2011. április 18., hétfő

Hogyan éljük túl a harmadik trimeszter legvégét?

Tervezek írni egy olyan bejegyezést, amely a hosszútáv futás és a terhesség közötti párhuzamokra kívánja felhívni a figyelmet. Reméljük még belefér az időnkbe. Az biztos, hogy a holtpont, mint jelenség mindenképpen az egyik kiemelendő párhuzam lesz.

Terhességem vége belátható közelségbe került. Ha elfogadjuk a genetikai ultrahang előrejelzéseit és figyelembe vesszük a gyermek méretei alapján prognosztizált terhességi korunkat, akkor azt mondhatjuk, hogy jövő pénteken kerül sor a megmérettetésre. (Kicsit bíztam a tegnapi teliholdban, de nem jött be.) Előbb-utóbb szerintem minden kismama eljut arra a pontra, amikor már minden porcikája azt kívánja, hogy bárcsak kint lenne már az a gyermek. No nem akarnám én őt siettetni vagy ilyesmi, tudom, hogy full extrás helye van odabent - ezt ő is tudja és felettébb okosan maximálisan ki is élvezi az utolsó pillanatig. De azon vettem észre magamat, hogy egyre többször magyarázom Barnabásnak, hogy milyen izgalmas a világ idekint, milyen szépen süt a nap, apa milyen jó fej és mennyire akar már veled játszani, milyen fasza homokozó van az udvaron, milyen sok helyen fogunk kalandozni és hogy anya milyen nagyon kíváncsi már a kis fejkódra.

A múlthéten azonban egészen komoly holtponthoz érkeztünk. Én érkeztem. Viszonylag méltóságteljesen viselem az utolsó heteket és folyton az a fantasztikus frázis lebeg a szemeim előtt, amely már oly sokszor lendített át kisebb-nagyobb hullámvölgyeken:

Ez csak egy átmeneti állapot.

Ha nehezebb periódusban vagyok - legyen az köszönhető akár valamilyen fizikai vagy lelki megmérettetésnek- akkor mindig erre gondolok. Eszembe jutott már futás közben, mantráztam tavaly hetekig munka közben a sok szófiai ide-oda repülés miatt- sőt a monitoromra is kiragasztottam egy post-it-ot, de simán egy kiadósabb menstruációs görcsnél is magam elé képzeltem ezt az öt szóból álló fantasztikus mondatot.

Most is. A megannyi kihíváson túl, amelyekről korábban már értekeztem, a legnehezebb rész mostanában az unatkozással vegyülő várakozás. Mindenféle pejoratív vonatkoztatás nélkül. A várakozással még csak-csak elvagyok, mert tudtam, hogy ilyen lesz, de az unatkozás, mint jelenség vagy állapot egy teljesen új valami, amivel én szinte soha nem találkoztam korábban.

Illetve egyszer igen, amikor éppen felmondtam az egyik munkahelyemen és mivel nem volt munkám, felmentést kértem a munkavégzés alól a felmondási idő négy hetére. (Az erről szóló írást átmásoltam az előző blogomból, visszadátumozva itt olvasható.) A helyzet azonban annyira szerencsésen alakult, hogy két napon belül lett is munkám, így gyakorlatilag négy hétig nem csináltam semmit. De az unalom akkor sem teljesedhetett be igazán, mert éppen szakított velem az akkor aktuális szerelmem és a nap 24 órájában el voltam foglalva szívmegszakadással.

Egy halom ötletem lenne, hogy elfoglaljam magamat, de lassan elérem a fizikai korlátaimat és emiatt kétszer-háromszor is meggondolom, hogy vajon merre induljak vagy mihez kezdjek. Ezentúl pedig már minden lehetséges dolgot elvégeztem, amit csak lehetett.

