2011. október 6., csütörtök

Thea kérésére

Az internet előtti időkben, amikor én még kislány voltam, fanatikusan leveleztem az ország különböző pontjain élő barátaimmal. 

Anikó levelei Miskolcról jöttek (Tiszaújvárosba, ami igazán nem nagy távolság és amúgy is minden hétvégén találkoztunk) hetente kétszer is. Többnyire pasiügyekről témáztunk és gyakorta beszéltük ki Anikó kolis szobatársait is. Aztán ha olykor-olykor összevesztünk, akkor heteken keresztül ment a lelkizés - kizárólag levélben! 

Aletta levelei Csepelről jöttek. Én mindig hétfőn kaptam meg, este válaszoltam, kedden rohantam a postára, ő csütörtökön megkapta, este írt, pénteken rohant a postára és ez így ment évekig.  Alettával együtt triatlonoztunk, versenyeken találkoztunk, jobbára nyáron, így nagyon sok megbeszélnivalónk volt. Pasikról (igenis központi téma volt 13-14 évesen, bár közelében sem voltunk a hapsizásnak), barátnőkről, családról, edzésekről. Hetente küldtünk egymásnak fotókat is, nemrégiben találtam meg egy halom kiskori fotót róla otthon.

Rita Miskolcról írt, később Ausztráliából. Ő is triatlonos volt. Vele gyakran találkoztunk is, sőt, egyszer aludt is nálunk. Emlékszem akkor este néztük meg az HBO-n a Kampókéz c. horrorfilmet (életem első horror-élménye és valószínűleg a Ritáé is). Utána annyira be voltunk szarva, hogy nem mertük lekapcsolni a villanyt és egész éjszaka fényben aludtunk. Én évekig nem tudtam nyugodtan aludni olyan szobában, ahol tükör volt. Rohadtul féltem ugyanis attól, hogy a tükörből kijön kampókéz. (Aki látta, tudja miről beszélek.Aki nem látta, nézze meg.)

Voltak hébe-hóba levelezők is. Ajek (a rendes nevére már nem is emlékszem), Fecó, aki később a tesóm nagyon jó, majd nagyon rossz barátja lett és bevallom, egyszer írtam a Popcorn "Levelezőtársat keresünk" rovatából egy maglódi csávónak. Gőzöm sem volt arról, hogy hol van Maglód és a fiúval egyáltalán nem lettünk levelezőtársak, amiben gondolom nagy szerepe lehetett a válaszlevelében küldött meglehetősen előnytelen fotónak.

Ma már ez egészen másképp megy. 

Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem blogot írni, eszembe sem jutott volna, hogy ezt egyszer majd sokan páran olvasni is fogják (rendszeresen), amiket ide összehordok, megosztják velem a gondolataikat és közülük is lesznek olyanok, akikkel valamilyen kapcsolat  is kialakul közöttünk a virtuális világban. És aztán lettek. Ez már egy sokkal modernebb kapcsolattartás. Bár nem levelezünk olyan gyakran, mint ahogy azt tettük volna mondjuk 1993-ban, de olvassuk egymás történeteit, megosztunk, hozzászólunk, eszmét cserélünk futásról, fogzásról, könyvekről stb., kedveljük egymás fotóit a Facebookon és talán még az a nap is eljő némelyekkel, amikor kilépünk a virtuális valóságból és ténylegesen megrázzuk egymás kezét. Szia! Évi vagyok! Örülök, hogy találkoztunk végre!

Ilyen virtuális barátnőim Zsuzsi, Johi és Thea. Zsuzsi gondolom most meg van lepődve, hogy ide sorolom, hiszen napi offline kapcsolatban vagyunk, de valljuk be, ha nincs kobbaka annak idején, akkor mi sem kerültünk volna ennyire közel egymáshoz. Johi Izraelből olvas és jobbára azért kezdett el futni, mert elolvasta 1-2 futással kapcsolatos írásomat. Azóta már túl vagyunk egy pár levélváltáson, egyszer már majdnem találkoztunk is, Johi pedig azóta is csak fut és fut. Kaptam tőle egy adag inspirációt úszáshoz és mindig eszembe jut, ha véletlenül lecsúszik egy mekis burger. A héten megyek biopiacra is, hogy vegyek spenótot és megcsináljam azt a zöld lötyit, amit ő szokott inni futás után. Úgy érzem, ha ő itt lenne vagy én ott, akkor barátnők lennénk. Theát egyáltalán nem ismertem korábban. Még csak nem is láttam, bár lehet, hogy van fent a blogján egy fotó róla, de én még nem találkoztam vele. Legutóbb mélyen megtisztelt azzal, hogy benevezte a blogomat a Goldenblog versenybe és azt is bírom, hogy kedvesen szokott noszogatni, hogy írjak már. Emlékeztet arra, hogy vannak emberek mindenféle képernyők előtt, akik bizony csalódottan tapasztalták az elmúlt pár hétben, hogy egy árva betűvel nem gazdagodott ez az oldal.

