2010. november 2., kedd

Első trimeszter - egyéni változók függvényében

Az örökérvényű kedvenc mondásomat- amiből általában több is van és általában úgy kezdődik, hogy a világon kétféle ember van - most az árnyaltabb fogalmazás érdekében további részletekre bontom. A világon kétfajta kismama van: az egyik, aki rosszul van az első trimeszterben és a másik, akinek egyáltalán meg sem kottyan a dolog.

Ami engem illet, én az első csoportba tartozom és azon kismamák táborát gazdagítom, akik bizony cudarul viselik az első heteket. Korábban azt gondoltam, hogy amikor majd eljutok ehhez bejegyzéshez, akkor már minden bizonnyal kirobbanó formában leszek a nyugodt és energikus második trimeszterben, élvezem annak minden percét, átszellemülök, jókat eszem és félelmetes nyugalomban töltöm a hétköznapokat és persze múltidőben elmesélem az első 12 hét minden viszontagságát. Mert hogy ez már a második trimeszter a maga 14 hetével és egy hét centis kis izgő-mozgóval a hasamban.

Ám ez nyilván nem így lett, mert akkor mindezt nem írtam volna le.

A terhességben az a legszebb, hogy nem rendelkezik univerzális jellemzőkkel vagy olyan egyértelmű tulajdonságokkal, amelyek mindenkire egyaránt érvényesek lennének, hanem mindenki teljesen egyéni módon reagál erre a megváltozott helyzetre. Például ne higgyük el feltétlenül senkinek, hogy minden jobb lesz a 12. héttől, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy a mi esetünkben is így lesz. Ellenkező esetben csak várjuk a 12. hét fordulóját, mint a Messiást és csalódottan tapasztaljuk, hogy mi bizony továbbra is csak hányunk. Annak se dőljünk be, hogy reggel, még az ágyban fekve elmajszolt kis gyömbéres keksz csillapítja hányingerünket, mert előfordul, hogy ugyanúgy hányunk tőle - vagy még jobban - mint az előző reggel. A reggeli émelygés elnevezésből még csak véletlenül se következtessünk arra, hogy ez csak reggel történik - bár bevallom az elnevezés tényleg nagyon megtévesztő - mert a nap bármely időszakában bekövetkezhet, sőt estére az émelygésből vaskos hányás is kialakulhat.

Ha nagyon egyszerűen szeretném szemléltetni ezt az elmúlt időszakot és hogy min megyek keresztül, akkor leginkább a másnapossághoz hasonlítanám a dolgot. Több hete állandóan olyan érzésem van, mintha félelmetes módon berúgtam volna az előző este és most mocskosul másnapos vagyok. Az a fajta másnaposság, amikor egy házibuliban a bort sörrel keverjük - csak mert jó a hangulat - és aztán éjfél körül valaki rábeszél, hogy igyunk már egy pálinkát a konyhában...a régi szép idők emlékére. És tudod, ott abban a pillanatban, hogy elvesztél, menthetetlen lesz a holnap. És a holnap menthetetlen, hasznavehetetlen és persze fogadkozunk, hogy ilyet aztán soha többé, bla..bla.


(Persze félreértés ne essék, a terhesség csodáját még csak véletlenül sem aljasítom le egy ilyen profán hasonlattal, de gondoltam így egyszerűbb elképzelni a dolgot mindazoknak, akik ezen még nem mentek keresztül.)

De lássuk akkor bővebben, hogyan hangzik ez szépen, egyszerű, illusztrálatlan kijelentő mondatok formájában.

Reggeli émelygés: mint ahogy arra az imént fentebb is hivatkoztam, oszlassunk el egy tévhitet az első trimeszterrel kapcsolatban, ami észrevehetetlenül talmi bizakodásra készteti az amúgy önmagát kereső kismamát a terhesség korai időszakában. A reggeli émelygés nem múlik el a reggel elmúlásával, bármeddig is tartson az a reggel. Van úgy, hogy már egészen kora reggel - jellemzően hajnalban - jelentkezik és álmunkból riaszt fel. Van úgy, hogy megmarad egész délelőtt, hol kisebb, hol nagyobb intenzitásokkal jelentkezik délután és egyre intenzívebbé válik estére. Nálam tízből kilencszer párosult hányással ébredés után, még reggeli előtt, de egyszer büszkén tűrtem és csak a reggeli után hánytam. Én csak az első öt hétben nem hánytam, de azóta is minden reggel - ami megdönti második tévhitünket, miszerint a reggeli émelygés az első trimeszter végével elmúlik egyik pillanatról a másikra.