Az elmúlt pár nap után szorgos jegyzeteléssel összegyűjtött és empirikus módon megtapasztalt ötletek, tippek következnek, a harmadik trimeszter legvégén unalommal küzdő kismamák részére:
  • Vasaljuk ki férjünk/barátunk/másik felünk munkábajárós ingjeit. Ha szerencsénk van, jó sok van belőle, így az elfoglaltság jó sok időt vesz igénybe. Ráadásul ezt lehet állva csinálni, aminek gyermekünk csak örülni fog, mert végre kényelmesen elterpeszkedhet odabent.
  • Párosítsuk férjünk/barátunk/másik felünk barna zoknijait.
  • Párosítsuk férjünk/barátunk/másik felünk fekete zoknijait.
  • Gondosan különítsük el férjünk/barátunk/másik felünk fekete, barna zoknijait a fehérektől.
  • Mossuk és vasaljuk ki még bent dudorodó gyermekünk minden ruháját. Lehetőleg azokat kölcsönkapott darabokat is, amelyek csak 3 éves korában fognak rá passzolni.
  • Csináljunk makulátlan rendet a konyhában.
  • Csináljunk makulátlan rendet minden szobában.
  • Száműzzük a téli cipőket az előszobából és gondosan készítsük elő a tavasziakat.
  • Minél több mosással és teregetéssel ürítsük ki teljesen a szennyestartót.
  • Sírdogáljunk egy kicsit férjünknek/barátunknak/másik felünknek, amikor nagyon unatkozunk.
  • Mossuk ki a kádat, csapot és wc-kagylót, de persze közben ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy kismamák vagyunk, így tegyük ezt kíméletes módon.
  • Két-háromnaponta mossunk hajat, majd gondosan, szalonszerűen szárítsuk meg. Ha időnk engedi - már pedig miért ne tenné - hajvasalóval is kiegyenesíthetjük a tincseket, hogy férjünket/barátunkat/másik felünket minél szalonképesebb fejjel várjuk haza egy egésznapi kiadós unatkozás után.
  • Nézzük meg újra a Parentis-es dvd-ket újra és újra, bízva abban, hogy eloszlanak a szüléssel, szoptatással, gyermekfürdetéssel, pelenkázással stb. kapcsolatos félelmeink.
  • Porszívózzunk kétnaponta, gondosan, hogy egy hajszál se bújhasson el a szőnyegen.
  • Látogassuk meg az összes negyedik emeleten lakó kisgyerekes barátnőnket.
  • Távolítsuk el a régi zuhanyfüggönyt és óvatosan szereljük fel az újat, majd e tettünkről hallgassunk mélyen, megelőzvén, hogy gyermekünk nagymamái szívinfarktust kapjanak tettünk hallatán.
  • Nyitott ablak mellett folyamatosan szerezzünk információkat szomszédainkról, az udvaron lézengő lakótársainkról, szokásaikról, majd a szerzett információkat aljas módon használjuk fel egy soron következő blogbejegyzés előkészítéséhez. Első emeleten lakó kismamák előnyben.
  • Költsünk el kétnaponta annyi pénzt friss paradicsomra a helyi zöldségesnél, amennyit nem szégyellünk.
  • Nézzünk sorozatokat. Minél alantasabbakat, mint például a Gyilkos sorok, Egy kórház magánélete, vagy a Knight Rider. Ha szerencsések vagyunk, becsúszik egy-egy Nyomtalanul vagy egy rég nem látott CSI akármelyik városból.
  • Jógázzunk Gurmukh-kal, de nyugodt szívvel csaljuk el a nehezebb részeket. (38 hetes terhesen ez már nem is számít csalásnak.)
  • Mélázzunk el hosszasan azon, hogy mi mindenre költhetnénk a füstölgő konnektor által okozott komplett villanyszerelési munkálatok árát.
  • Olvassunk a ház előtt lévő padon a tavaszi napfényben, de semmiféleképpen ne hagyjuk, hogy közben lefárasszon egy 10 éves, szomszédban lakó gyermek, az éppen aktuális Való Világ párbaj hosszas elemzésével.
  • Éjszakánként hemperegjünk minél nyugtalanabbul az ágyon, gyakorta járjunk ki pisilni és pusztán időtöltés végett 1-2 órára költözzünk le a földre, miközben férjünk/barátunk/másik felünk az igazak álmát alussza.
  • Lelkiismeret-furdalás nélkül kattanjunk rá kedvenc tévécsatornánk éppen futó trash reality-jére, de ezt lehetőleg ne valljuk be sok embernek, csak azoknak, akik igazán szeretnek.
A hátralévő időkre tippeket, ötleteket kommentben, e-mailben, telefonon vagy személyesen várok.

1 megjegyzés:

  1. Szió!

    Kitartás a végére!!! Éjszakai fetrengés, tv, takarítás pipa. :) Unatkozást átérzem. Részemről utolsó hetemet töltöm a melóhelyen, utódomnak mindent átadtam, elmondtam, így napjaimat netezéssel töltöm (komoly átszellemült arccal, mintha marhára dolgoznék).... Alig várom, hogy itthon folytassam :D

    VálaszTörlés