2011. november 24., csütörtök

A babakocsis futás szépségeiről

Már akkor tudtam, hogy babakocsival fogok futni, amikor Barnabás még gondolat sem volt. Azok az ismeretlen nők inspiráltak, akikkel, versenyről-versenyre találkoztam az ország legkülönbözőbb helyszínein és tolták maguk előtt azt a furcsa háromkerekű szerkezetet benne egy poronttyal.

Aztán egyszer csak lett nekünk Barnabás és következett 12 futásmentes hónap. Az első és utolsó futásom között napra pontosan 12 hónap telt el. Teljesen véletlenül egyébként. Futni persze nem mertem a terhesség alatt, de sport, mozgás nélkül sem akartam létezni, így olykor-olykor kimentem nordicozni a Népligetbe, itthon pedig 2-3 naponta jógáztam egészen a végéig. Arról ne is beszéljünk, hogy a rubintrékák és victoriabeckhamek korában, (nagyon helytelenül) szinte ciki a gyermek és a méhlepény súlyánál többet hízni. Amit persze én pont leszartam, de azért figyelni akartam arra, hogy a súlyom egészséges határok között maradjon. 16 kiló lett a vége, amiből még mindig van öt. Már egészen összeszoktunk. A terhesség vége felé egyszer úszni is voltam és csak ajánlani tudom minden (egészséges, problémamentes) terhes nőnek: olyan lehet a Holdra szállás gravitációkönnyed környezetben, mint 7 hónapos terhesen – némi súlyfelesleggel és egy gyerekkel a hasban– elmerülni egy medencényi vízben. Azóta is bánom, hogy nem mentem többször.

Az első futásra akkor került sor, amikor felocsúdtam a szülést követő első pár hét okozta sokkból és a nem-alvás okozta kimerültség is némileg csökkenni kezdett. Felöltöztem futóruhába és kitörtem a négy fal közül. Két szoptatás között 1900 métert futottam gyalog-galoppoztam a Népligetben a kis körön. Barnabás ekkor négy hónapos volt. Rettegtem az olyan városi legendáktól, hogy a mozgástól elmegy a tej vagy  a tejsav átmegy a gyerekbe és neki is izomláza lesz stb., így alaposan utánajártam a dolgoknak. Lassan, de biztosan kezdtem. Az tudtam, hogy a tempót és a távot hétről-hétre fokozatosan kell emelni, így elsőre két percig futottam csigatempóban és két percig gyalogoltam 1900 méteren keresztül. Azt nem mondom, hogy szórakoztató volt, ráadásul ahogy újra beindult a futás okozta vérkeringés a testemben, azt hittem belehalok a viszketésbe. Fura volt.

A tökéletes futó babakocsi kiválasztásához szükség volt némi időre és persze az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy az én elképzeléseimnek megfelelő járgányt Európában gyakorlatilag nem gyártanak. Olyat akartam, aminek legalább 40 centi átmérőjű, felfújható gumikerekei vannak, stabil küllőkkel. Az első kereke rögzített (nem rögzíthető), van rajta kézifék, lábfék és igazi napellenző, ami megakadályozza, hogy kiégjen a gyerek retinája. És persze stabil biztonsági öv. Utána olvastam egy-két honlapon (többnyire a Runner’s World ajánlásával) és egy pár videót is végig böngésztem a YouTube-on.  A győztes az amerikai gyártmányú  F.I.T. Jogger nevezetű csodajárgány lett, amit egy lengyel on-line bababoltból tudtunk megrendelni hosszas lengyel-angol levelezés után.)


Az első közös futásra a Margitszigeten került sor, mivel úgy gondoltuk ott a legjobb minőségű az út a babakocsis futásra. Ma már nem így gondoljuk.  Én nagyon izgultam, hogy Barnabás hogy fogja bírni. Persze pont összefutottunk egy kollégával, akitől Barnabás persze tökre megijedt és persze tökre elkezdett üvölteni.

