2011. június 12., vasárnap

Amint rágyújtok, Barnabás felébred

Tavaly ilyentájt Gábival minivakációztunk a Ramadában, Balatonalmádiban. Ettünk. Ittunk. Balcsiztunk. Futottunk. Aludtunk. Napoztunk. Élveztük egymás édeskettes társaságát. Az egyik reggelinél kinéztünk magunknak egy fiatal házaspárt, akik szintén minivakációztak édeshármasban a kisbabájukkal.

Megérkeztek az étterembe. Kinéztek egy viszonylag nagyobb asztalt. Leültek. Majd apa egyedül eltávozott a svédasztalok irányába és hamarosan egy jól megrakott tányérral tért vissza. Mihelyst leült, anya eltávozott egyedül a svédasztalok irányába. Ez idő alatt apa olyan vehemenciával fogyasztotta el reggelijét, amilyet már régen láttunk. Szinte zabált, olyan tempóban, mint aki napok óta nem evett. A végén még a tányért is kinyalta a biztonság kedvéért, ki tudja mikor ehet egy ilyen jóízűt legközelebb. Mire anya visszatért, apa már réges régen az emésztéssel volt elfoglalva. Aztán anya is elkezdett enni, egyedül. (A gyermek közben viszonylag csendesen tűrte a külvilág körülette zajló történéseit.)

Mi a kettesben, békésen elfogyasztott reggelink fölött, önelégült fejjel és mély szánalommal szemléltük a kis családot. Én arra gondoltam, hogy milyen barmok, hogy eljönnek egy ilyen pici babával minivakációzni, hiszen láthatóan egy olyan hétköznapi dolgot sem tudnak már együttesen élvezni, mint a reggelizés.

Akkoriban még leghaloványabb fantáziánkban sem volt Barnabás és sejtésünk sem volt arról, hogy miként fajulhatnak el idáig a dolgok. Aztán az elmúlt hetekben megértettük.

Barnabás szerintem jó kisbaba. Jó alvó, jó evő gyermek és ritkán terrorizál bennünket hangos üvöltéssel. Nappal azonban gyakorta nagyon éber és követeli a vele való foglalkozást. Már amennyire ez egy 6-7 hetes csecsemőtől elvárható. Ritkán alszik el, akkoris viszonylag keveset, mondjuk kétszer 20-30 percet egész nap. Ezt persze éjszaka kompenzálja, de így érthetően felértékelődik ez a kétszer 20-30 perc, amikor a szülők elsődleges szükségleteinek kielégítéséről van szó.

Így úgy vagyunk mi Barnabással, mint annak idején a Kretén magazinban a hapsi, aki, amint rágyújtott, jött neki a villamos.


Barnabás ébredés törvényei:
  • Amint kész az ebéd, Barnabás felébred.
  • Amint leülnék egy jót kávézni, Barnabás felébred.
  • Amint a számban van a fogkrémes fogkefe, Barnabás felébred.
  • Amint felemelem a laptop tetejét, Barnabás felébred.
  • Amint elkezdenék telefonon csacsogni Reginával, Barnabás felébred.
  • Amint meleg a leves, Barnabás felébred.
  • Amint kopog az ételfutár, Barnabás felébred.
  • Amint végre pisilnék egy jót, Barnabás felébred.
  • Amint bedugom a vasalót, Barnabás felébred.
  • Amint elmosnék egy pár tányért, Barnabás felébred.
  • Amint lejár a mosógép, Barnabás felébred.
  • Amint végre elszundítanék mellette, Barnabás felébred.
  • Amint végre beteszem a kiságyba, Barnabás felébred.
  • Amint megmosom a hajamat, Barnabás felébred.
  • Amint kezdődik a Baywatch, Barnabás felébred.
Hétvége van, de két napja nem tudtunk Gábival kettesben reggelizni vagy ebédelni, mert amint leültünk édes kettesben az asztalhoz, Barnabás felébredt.

Ma reggel Gábi csak annyit mondott nekem a tojásos lecsó felett, hogy Ramada. Hosszas röhögés után, abban a pillanatban megértettük és sorsközösséget vállaltunk a tányérját kinyaló apukával, majd kivettük Barnabást a kiságyból.

4 megjegyzés:

  1. Nekünk könnyebb. Mi nem vasalunk :D

    VálaszTörlés
  2. Ebben az egészben az a jó, hogy olyan apró örömök is érnek majd, hogy valamit sikerül véghezvinni anélkül, hogy a gyerek felébredne, mert ritkábban ugyan, de ilyen is van.

    (Ezt a Kretén karikatúrát én is nagyon csipáztam.)

    VálaszTörlés
  3. az a szerencséje, h éjszaka alszik, mint akit kilőttek :-) ma 4.15-kor kelt először és utána még húzta f8-ig :-)

    VálaszTörlés