2011. március 28., hétfő

Hétköznapi kihívások harmadik trimeszter idején. Annak is a végefelé.

A kilencedik hónap végére arra jutottam, hogy a terhesség szót nem véletlenül találta ki, aki kitalálta. Egyrészt az ember fizikailag is tényleg terhet cipel gyermek formájában - na jó ez nem igazi teher -, másrészt túlsúly formájában, harmadrészt van egy csomó más dolog, ami bizony komoly terhek ró az emberre. De ezeket én itt mostan kihívásoknak fogom nevezni.

A teher nem szép szó ebben a kontextusban. A kihívás sem szebb, de nem találtam jobbat. A kihívás szerintem az egyik leginkább elcsépelt szó. Én pl. ha munkáltató lennék és egy állásinterjún hallanám, hogy valaki "kihívásokat kedvelő emberként" jellemzi magát, tutira nem venném fel, mert annyira közhelyes.

De tekintsünk most el az én hülyeségeimtől és feltételezzük, hogy ez mégiscsak egy pozitív tartalmú szó, ami valahol arra utal, hogy kihívások formájában gyakran találkozunk nehézségekkel, olyan helyzetekkel, amelyek kezelése némi türelmet, energiát, időt és mondjuk kitartást igényel, de előbb-utóbb sikerül megoldanunk őket. És feltételezhetjük azt is, hogy így sikerül olyan tapasztalatokkal gazdagodnunk, amelyek által erősebbek, ügyesebbek, okosabbak stb. leszünk. Nem tudom.

Így vagyok én ezzel a harmadik trimeszterrel. Egy óriási hassal és abban egy állandóan mozgolódó gyermekkel, valamint némi túlsúllyal egyre gyakrabban találom magam olyan - máskor hétköznapinak mondható helyzetekben - ami bizony kihívások elé állít. Leküzdésük legtöbbször komoly energiákat vagy éppen egy férjet mozgósítanak. (Most hívom itt először férjnek Gábit!)

Ezeknek a kihívásoknak közös jellemzője, hogy a mindennapi életünk során annyira hétköznapi dolog, hogy teljesen rutinszerűen hajtjuk végre őket és teljesítésük fel sem tűnik.

1. Ülés, mint olyan

Az ülés mostanában az egyik legkényelmetlenebb helyzetté nőtte ki magát. Legyen szó székről, autóról, kanapéról vagy fotelről, az ülés sehol sem kényelmes. Nagyságánál fogva Barnabás valahogy úgy helyezkedik el, hogy valamit mindig nyom, de fura módon leginkább a hátamat. Valahogy belülről. Ha ülés közben enni is kell - ami némi előrehajolást igényel - a helyzet egyenesen katasztrofálissá válik. Nemcsak nekem, hanem Barnabás számára is, aki ilyenkor előszeretettel jelzést is ad nem-tetszésének és vagy a kis seggét tolja felfelé a gyomrom felé vagy a lábaival tágítja a teret oldalirányba, ami felettébb kellemetlen és szúró érzés.

2. Cipőfelhúzás

Aki nyáron jár a harmadik trimeszterben, az talán annyival szerencsésebb, mint én, hogy nyugodtan hordhat papucsot vagy balerina cipőt, amelyek felvételéhez egyáltalán nem kell lehajolni. Nagyon örülök, hogy vége van a csizmás időszaknak, mert a csizmák felvétele komoly együttműködést igényelt Gábival.

3. Cipőfűző-megkötés

Ez különösen akkor problémás, amikor már túl meleg van a csizmához, de még túl hideg a balerinához, így kénytelen vagyok felvenni a Converset vagy valami más cipőfűzős cipőt. Természetesen itt is Gábi hatékony közreműködésére van szükség, bár néha túl szorosra köti.

4. Körömvágás lábon


Ezt egyelőre sikerült egyedül megoldanom. Legutóbb mindössze 30 percig tartott és láthatóan megizzadtam a végére.

5. Felállás kanapéról, fotelből, autósülésből


Hát igen, itt már erőlködni kell. Kanapéról például csak néhány esetlen előrecsusszanás után sikerül felállni óriási terpeszben. Esetlen mozgásaim kapcsán Gábi gyakorta megjegyzi, hogy úgy mozgok, mint egy terhes.

6. Lépcsőzés


Az első emeletig egészen jól megy, a második után kezd hevesebben kalapálni a szívem, a harmadikon látványosan lassulok, a negyedik végére pedig teljesen elsavasodik a szervezetem - persze nem, de az érzet olyan - és hosszas percekig csak zihálni tudok. Így a harmadik emeleten rendelő nőgyógyászhoz fél órával korábban szoktam érezni, hogy a vérnyomásmérés idejére újra minden visszaálljon 120/60-ra.

7. Fazonigazítás


Ez a méltán személyes passzus azért kerül ide, mert intimitása vetekszik az aranyérével és így vajmi keveset hallani róla. Szóval az ember terhesség idején sem hanyagolhatja el a csúnyáját, mi több, sokkal inkább igyekszik ezt karbantartani a nagy esemény közeledtével, félvén attól, hogy nehogy idegenek vegyék kezelése a kórházi ágyon. Elmesélni is nehéz, hogy milyen kabaré egy-egy ilyen alkalom, de ha egyet javasolhatok, ügyetlenek tükörrel, egyedül még csak véletlenül se próbálják meg, mert nagy kaszabolás lehet a vége.

8. Magabiztos és komfortos mozgás egy 35 nm-es lakásban


Mostanra nincs olyan helyiség, ahol ne ütköznék bele valamibe a hasammal. Ezek jobbára nem nagy ütközések, többnyire csak súrolom a falat, az ajtófélfát itt-ott, a szekrény szélét néha, de tudomást kellett vennem róla, hogy korábbi légies mozgásom már régen a múlté.

9. Csinosan és egyúttal kényelmesen öltözködni


Mostanra már csak nagyon kevés olyan ruhadarabom van, ami sehol sem szorít és nem lóg ki belőle Barnabás. A kismama divatról már korábban is kívántam szólni, de valahogy sosem került rá sor. Budapesten én mindössze egyetlen boltot találtam, ahol minőségben, árban és hordhatóságban elviselhető ruhadarabokat lehet vásárolni. A többi helyen -jó áron -legtöbbször zsákruhákat árulnak, kritikán aluli színekkel, feltételezvén, hogy szerencsétlen kismamának arra a 9-10 hónapra úgyis mindegy. Hát nem mindegy, szeretném elmondani minden ruhatervezőnek. Sőt, ilyenkor sokkal nagyobb szükségünk lenne arra, hogy csinosnak érezzük magunkat. És azt pedig kikérem magamnak, hogy vannak boltok, ahol húszezernél kezdődik egy valahogy kinéző kismama farmer.

10. Lélegzetvétel bizonyos pozíciókban


Ez mintha kezdene enyhülni Barnabás lefelé ereszkedésével, de sokszor jelentett problémát, ha őkelme nyomta a tüdőmet felfelé a kis seggével. Szerencsére csak egyszer-kétszer volt olyan, hogy beletérdelt egy-egy bordába.

11. Alvás


Mind közül az alvás a legdurvább. Már ha lehet alvásnak nevezni, amit művelek már egy pár hete. Az elalvás a leghisztisebb, mert hiába megyek el pisilni közvetlenül lefekvés előtt, nem tudok olyan gyorsan elaludni, hogy ne érezzem a következő ingert. Jó esetben 3 óránként kelek fel, rosszabb napokon 1,5-2. A szervezet biztosan nem véletlenül csinálja ezt, de néha kicsit durvának érzem ezt a beavatási szertartást. Aztán ha a pisilésen túl vagyunk, a kényelmes póz megtalálása még csak véletlenül sem garantált, lévén az alvás csak a jobb vagy csak a bal oldalon lehetséges. A minap úgy elfeküdtem a jobb kezemet, hogy még csak most kezd kiállni belőle a zsibbadás és duplájukra dagadt ujjaim is csak most nyerik vissza eredeti alakjukat.

12. Barnabás mozgolódása


Ezt csak olyan ráadásnak írom ide, mert a világon a legfaszább dolog, hogy valaki folyton rugdos, nyújtózik odabent. Mostanára már akkor időzít, amikor én is ébren vagyok, bár még így is belefutunk egy-egy éjszakai vagy hajnali bulizásába. Ahogy az apja szokta hívni eme tevékenységét. Kivétel nélkül mindig reagál arra, ha beszélünk neki és szoktam bökdösni is gyakran csak, hogy kapcsolatba lépjünk egymással. Mozgása már az egész bensőmet beteríti, nemcsak finom rugdosásokról van szó, hanem masszív, komoly izommunkát igénylő nyújtózásokról, helyezkedésekről. Nagyon fura lesz, hogy egyszer csak nem lesz hasam.

Mindezzel együtt jól vagyunk és bár vannak nehézségek, elképesztő módon gyűrjük le ezeket a hétköznapi kihívásokat.


7 megjegyzés:

  1. Egy kolléganőm január közepén szült ikreket. Na ott a kedvenc tornamutatvány az egyiktől a bal lengőborda markolása volt... Mégis olyan földöntúli mosollyal adta mindezt Bea az anyuka elő épp miközben történt hogy Ghandi hozzá képest acsargó vallási fanatikus :)
    A másik ami viszont külső szemlélőnek is eszméletlen élmény: tappancsok a hasfalon. Ikreknél még nagyobb a dramaturgia amikor a has két oldalán. :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Andris! De régen hallottam már felőled, remélem jól vagy :-) Kár, hogy ti fiúk nem érezhetitek ezt, tényleg nagyon jó. Most már beteríti az egész hasamat a gyerek és a nap 24 órájában aktívan fejezik ki tetszését vagy éppen nem-tetszését :-)

    VálaszTörlés
  3. ...rosszul bírom az izgalmakat...
    Csak pár mondatban, de kérlek, írj kicsit Magatokról!

    VálaszTörlés
  4. Háló! Mucifoci kollega ajánlotta a blogod, úgyhogy ha nem bánod olvasgatnálak lelkesen. A fenti bejegyzésen rommá röhögtem magam, főleg, hogy teljesen átérzem így a 34. hetet taposva. Közben néztem a szobát is, nagyon kedves, baromira tetszik!
    Kitartás a végéhez!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Orsi! Üdvözöllek, örülök, h itt vagy és remélem tetszeni fog! Örülök, h van, aki érti mit érzek :))) Neked is kitartást, a fenti élményeket még annyival egészíteném ki, hogy most már komoly nehézséget okoz az egyik oldalról való másikra fordulás :) De már mindjárt kint van! Évi

    VálaszTörlés
  6. Én is úgy hengeredek, mint egy partra vetett bálna.. A zokni felvétele meg kabaré. De ettől szép ez a pár hónap :D
    Orsi

    VálaszTörlés