Álmosság: az első trimeszternek minden bizonnyal ez az egyik legkedveltebb "mellékhatása". Legalábbis akkor, amikor van ágy a közelünkben és lehetőségünk is van szunnyadni egyet. Amikor az irodában vagyunk és koncentrálnunk kéne, akkor egyáltalán nem vicces, hogy gyakorlatilag vérben úszik a szemünk és folyik a könnyünk a félpercenként bekövetkező ásítások következtében. Kis testünk már érzékeli, hogy egy még kisebb testű lény pöffeszkedik odabent és mint egy ötcsillagos szállodában élvezi az all-inclusive ellátást. Mivel ilyenkor fejlődik ki mindene, hihetetlen mennyiségű energiát szív le az anyukájától, aki emiatt önfeláldozóan csak alszik és alszik, amikor lehetősége van rá. Kanapén, autóban, film közben, ebéd készítés helyett, kora délután, késő délután és kora este. A kora esti elszenderedés gyakran reggeli tartó alvássá fajul.

Gyakori pisilés: azt hinnénk, hogy ez csak a terhesség vége felé jelentkezik, amikor focilabdányi méhünk nyomja a hólyagot, de sajnos ez is önámítás. Az elején bizony a cuki kis terhességi hormonok miatt van - őket egyébként szeretni és tisztelni kell, mert védik a VIP vendéget a luxuslakosztályban. A nap világosabbik felében nincs is ezzel semmi baj, mert az ember rutinosan, szinte észrevétlenül végzi ezt a hétköznapi tevékenységet, ám a háromszori éjszakai ébredés már korántsem vicces. Szerintem ez azért van, hogy már az első trimeszterben felkészüljünk a harmadikra.

Éjszakai evés: az éjszakai evés a gyakori éjszakai pisiléssel van összefüggésben és legtöbbször hajnal négykor következik be a túl korán jelentkező reggeli émelygés miatt. Én legalábbis erre a következtetésre jutottam. A rizikó ezzel a tünettel kapcsolatban az, hogy vajon az étel bent marad-e vagy lendületesen távozik miután visszafeküdtünk békésen szundikáló, a történésekből mit sem észlelő párunk mellé. Tízből ötször bent maradt. Szerencsére ez a tünet alábbhagyott egy-két hete.

Étvágytalanság: azt hihetnénk, hogy ez ellentmondásban van az éjszakai evéskényszerrel, de igazából nincs, mert éjszaka sem jó kedvünkből eszünk, hanem a hányinger csillapítása céljából. Mindezzel együtt legtöbbször szinte egyáltalán nem vagyok éhes - illetve nem érzek éhségérzetet, csak hirtelen rámtörő hányingert és gyengeséget, amiből arra következtetek, hogy ennem kell.

Gyomorsav-túltengés: minden fent említett tüneten túl azonban a hab a tortán a váratlanul megjelenő gyomorsav. Nekem ilyenem ugyanis sosem volt korábban. Eleinte azt sem tudtam, hogy mi ez, csak valami baromira feszítette a mellkasomat és szinte elviselhetetlenül égett a nyelőcsövem. Ez a második legkevésbé kedvelt tünet, mert komoly fegyelemre késztet az étkezési szokásokkal kapcsolatban: meghatározó, hogy mikor, mit és hogyan eszem. A junk food-ról már magamtól is lemondtam a kisbaba javára, de nehezen dolgoztam fel az olyan ételek elvesztését, mint a paradicsom vagy káposzta.

Terhességi reflux: a dobogó legtetején a legkevésbé kedvelt tünet. Ha a gyomorsav-túltengés a hab a tortán, akkor a reflux a csokireszelék a habon - csak hogy ezzel a nagyszerű hasonlattal éljek a tökéletes ALDI reklámból. A reflux megjelenése okozta a hányás reneszánszát az első trimeszter derekán - egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mi ez. Kínomban utánaolvastam, pedig kizárólag a kisbaba fejlődésével kapcsolatos heti rövid szösszeneteket vagyok hajlandó olvasni a terhességgel kapcsolatban. A szeretni való terhességi hormonok okozzák, akik galád módon elgyengítik az emésztőizmokat, így a gyomor nem a bélrendszer felé küldi a táplálékot, hanem vissza a nyelőcsőbe. Ez a legnagyobb cukiság az egész terhességgel kapcsolatban, amely a már eleve szárnyaszegett étkezési szokásainkat csak tovább tépázza.

Mindezek ellenére persze boldog vagyok és ezt sem panaszkodásnak szántam - remélem nem hatott annak - csak szerettem volna megörökíteni ezeket a fantasztikus élményeket az utókor számára, hogy amikor kezdetét veszi a második trimeszter energikus és átszellemült szakasza - amire már nagyon várunk - vagy legalább akkor, amikor a gyerek elmegy egyetemre, legyen min röhögni.

10 megjegyzés:

  1. Hááát sajnálom, hogy ez a bejegyzésed ilyen panaszkodósra sikeredett de ha Te így érzed akkor jobb ha leírod ezt mintha valami csöpögős hazugság bonbont kapnánk!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem egyáltalán nem panaszkodós, hanem sokkalta inkább szellemes, kicsit irónikus és abszolút "chipmunk-os"!

