2011. február 4., péntek

Legkedvencebb rémálmok terhesség idején

Barnabás ma 28 hetes kisbaba. Vagyis magzat. De a magzat olyan személytelen, úgyhogy inkább kisbaba. A harmadik trimesztert tapossuk és még kb. tíz hetünk van. Egyre több mindent érzékel a külvilágból. Felismeri az anyukája, apukája hangját, reagál a fényre, mi több különbséget tud tenni a napfény és a természetes fény között. Illetve tudna, ha lenne napfény. De ezzel most pechünk van. Tegnap még zenéltünk is neki egy a hasamra helyezett audió eszközzel, amit kis híján lerúgott. Lehet, hogy nem Quimbyvel kellett volna kezdeni. Legtöbbször nagyon aktív - mozgásából ítélve jellemzően kora-reggeli, délelőtti, délutáni, kora-esti, későesti, éjszakai és hajnali műszakokban tevékenykedik. Vagyis tulajdonképpen szinte folyamatosan dolgozik. Ide-oda pakolja a kis testét, a lábait, néha betámaszt egy sarokkal, húzza a kezét, pöcköl belülről, ha neki nem tetsző pózban és módon fekszem, beletérdel a hólyagomba vagy csak simán kitámasztja a köldökömet belülről, ami ilyenkor legszívesebben szabadulna a pocakomból, mint dugó a pezsgősüvegből - talán mind közül ez a legcsodálatosabb érzés.

Még az első hetek valamelyikében valahol azt olvastam, hogy ezek a picike bentlakó kisbabák látják vagy legalábbis érzékelik az anyukájuk álmait. Amikor az anyuka álmodik, ők moziznak az ötcsillagos szállodában.

Barnabás vélhetően ennek köszönhetően az elmúlt hetekben több pszichedelikus utazáson is részt vett, meglovagolván anyukája agyának alfa hullámait - ehhez ráadásul sem gombára, sem egyéb ajzószerre nem volt szüksége. Azt történik ugyanis, hogy az anyukája az éjszaka leple alatt, a legkülönbözőbb NREM és REM fázisok váltakozása között, a legvadabb világokba kalandozik medvékkel, patkányokkal, földön, vízen és levegőben. Rémálmodik. Hol hosszabb, hol rövidebb ideig, hol csak felületesen, hol mérnöki precizitással kidolgozva a történet legmélyebb részleteit. A gyermek meg mindeközben nézi a filmet.

A TOP 7 rémálom következik.

1. Kezdem a legutolsóval, a tegnap éjszakaival. Egy idegen szobában tevékenykedtem, bár a székek, bútorok ismerősek voltak és az embereket is ismertem magam körül. Arra pontosan nem emlékszem, hogy éppen mivel foglalatoskodtam, de egyszer csak megjelent 2 irtózatosan hosszú farkú patkány, akik faltól-falig szaladgáltak a szekrények mögött. Sikongva ugrottam fel egy székre - felettébb veszélyes mutatvány egy terhes nőtől - amikor belépett apukám. Röviden briefeltem a krízishelyzetről, mire ő el is csípte az egyik állatot, de nem volt szíve megölni, annyira aranyosnak találta. Én persze tovább sikongattam és egy harmadik bébipatkányt is látni véltem, amiből nagyon gyorsan arra következtettem, hogy itt hamarosan elburjánzik egy egész patkány kolónia és az egész csak még félelmetesebbé vált. Szerencsére felébredtem.

2. Aztán voltam konferencián is, amelyet a jelenleg regnáló kormányunk szervezett. A téma valószínűleg nem volt releváns, de az események felforrósodtak, amikor egy Hoffman Rózsa karakterű politikusnő nő heves zsidózásba kezdett. A teljes nyilvánosság előtt. Ez engem olyan mértékben sértett - pedig egyáltalán nem vagyok zsidó és semmilyen vallás követője - hogy szót kértem és kikértem magamnak a megalázást a teljes magyar zsidó közösség nevében. De ez csak a kezdett volt, mert olyannyira elragadtattam, hogy ha már ott voltam, akkor kikértem magamnak az alkotmányos normák megsértését, a sajtószabadság porba tiprását és a magánnyugdíj-pénztárak államosítását is. Az incidens következtében kirúgtak a munkahelyemről.

