2011. június 29., szerda

Egy pozitív élményekkel teli nap margórjára

Azta micsoda nap!

Először is sikeresen átvészeltük az első két oltás okozta sokkot. Sokkot csak a szülők kaptak, Barnabás látványosan jobban viselte a megpróbáltatásokat, pedig az ő kis husi combjait szúrták meg. Mindkettőt ráadásul. A mi kis hősünk nem lázasodott és még csak nem is nyűgösködött egy percet sem.

Ezután sikeresen felébredtem arra, hogy Barnabás oltári módon összeszarta magát az éjszaka kellős közepén – mellesleg álmában. (Tekintettel az oltás elképzelhető, ám szerencsére be nem következett mellékhatásaira, a kisfiú ma éjszaka a mi szobánkban aludt az utazóágyában.)

Ezután reggelig aludt – szinte teljesen békésen és mukkanás nélkül – pedig az anyukája félig csukott szemmel úgy pelenkázta be az éjszaka kellős közepén, hogy a gyerek reggelre gyakorlatilag nyakig pisis volt. Enyhe kukacoskodással jelezte hogy valami még sincs teljesen rendjén, de egyébként aludt.

Ezután sikeresen cseppentettem szemcseppet Barnabás bal szemébe, amit ő hangtalanul tűrt. Majd hosszasan bájologtunk egymással a pelenkázón.

Ezután sikeresen megreggeliztem és aránylag hosszan sikerült élveznem a reggeli kávémat, mialatt a gyermekem újfent rácsodálkozott a kiságya felé belógó kis bizbaszokra.

Ezután a kisfiú elaludt a szuperfantasztikus hintájában, amit a szuperfantasztikus apukája felszerelt neki tegnap a kanapé-fotel-tévé által határolt háromszög alakú terület közepére.

Ezután porszívóval félig sikerült eltüntetnem a tegnapi fúrás okozta porcunami nyomait.

Ezután sikerült levágnom a gyerek 9 ujjáról a körmeit. A tizediknél felébredt, így az még várat magára.

Ezután sikeresen elfogyasztottam az ebédemet, miközben Barnabás az asztalon ült a gyerekhordozóban és ismét rácsodálkozott a lógó bizbaszokra. Már az ebéd utáni kávém felénél jártam, mikor a kisfiú jóízűen ismét telerakta a pelenkáját. (Ezt szerintem csak azért csinálja pelenkázás után, hogy ismét a pelenkázóra kerülhessen és ott még tovább bájologhassunk egymással.)

Ezután én ismét tisztába tettem és sikerült kivédenem a felém lövellő fost.

Ezután sikerült kimosnom a gyerek ruhájából és a pelenkázó szivacs huzatából a sárga bébikakit – korántsem olyan egyszerű feladat, mint gondolnánk.

Ezután sikerült elaltatni a gyereket. MONDOM SIKERÜLT ELALTATNI A GYEREKET. (Barnabás igazán nem egy nagy alvó napközben, így ez különlegesen nagy dolognak számít.)

Ezután sikerült portalanítanom a szoba másik felét. Még fel is mostam.

Ezután sikerült levágnom az én körmeimet is.

Ezután sikerült lemosnom a lábkörmeimről a háromhetes piros körömlakkot és sikerült kifestenem őket nem pirossal.

Ezután sikerült kiszedni a szemöldökömet, minek következtében már nem nézek ki úgy, mint egy majom.

Most pedig a Dawson és a haverokat nézem, aminek különösen örülök, mert most bontakozik ki Joey és Pacey szerelme.

Én ennyi dolgot egy nap alatt még nem csináltam, mióta Barnabás megszületett. Én ma egy különösen boldog és elégedett ember vagyok, pedig még csak 14.14 van.

3 megjegyzés:

  1. napi harmadik kaki adag a feléd lövellő fos? :)))
    Dawson! milyen rég láttam! :)
    remélem jól telt a délután is!!

    VálaszTörlés
  2. majdnem minden szopinál tojik :) és Joey végre visszacsókolt!!

    VálaszTörlés
  3. Lájk :D Ismerős a "lövellő fos" :D

    VálaszTörlés