A bőgés után a budai oldalon indultunk el, a betonon a biztonság kedvéért. Jóleső érzéssel, már-már nagyképűen toltam magam előtt a kocsit gyalog-galoppozás közben és csodálkoztam azon, hogy mennyire csodálkozik rajtunk mindenki. Két kilométer után találkoztam azzal a fiúval, akivel évek óta mindig találkozunk hol az egyik, hol a másik oldalon, de még soha egy szót sem szóltunk egymáshoz, sőt még csak nem is köszöntünk. Mikor őt ott megláttam, tudtam, hogy a világ mit sem változott, újra (még mindig) szeljük a kilométereket, a különbség csupán annyi, hogy én egy gyereket is tolok magam előtt.

A gyerek egyébként jól bírja a futást, bemelegítésnél még nézelődik, aztán gyakorlatilag az első kilométeren elalszik. A gyerek anyja is jól bírja egyébként, bár a kar- és hátizmaimnak azért hozzá kellett szoknia, hogy futás közben még kb. 25 kilót tolok magam előtt.


Kell némi elszántság ahhoz, hogy az ember futócipőben egy babakocsival és egy kisbabával nekirugaszkodjon a Margitszigetnek, de ha sikerült áthidalnunk a kezdeti idő- és energiahiányt, nem mindennapi élményben lehet részünk. 

A kétkedőknek pedig itt van tíz érv a babakocsis futás mellett:  
  • sokkal több ember mosolyog ránk futás közben, mintha babakocsi nélkül futnánk
  • nekünk nem kell kerülgetni senkit – no nem mintha a tempó ezt kívánná -  látván a babakocsit, nagyon előzékenyen mindenki ki fog kerülni minket
  • a babakocsi jótékonyan eltakarja a szülés után súlyfelesleggel terhelt alsóbb testrészeinket (persze csak akkor, ha szemből nézzük és persze ez leginkább csak lányok esetében igaz)
  • köszönhetően  a babakocsi praktikus kis tároló rekeszeinek, mindig van hely frissítőnek
  • ha ritkán is, de mégis összefutunk egy szembejövő babakocsis futóval, a találkozás tutira udvarias integetésbe, talán hangos köszönésbe torkollik
  • emberek között lehetünk, ami már önmagában is nagy szám azután, hogy több hétig hesszeltünk a négy fal között egy kisbabával
  • a járgánnyal nagyon különlegesnek érezhetjük magunkat, mert garantáltan mindenki meg fog minket bámulni, különösen akkor, ha nem egy felkapott, futók által gyakran látogatott helyen futunk
  • futás közben is élvezhetjük gyermekünk társaságát
  • ha elfáradunk és egy kicsit megállnánk, a pihenőt nyugodtan rá lehet fogni a gyerekre: „jaj, kiesett a cumija”, „csak megigazítom a takarót
  • dolgunk végeztével pedig csak bátran kukkantsunk be a kölyökhöz és hagyjuk, hogy megjutalmazzon bennünket egy széles vigyorral.
Jótanácsok futást szülés után újrakezdőknek:  
  • várd meg, míg a kisbabád legalább hat hónapos lesz és csak utána ültesd bele a futós járgányba. Addigra erősödik meg annyira a kis gerince, hogy már nem terheli meg a zötykölődés
  • ha még szoptatsz, lassan kezd el a mozgást, a tempót és a távot fokozatosan emeld hétről-hétre
  • figyelj a megfelelő folyadék-bevitelre és futás után is pótold a szükséges folyadékmennyiséget
  • vegyél fel erős sportmelltartót, ami garantáltan megtartja, de nem szorítja a szoptatós ciciket
  • futás előtt szoptasd meg a gyereket (vagy fejd le a cicidet), hogy kiürüljön és könnyebb legyen a mozgás
  • futás után alaposan zuhanyozz le, hogy a gyerek ne érezze rajtad az izzadtságot
  • évszaknak megfelelően rétegesen öltöztesd fel a gyereket és a biztonság kedvéért legyen nálad egy kis takaró is
  • nyáron lehetőleg ne fuss vele közvetlen napfényben
  • vigyél a gyereknek cumit, játékot, bármit, amit szeret, hogy ne unatkozzon futás végén kanyarodjatok el egy játszótér felé, hadd élvezkedjen ő is egy kicsit
Linkajánló:

1. Aki többet akar tudni a témáról, olvassa el Karlowits-Juhász Tamás minden részletre kiterjedő cikkét
2. Összehasonlító cikk a Runner’s World magazin honlapján
3. Angol nyelvű videó a YouTube-on egy gyakorló anyukától:


Na, jó futást!