3. Két napja egy medve üldözött. Egy igazi nagy barna medve. Tiszaújvárosban. Futottam éppen egy nagyobb városkört - gondolom nem voltam terhes - amikor elfutottam mellette. A maci eleinte nyugodt volt, de miután érzékelte az én pánikomat, elkezdett egyre tempósabban felém közelíteni. Én tudtam, hogyha medvével találkozom, akkor halottnak kéne tettetnem magamat, de nem mertem megcsinálni és csak arra tudtam gondolni, hogy a nyugtalanságommal tovább bőszítem a medvét. Szerencsére éppen be tudtam szaladni a közelben lévő uszoda öltözőjébe, ahol legnagyobb meglepetésemre egy síbakancsos nő öltözött. A nőt nem láttam, csak a bakancsa okozott némi értetlenséget. De a medve lekopott.

4. Egyszer Barnabás is megszületett. Kicsi és gnóm volt, hosszú ujjakkal, amiket sült reszelt sajt borított. Pont olyan volt, mint a Tesco-s sajtos stangli. Ez volt a legrosszabb álom.

5. Aztán egyszer szerintem túlságosan Murakami hatása alá kerültem. Pont a Kafka a Tengerparton-t olvasom és abból csempésztem be egy motívumot az alfa hullámok közé. Gábival külföldön voltunk, Gergőék nyaralójában. (Persze Gergőéknek nincsen külföldi nyaralója igaziból. De ha van és csak nem tudunk róla, akkor jó lenne, ha kölcsönadnák néha). Már éppen lefeküdni készülődtünk, amikor Gergő hívott, hogy vigyázzunk, mert a betörők kedvenc célpontja a kégli és jól zárjunk be mindent. Mire ezt kimondta, én már csak azt láttam, hogy csövesek szaladnak a táskánkkal, amibe minden cuccunk össze volt pakolva - mint Tamura Kafkának a könyvben, csak az övét nem lopták el, amikor véresen felébredt a parkban. A sztori folytatása nincs meg, mert olyan zaklatott állapotba kerültem, hogy még Gábit is fel kellett keltenem az éjszaka közepén.

6. A legbizarrabb az volt, amikor egy számomra korántsem kedves férfi, akit a munkám révén ismerek, megpróbált felszedni. Nem is szép, nem is szimpatikus és az aurája meg kifejezetten tűrhetetlen. Igaziból, de ezt az álmomban is így éreztem. Szóval annak ellenére, hogy látta a pocakomat megpróbált felszedni. De nem ez volt a legkülönösebb, hanem az, hogy nem volt rajtam cipő, csak zokni - Nike Dry-Fit - ami ráadásul elég nagy terjedelemben lyukas volt a jobb lábamon és 3 lábujjam is kikandikált. Mind nagyon koszos volt, valami zöld dologtól.

7. A legszebb rémálom idején egy luxushajóútra mentem Amerikába. Ezt az álmot biztosan tudom, hogy a Gyilkos sorok című cé kategóriás sorozat inspirálta, amelyben Jessica Fletcher éppen egy ilyen óceánjáró fedélzetén nyomozott egy nagyon rejtélyes gyilkosságban. Túl sokat voltam mostanában itthon. Szóval éppen New York felé közeledtünk és minden nagyon idilli volt, mint a filmben. Bár ők a Karib-tengeren hajóztak. Egyszer csak óriási hullámok keletkeztek a semmiből és össze-vissza dobálták ez a gigantikus hajót - mi meg a fedélzeten ide-oda vetődtünk, mint gumibabák, fotelekbe, cserepes virágokba kapaszkodtunk. Már-már úgy látszott, hogy megmenekülünk, amikor hárman valahogy kiestünk a hajóból a tengerbe. Nem fulladtunk meg, elkezdtünk úszni New York felé. Egyébként csodálatosak voltak a fények meg minden és a víz sem volt hideg.

1 megjegyzés:

  1. Hát meghalok a nevetéstöl! Föleg a barnamedvés és a sajtos rudas tetszett! Kafka a tengerparton meg az eddigi kedvenc Murakamitol :) Hu mar nincs sok hátra és kint is lesz Barnabás!

    VálaszTörlés