2011. november 7., hétfő

10 darabos kérdés-szett (nagyon) kezdő szülőknek

A minap gondoltam egyet és levettem a polcról az egyetlen - kölcsönkapott - gyermekneveléssel  szakértően foglalkozó könyvünket. Annak idején szándékosan nem költöttünk terhes- és kisbaba szakirodalomra, mert a mai világban ember anya legyen a talpán aki derekasan helyt tud állni és magabiztosan el tud igazodni a gyermeknevelést körülölelő információtengerben. Nekem már a terhességnél is egy stratégiám volt, amit a gyermeknevelés kapcsán is próbálok tudatosan továbbvinni: nem nagyon olvasok semmit a témával kapcsolatban. Sem újságot, sem könyvet, sem internetes oldalakat.  Persze ezt nehéz lehetetlen megállni és ha hellyel-közzel sikerül is tartanunk magunkat, még akkor is ott vannak a kéretlen tanácsadók, akik előtt bizony nem illik befogni a fülünket. Így hamar  megszületett a második alapvetésünk is, mégpedig az, hogy mindent a magunk módján csinálunk. Ahogy nekünk jó. Lehetőleg nem kérdezgetünk másokat (mert mindenki a saját maga módján csinálja és akkor megint csak nem tudnánk eligazodni) és nem vetjük össze a módszereinket semmilyen más tudományos és nem-tudományos módszerrel és Barnabást sem hasonlítjuk más gyerekekhez.

Ez persze így nagyon nehéz, különösen ha az első kisbabánkat pátyolgatjuk, mert tökre semmilyen tapasztalatunk nincsen és tökre semmit nem szeretnénk elcseszni (ami persze megint csak lehetetlen). Így kezdő anyukás elkeseredésemben levettem ezt a bizonyos könyvet és gondoltam fellapozom mit ír a szeparációs szorongásról. Az van ugyanis pár hete, hogy Barnabás gyakorta felébred. Elég gyakran ahhoz képest, hogy korábban szépen lehúzta egyben az éjszakákat. Mindenre gondoltunk: éhes, fázik, melege van, fejlődik valami mozgás-dolog megint, fáj valamije, jön a foga, unatkozik, zavarja a sötét, játszani akar, megzavarta a hozzátáplálás, idő előtt elkezdett szeparációsan szorongani stb. Ennek rendje módja szerint mindenféle praktikával próbálkozunk: megetetem minden ébredésénél (de azért 3-4 óránál nem korábban), több ruhát adunk rá, kevesebb ruhát adunk rá, megigazítom a kiságyban, ha elkezd kúszni és beveri a fejét, kenjük az ínyét dologellel, dentinoxszal (ha úgy ítéljük meg, hogy fáj a foga, ami még persze nincs is neki), felkapcsoljuk a lámpát, lekapcsoljuk a lámpát stb. 

(Igazából szerintem egyszerűen csak cici-függő, de erről majd máskor.)
 
Persze a könyv szart sem ír szeparációs szorongásról, így továbbra is vaktában lövöldözünk, de ahogy lapozgattam kiesett a könyvből egy narancssárga papírcetli. Az egyetlen meglehetősen biztos információforrásnak a gyermekorvos-védőnő kombinációt tekintettük (és tekintjük azóta is) és a gyermeknevelés közben felvetődött életbevágó kérdéseket ilyen színes cetlikre írogattuk, hogy aztán majd jól megkérdezzük őket.

Az első tíz kérdés elég széles spektrumon mozgott az egészen egyszerű választ igénylőtől az egészen komplexig, de az teljesen nyilvánvaló, hogy fél évvel ezelőtt nullkilométeres pályakezdő szülők voltunk:
  1. Mennyit kell szopnia a kisbabának? 
  2. Mennyi kell legyen a súlygyarapodás hetente? 
  3. Hogyan kell  a kukiját tisztítani?
  4. Mikortól vihetjük ki a szabad levegőre?
  5. Miért szopogatja az ujját szopizás után? Éhes még? 
  6. Van a fürdetésnek valami trükkje? 
  7. Szoptatáskor mindkét mellből kell adni neki vagy szoptatási alkalmanként váltogatni kell? 
  8. Mi a teendő légzéskimaradás esetén? 
  9. Mennyi ruhát kell ráadni éjszakára? 
  10. Olaj, kenőcs,  hintőpor?

 Amatőrök.

Szerencsére a gyerek mindig is jól szopizott, azóta imád fürdeni, a kukiját nem piszkáljuk, gyakran van levegőn, de a ruházkodás dologgal mindig is bajban leszünk.

Azóta valamiért (majdnem) leszoktunk a kérdés-írogatásról, a legutóbbi tanácsadásra már csak egy kis post-ittel mentem, ami rá volt ragasztva a kiskönyvünkre, amit meg jól odaadtam az asszisztensenk és még meg sem kérdeztem őket ő máris felírt egy Vigantolt, Fenistil cseppeket köhögésre és egy adag Sinlacot.

Persze a gyakori ébredés okát továbbra is rejtély övezi. 

ui: ezt a bejegyzést Afrikába ajánlom a rövidhajú lánynak :-)

2 megjegyzés: