2010. október 6., szerda

Na akkor lássuk a medvét

Több napja, hete készülök ám arra, hogy adok hírt magamról. A hallgatásnak van most több oka is, amit szépen lassan el fogok mondani, de talán visszamegyek először oda, ahol kezdődött. A Goldenblog versenyhez.

Én nem ismertem korábban ezt a Goldenblog dolgot, kivéve a fotós részét, mert egyszer egy fotós barátom mesélt róla. Illetve a Best of Semmiről. Az egyszerű, de nagyszerű ötleten felbuzdulva, vettem a bátorságot és beneveztem a Láb Blogot. Aztán el-el tévedtem a blogverseny oldalán és rátaláltam a komplex blogok kategóriájára. Beleolvasgattam a blogokba és rendre végigfutottam a hozzászólásokat is.

Annak ellenére, hogy ezek számomra ismeretlen emberek hozzászólásai voltak, legtöbbször minősíthetetlen formában, elkezdtem gondolkozni. Kicsit megrázott az, hogy micsoda "elvárások" vannak a blogokkal kapcsolatban és az emberek mennyire nem értékelik az én-blogokat. Gondolat gondolatot követett a fejemben és alapvetően kishitű emberként megmagyaráztam magamnak, hogy alapvetően tök érdektelen dolgokról írok, legtöbbször magamról (vagy alapvetően középpontban önmagammal). Ezen az oldalon nincs tematika, nem szervezem az írásokat egyetlen téma köré. Nincs benne struktúra. Semmilyen jó (köz vagy nemes) ügyet nem szolgál, persze azontúl, hogy az elmémnek jót tesz, de ez azért mégsem "ügy". Nincsen jól körülhatárolt célcsoportja az oldalnak és nem szervezek/propagálok semmilyen underground mozgalmat sem. Nem adok tanácsokat és szakérteni sem szakértek semmit. Attól meg aztán felettébb távol állok, hogy valaha is író, publicista vagy firkász váljék belőlem valamilyen B kategóriás magazinnál.

Ráadásul arra sincs időm, hogy rendszeresen írjak.

Így eljutottam először is oda, hogyha ez az egész pusztán az én pszichémnek tesz jót, akkor miért csinálom mindezt ilyen nyilvános helyen, hiszen gondolataim megfogalmazására tökéletesen alkalmas lenne a Moleskine is.

Innen pedig egyenes ágon jött a következtetés, hogy miért terhelem az olvasókat a személyes gondolataimmal, problémáimmal, sokszor sarkalatos véleménynyilvánításaimmal, érzéseimmel.

És pillanatok alatt belém ragadt a szó.

Belém ragadt a franciaországi élménybeszámoló.
Belém ragadt egy nyílt levél Nicolas Sarkozynek arról, hogy hogyan lehetne a franciákat némi vendégszeretetre tanítani.
Belém ragadt egy nyílt levél Rogán Antalnak.

Ez a dolgok egyik része.

Vannak elraktározva történetek, de ezeket még egy picit csiszolgatni kell.
Illetve előkészületben van egy nyilvános bocsánatkérő levél és egy nyilvános köszönőlevél - de mindenről a maga idejében.

Most pedig szerfelett kíváncsi lennék arra, hogy más bloggerek hogyan viszonyulnak ehhez az egész blogírásos dologhoz?



4 megjegyzés:

  1. ....az én elmémnek is jó......:-)

    VálaszTörlés
  2. En blogfüggö vagyok, mar jo pár éve... persze hogy valamennyire hiu dolog, de tenyleg jo a blogiras -és olvasás nem csak neked, hanem nekünk is. Es en is igy vagyok vele, hogy igenis, hihetetlen belelátni mások életébe és valahol engem a leginkább az "èn-blogok" ragadtak meg eddig... es a tied az elsök között van ;)

    VálaszTörlés
  3. Hello Chipmunk, long time no see! :)

    En bekerultem a top50-be, de nem lett tobb olvasom tole. Eleinte meg en is olvasgattam a hozzaszolasokat es a 'elnezve a top 50-et, jobb is hogy az enyem nem kerult be kozejuk' kijelentes utan ugy voltam hogy everybody can do me a favour. **** off! En irok, hasonlo okokbol mint te. Igaz, en morbid elvezettel pufolom a billentyuzetet amikor eppen panaszkodok, es elkepzelem hogy az illetekes is olvassa.
    Quality - not quantity. Ha ugy erzed nincs mirol irnod, akkor varj amig lesz. Mi itt leszunk, es varjuk hogy olvashassuk.

    En speciel kivancsi vagyok a Sarkozy-fele levelre es meg a Rogan fele bejegyzest is elolvasnam, legalabb kiderul szamomra ki az a Rogan antal....

    Par ugrubugri irigy bunko miatt ne add fel.

    Mindenki neveben koszonom! :)

    VálaszTörlés
  4. Cukik vagytok, köszi szépen! Jön hamarosan több történet is :-)

    VálaszTörlés