem és korábban is hajlamos voltam addig-meddig pepecselni mindenféle dolgokkal, hogy az indulás pánikszerű hisztériába torkollott.

Nos egy egy csecsemő jelenlétében az ember már sokkal okosabb és az egész napos pöcsölés luxusát teljesen nyilvánvalóan nem engedheti meg magának. Így például a hajamat már délelőtt megcsináltam - Barnabást amúgyis teljesen elvarázsolja a hangosan zúgó hajszárító, én meg amúgyis utálom a frissen mosott hajat. (A biztonság kedvéért hajszárítás után még egy rózsaszín New York Yankees sapkát is húztam a fejemre, hogy lelapítsa a túlságosan is púpos hajamat.)

Barnabás fürdését kivételesen szigorúan hétre időzítettük, szóval amikor fél hétkor Gábor még nem volt itthon és nekem már régen túl kellett volna lennem legalább a saját  tisztálkodásom részen, kezdett szorulni a hurok. Így Barnabást pihenőszékestül bepréseltem a fürdőszobába a mosógép-fürdőkád-mosdókagyló háromszögébe, én pedig kényelmesen beültem egy kád vízbe. Barnabás kitartó figyelme mellett persze annyira nem lehet ellazulni, így a postás és rendőrkacsával folyamatosan játszottam neki a kád szélen.

Éppen elkészültünk, amikor az apukája betoppant az ajtón és csak akkor esett le neki, hogy egy rendhagyó estéről van szó, amikor elkezdtem kisteni a szempilláimat és már a kezemben volt az arcpirosítós kis dobozka. A gyereket sikerült problémamentesen megetetni és lefektetni, engem pedig várt a taxi 19.45-kor. Az est talán legnagyobb szenzációja - nyilván a díj után - hogy a taxisnak 0, azaz nulla darab fog volt a szájában. A Doboz hely tényleg jó, bár ha szabad akaratomból választhatnék, a következő kimenőt valószínűleg nem ezen a helyen szeretném eltölteni.

A szervezők teljesen nyilvánvalóan nem voltak tekintettel a szoptatós anyákra, mert az ünnepség majd' egy órás késéssel kezdődôtt. A várakozás Dórinak és Juditnak köszönhetően kellemesen telt a teltházig telepréselt helyen, ahol a meghívottak 30 százaléka tudott csak leülni. D ez nyilván a koncepció része volt.

A díj átvétele a várakozásokkal ellentétben kevésbe volt megható pillanat - persze nagyon-nagyon örültünk neki - de nem hallottuk rendesen, hogy ténylegesen a nyertest - vagyis minket - szólítják- e fel a díj átvételére, így nagy bizonytalanságban tolakodtunk előre. Szégyenlőségem okán biztattam Juditot, hogy jöjjön ki velem a plénum elé, de ő még tőlem is szégyenlősebb, így sunyi módon hátul maradt (igen, igen, tudom, hogy olvasod). Arról senki nem szólt előre, hogy fotó is készül, így az utolsó pillanatban fordultam a fotós felé, (Ramon szerint) a világra rácsodálkozó fejjel. Ez lett az eredménye :

 ha közelebbről megnézzük, még bandzsa is vagyok

Az est hátralévő részét nikotinfelhőbe burkolt beszélgetéssel folytattuk, majd tíz után pár perccel már taxiban ültem egy szabályos fogsorral rendelkezőmtaxisofőr társaságában. Itthon az első utam a fürdőszobába vezetett, ahol újabb nikotinmentesítő fürdés és hajmosás következett és éppencsak elkészültem, mikor a kisfiam kissé ziláltan ismét enni kért.

mindent egybevetve nagyon jó volt kimenőzni, különösen Dóri, Judit, majd később Zsófi és Robi miatt, de még jobb volt hazajönni a kis pusingfejű kisfiamhoz.

Mivel mostanább csak úgy potyognak a díjak, a legközelebbi díjátadó jövőhét szerdán lesz, ahová kiscsaládommal együtt érkezem. Persze ez emberi időben kezdődik. Ez esetben tudom, hogy nyertünk - bár megígértem, hogy a helyszínen majd jól meglepődünk - , mert a nyertesekkel készült egy kisfilm, amiben Dórival nyilatkozunk és a rendező jófejségének köszönhetően Barnabás is jelen van a filmben, mint mellékszereplő. No de erről majd jövőhéten. 

ui: Dóri és Judit egyébként kolléganők, ha valaki nem tudná.

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok, nagyon ügyes vagy! Barnabás meg pláne :)

    VálaszTörlés
  2. No majd idebiggyesztem a videót, amint a birtokomban lesz :-)

    VálaszTörlés
  3. :))) Jó kis beszámoló volt! Gratula az újabb díjhoz is! Én is csipázom a kimenőket :D

    VálaszTörlés