10 megjegyzés:

  1. De jo!!!! ezt mar nagyon vartam :) en is remelem, hogy egy szep napon majd bovittem a joggeresek taborat :) Jo futast!!!

    VálaszTörlés
  2. Tudtam, hogy neked tetszeni fog :-) csak mikor lesz már, hogy te is babakocsival futsz???? :-))))

    VálaszTörlés
  3. Ahoj!
    Én is kíváncsi voltam már a menő járgányra! Pöpec :) Nagyon jó, hogy tudtok együtt futni :) Képzeld, én is járogatok már rendszeresen (na, nem annyira mint terhesség előtt, de azért heti 2 összejön), és elkezdett fájni a térdem állatira. Erre pont olvastam egy cikket minap, hogy testesebb embereknek (mint jelen esetben én), mennyire nem jó a futás. Meg, hogy nem attól lesz sovány valaki, mert fut, hanem azért fut, mert szálkásabb alkat :D (Eddig ebbe bele se gondoltam). Van logikája. No, szóval rájöttem, hogy előbb vissza kell fogyni, aztán futkorászni. Mert így csak szétmegy a térdem, és lötyög a 3x-ra növekedett cicim... Úgyhogy egyelőre tornázgatok, szoptatás után majd diétázom, és utána futok. Hiányzik már! De így "hájasan" nem is esik olyan jól...
    Bocs a sok dumáért :D

    VálaszTörlés
  4. Nah, igen, az írás megy az évvégi véges magazinba is, szóval már nem lehetett tovább halogatni. De nem baj, mert már nagyon régen meg akartam írni.

    @Orsi, szerintem nyugodtan futhatsz, a súlyfelesleg nem gáz, gondolok nem plusz 20 kg van rajtad, a térdfájást sok minden okozhatja. Ha fogyni akarsz, akkor lassan fuss és legalább 30-40 percig a zsírégetó zónádban. Ez pulzusfüggő. Számold ki a max pulzusodat, az nagyjából 220-életkor és innen vissza tudod számolni , hogy milyen pulzustartományban kell ahhoz mozognod, hogy égjen a zsír. Olvass utána, vannak erről írások a neten. A 30 perc minimum kell, mert ott kezd beindulni a zsirégetés. Tempós séta is jó! A térdfájást okozhatja még a hirtelen/túlzott terhelés, vagy a nem megfelelő futócipó, esetleg helytelen mozgás stb. Ha továbbra is fáj, akkor azért nézesd meg

    VálaszTörlés
  5. A futás pedig szerintem a legjobb zsírégető mozgás:-) csak ügyesen!

    VálaszTörlés
  6. Szupiklassz ez a jargany! jol neztek ki vele! csak igy tovabb Evi! ilyen viszketes nalam is volt korabban..nem ertettem mitol, tenyleg a verkeringes?

    VálaszTörlés
  7. Köszi Orsi! Azért a viszketésben nem vagyok 100%-ig biztos, de mintha valaki ezt mondta volna nekem régen. De az biztos, hogy mindig csak akkor van, ha hosszabb idő után mozgok újra :-)

    VálaszTörlés
  8. Hát csak a plusz hájra tudom fogni, mert még sosem fájt (és sosem volt rajtam ennyi zsír :D).. Pedig még versenysportolós koromban rengeteget futottunk, hegyen-völgyön. Azért több, mint 10 van rajtam sajna. De szerintem is a futás a legjobb zsírégető :)

    VálaszTörlés
  9. na majd szólj, ha jobb lesz :-) Vagy egyszer fussunk együtt :-)

    VálaszTörlés
  10. Na nekem ez az írás most lett aktuális így újra elolvastam. Olyan jó, hogy megírtad ezt a posztot!!!

    VálaszTörlés