Szóval én nagyon értékelem ebben a web kettes világban, hogy ilyen kapcsolatok létrejöhetnek. De akkor most a lényegre térnék. Talán egyáltalán nem is illik ez a túlzottan hosszúra sikerült bevezető az írás eredeti apropójához, de ezeket mindenképpen fontosnak tartottam elmondani. Thea ugyanis felkért arra, hogy vegyek részt egy játékban, aminek én roppant mód örültem. A játékra való felkérést pedig a mi virtuálus kapcsolatunk hozadékának tekintem.

A játék szerint öt kedvenc gyerekkori ételt kell megneveznem. Banális egyszerűsége ellenére egészen komoly fejtörést okozott, mert kettőt-hármat pár perc alatt össze tudtam szedni, de a többi némi gondolkodásra késztetett.

1. Az all-time favourite, amit mindig, minden körülmények között képes voltam megenni - és mai is mellesleg - az a bundáskenyér. A tojást gyakorlatilag bármilyen formában el tudom fogyasztani - kivéve nyersen - mostanság frittata formájában kedvelem leginkább. A legfinomabb mindig az volt, amit az apai nagymamám csinált, mert ő valahogy mindig jól eláztatta a kenyeret a tojásban és sosem sütötte meg nagyon. (Manapság a bundáskenyeret úgy esszük - csatlakozva a Thea eredeti írásához érkezett hozzászólásokhoz, hogy a két kenyeret tapasztunk össze majonézzel, köztük csirkemell sonkával, így forgatjuk meg a tojásban és aztán mehet a serpenyőben. Világbajnok reggeli, amivel csak jól indulhat a szombat.)

2. A második helyen is tojásos étel szerepel - fentebb kifejtett okok miatt - mégpedig rántotta formájában. Szintén az apai nagymamám készítésében, kissé taknyosan. Ha nála aludtunk, szerintem majdnem mindig ezt kértem reggelire.

3. A harmadik a paradicsomleves, annak is menzás formája. Én nem tudom, hogy ott miből csinálták, de senki sem tudott olyat főzni. A céges ebédlőben mai napig lehet ilyet kapni és egyszer sem hagynám ki. És az íze a mai napig ugyanolyan, mint általános iskolában.


4. A negyedik a laposhús, vagyis a sima, egyszerű rántott hús. Bár ehhez nem fűznek olyan kellemes emlékek, mint a tojásos kajákhoz, de anyukám elmondása szerint sokszor kértem ilyet ebédre.

5. Ötödiknek egy édességet választottam, mégpedig a somlói galuskát. Annak is azt a formáját, amit nagyon régen a Mogyoró Cukrászdában lehetett kapni Leninvárosban. Anyukám minden évzáró után ide vitt minket jutalmazás céljából. (Persze máskor is mentünk oda, nemcsak az évzáró után.) Ebben a somlóiban volt a világon a legfinomabb csokiöntet. Ehhez a helyhez annyira szép emlékek kötnek, hogyha felidézem őket, akkor esküszöm, még a cukrászda illatát is érzem az orromban.

Köszönöm Theának, hogy rám gondolt és így felidézhettem ezeket a dolgokat. Bocsánat, ha a bevezető egyáltalán nem passzol ehhez a kajás játékhoz, de elkapott a tudatfolyam. Egyúttal bátorkodnék is továbbpasszolni a labdát a következő embereknek,  hátha nekik is eszükbe jut egy kis felidéznivaló:

1. Zsuzsinak
2. Johinak
3. Busannának
4. Delishnek,  mert őt egyáltalán nem ismerem, de jó kajákról szokott írni
5. Márknak, hátha lesz kedve írni egy kicsit

A kedvenc kaják jöhetnek kommentben is, ha valaki nem írna blogot, de szájmenése lenne.

Továbbá ajánlom ezt a bejegyzést Anikónak, Alettának és Ritának.

7 megjegyzés:

  1. Koszi, hogy gondoltal ram :), nagyon szivesen valaszolok, meg aztan itt az ido kicsit tobbet torodnom a blogommal is, mostansag nagyon elhanyagoltam. :( en mar jol elolvastam az osszes futasrol szolo irasodat es nekem is inspiraloak, mint Johinak...a fel-maratonon mar tulvagyok es meg se allok a maratonig :))

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon megtisztelö :) holnap a hosszu futasom alatt gondolkozok majd rajta és megirom...

    VálaszTörlés
  3. es en is nagy levelezö voltam anno... szoval a nosztalgiazasod bennem is szep emlekeket elevenitett fel...

    VálaszTörlés
  4. Megtisztelő, hogy gondoltál rám! :) Én csak kommentelnék: 1. tejbegríz jó sok kakakóval, 2. bundáskenyér teával, 3. aranygaluska vanília sodóval (menzás), 4. riskó (menzás), 5. Krautknödel (sváb kaja)

    VálaszTörlés
  5. igazán nagyon szívesen mindenkinek :-) várom a ti írásaitokat, kivéve persze Márkét, aki lusta írni ;-)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon megleptél a rám vonatkozó soraiddal! Köszönöm!
    A bejegyzésed szép kerek. Egy fia betű sincs, ami nem ide való volna!

    VálaszTörlés
  7. http://bakaorsi-delish.blogspot.com/2011/10/gyerekkori-kedvenc-eteleim.html
    válaszoltam :) köszi!

    VálaszTörlés