    Vicces volt olvasni, mindemellett sajnálom, hogy a bejegyzésed elején emlegetett 1. kategóriába tartozol, de mit van mit tenni. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb jobban kell, hogy legyetek - ez a bíztatás része a kommentemnek. :)

    Másrészt gratulálok nektek a kisbabátokhoz, ügyesek vagytok! ;) (Tudtad, hogy egy ciklusban egy teljesen egészséges párnak 20-30% esélye van a gyermekáldásra? Durva, nem? Ennek alapján nem is értem, hogyan lehet egyáltalán véletlenül teherbeesni, hogyan van annyi kis "véletlenke"? :) ) dédé

    VálaszTörlés
  3. :) Hat ez nagyon tetszett! marmint a leirasod... remlem jobban leszel hamarosan! Ajanlom figyelmedbe egy masik kedvenc blogosom (sorstarsad) irasat itt:
    http://aurajoon.blogspot.com/2010/10/bump-break.html

    VálaszTörlés
  4. Sok-sok erőt küldünk innen a messzeségből! Sokat gondolunk rátok, és szorítunk, hogy végre napról napra egyre jobb legyen.
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!
    Na lássuk szépen sorban :-) Tényleg nem panaszkodásnak szántam, mert mindennek ellenére az egészet pozitívan élem meg, csak éppen vannak ilyen fizikai nehézségek :) Azzal biztatom magamat, hogyha a világon több millió nő kibírja, akkor én is simán.

    Kedves DD! Te új olvasó vagy? Mindenesetre örülök, hogy írtál! Ennek már én is utánagondoltam, mert gyakorlatilag minimális esély van arra, hogy az a fürge hímivarsejt éppen eltalálja jó időben jó helyen a petesejt. És véletlenül teherbe esni 16 évesen lehet egy házibuliban :)

    Johi, köszi, mindenképpen megnézem, már amúgy is nézegettem a bejegyzésedből dolgokat, nagyon tetszett a Growing belly video :)

    Z, te meg csak fussál helyettem is :)

    Üdv mindenkinek: Évi

    VálaszTörlés
  6. Hello Evi!

    En is csak meg akartam koszonni a frappans bejegyzest, vegre valaki aki udvariasan osszefoglalja az egeszet. Kivanom hogy a targyilagossag megmaradjon a szulesig! :)

    Az ejszakai pisiles felkelesek miatt ne aggodj: addig jo amig felebredsz ra! ;)

    VálaszTörlés
  7. Halihó! Nem vagyok új olvasó, már olvaslak jó ideje, csak eddig "nem léptem ki a fénybe", hanem csak olvastalak, nem kommenteltem.

    Viszont nagyon örülök a hírnek, hogy gyarapodik a kiscsalád. :)

    Annál is inkább, mivel mi is rajta vagyunk ettől a hónaptól kezdve a párommal a "babaprojekten", és elkövettem azt a hibát, hogy utánaolvastam a témának. Na, ezt nem kellett volna, mert teljesen ráparáztam, hogy gyakorlatilag tényleg sok mindenen elcsúszhat a dolog, még ha jó időben van mindenki jó helyen, akkor sem biztos, hogy a beágyazódás sikeres stb. stb. Ráadásul nekem egy ideje mániám, hogy biztos vmi gond lesz a babavállalás körül (amire amúgy semmi okom, elvileg egészségesek vagyunk), így teljesen ráparáztam a dologra, no azért nem vészesen, de azért a kelleténél jobban. Úgyhogy el is döntöttem, hogy mostantól _semmit_ sem olvasok a témában, hanem csak szorgalmasan gyakorolunk az emberrel. :o) Gyerek úgysem a számolgatástól lesz, nemde? ;)

    VálaszTörlés
  8. Drága Burcikám!

    A trimeszterek irodalmi adatait dobd el magadtól. Ugyanis ez is - mint minden más a terhességgel kapcsolatosan - teljesen egyéni és szervezetfüggő :-) Pár hét és csodálatos dolognak fogod megélni a terhesség minden percét! És talán az étteremben Te is úgy fogsz csülköt enni a reggeli órákban, mint ahogy azt én tettem. De akkor szólj és Veled reggelizem én is! Vigyázz Magatokra, remélem hamarosan találkozunk és jól megölelgethetlek :-*

    VálaszTörlés
  9. Muci, teljesen más megvilágításba helyezted a dolgokat :) Tök igazad van, sokkal rosszabb lenne, ha fel sem kelnék rá :)

    DD, nem szabad ráparázni és erőltetni sem szabad. Bővebb infót szívesen küldök e-mailben, ide is leírtam az előbb, de olyan hülyén nézett ki ilyen nyilvános helyen :-))chipm19KUKACgmailPONTcom

    Vikikém, jövőhéten megölelgethetsz, de a reggeli csülökevésre nem tudok garanciát vállalni :-)

    VálaszTörlés
  10. Már meg is ragadtam az alkalmat. Írtam a levelesládába. Előre is köszönöm! :)

    VálaszTörlés