2010. augusztus 12., csütörtök

Ki az a Jenny?

Megígértem, hogy a történet még ma éjfélig felkerül. Elengedhetetlen azonban, hogy némi bevezetőt írjak elé. A mai, kísérleti jellegű blogtalálkozó egyik kiemelt programjaként szerepelt ez a kreatív írásgyakorlat, amelynek gyümölcse a lenti pszichedelikus utazás. Elolvasás után senki nem fogja elhinni, hogy az írók nem álltak semmilyen kábítószer hatása alatt.

A történet alapjául egy világirodalmi klasszikus szolgált. A feladat ugyanis egy olyan kezdőmondattal indult, amit Vonnegut Börleszk című remekművéből vettem. Vonnegut teremtett két karaktert, Wilburt és Elizát, egy ikerpárt, akik a fejüknél összenőttek. Kíváncsi voltam arra, hogy más mit kezdene velük.

Az első író megkapta a kezdőmondatot - dőlt betűvel kiemeltem - és pusztán annyit kellett tennie, hogy elméje maximális felszabadításával öt percen keresztül írjon. Majd az első író történetének utolsó mondatát megkapta a következő író és folytatta a történtet. Természetesen a saját elméjének felszabadításával. És így tovább.

Kicsit spoileres leszek: álmomban sem gondoltam volna, hogy a történet egy kutyával végződik és hogy a hányinger, mint motívum többször megjelenik. Roppant érdekes és szórakoztató, hogy mennyire különböző módon gondolkodunk és milyen sokfelé kalandozik a képzeletünk.

Nekem a kontinuum-zsilip tetszik a legjobban, bármi legyen is az.

Szélcsend támadt. Eliza a nappali szobában bóklászott, s a könyveket nézegette, amiket elolvasni persze nem tudott. Aztán visszafordult hozzám, félrebiccentette a fejét és azt mondta: (1) Baj van, szeretném elolvasni a második polcon lévő piros könyvet, mert olyan szép. Meg meseidő van. Meg még öt évesen nem tudok olvasni.

Segítsél légyszi Wilbur!

Wilbur bánatosan nézett maga elé, mert nem tudott segíteni Elizának. (2) Eliza utálta, hogy megint csak arra képes, hogy bánatosan nézzen. Persze megszokta már, de ez most nem segített rajta. Eliza az ütemesen ketyegő órát hallgatta és próbált minél erősebben koncentrálni, kitalálni hogyan juthatna ki a szobából, ahol egyre kevesebb volt a levegő és ahol érthetetlen című könyvek sorakoztak a polcon. Wilbur az üvegajtó túloldalán lógott a faágon és Eliza tulajdonképpen örült, hogy nem ő lóg a helyén.

(3) Az ajtó túloldala továbbra is félelmetes hely volt számára. Hideg, sötét, nedves hely. Akárhányszor meghallotta az ajtó nyikorgását, végigfutott a hátán az a borzongás, amit a pók megpillantásakor érzett először. De most túltette magát a hirtelen rátörő hányingeren. Mély levegőt vett és belépett.

Ami odaát fogadta, megdöbbentőbb volt, mint gondolta. Wilbur hátán hatalmas lyuk tátongott. (4) Eliza kétségbeesetten próbálta a pulóveren tátongó lyukat összevarrni, hogy a testén keletkezett lyukat eltakarja valahogy. Mivel már nem élt, mindegy volt, az övé sem ért sokat nélküle. Ezért felmászott a Szabadság-hídra. Nézte, nézte a víz sodrását...egyszer csak észrevett benne egy csillogó tárgyat. (5) Mikor megközelítette a vizet, egyre biztosabb lett benne, hogy amit lát, egy makromolekuláris féreg-lyuk generátor alkatrésze, egy kontinuum-zsilip. Azonnal odahívta Wilburt, aki épp a harmadik kávéját szürcsölte.

Ahogy felpattant, a csésze felborult és a kanál a földre esett. A csörrenésre hátrapillantott Eliza is. Mikor ismét a víz felé fordult, a zsilip eltűnt: teret váltott. (6) Szemei előtt feltárult a bejárat. Először megdöbbent, de a döbbenetet kisvártatva felváltotta a kíváncsiság. Elindult a kapu felé. Tudta, hogyha belép, akkor nincs visszaút. Végérvényesen bekerül Wilbur testébe.

Határozottan lépkedett. Kezdetben nem tudta, hogy melyik testnyílásba került, de ahogy forgatta a fejét, egyre inkább biztossá vált, hogy szerelme orrlyukában jár. Hirtelen eszébe jutott Wilbur szénanáthája és azon imádkozott, hogy nehogy pont most jöjjön rá a tüsszentőroham. Erre minden esély megvolt, elvégre nyár elején jártak. (7) Bőven volt elég idő összegyűjteni a Sziget-jegyre valót. Bár azon is gondolkoztak, hogy egyáltalán érdemes-e emiatt hajnalban kelni, elvégre évről-évre szarabb a felhozatal. Na mindegy, a lényeg, hogy kellett a zsebpénz. Az újságkihordás ötlete egy régi C-64-es játékból, a Paper Boy-ból jött.

Mindig arra vágytak ők is, hogy a BMX-ről dobálják a Népszabót a gazdag budai villák ajtaja elé. Mondjuk elég sok domb volt arrafelé, elég kemény volt minden reggel feltekerni és bejárni a puccos villákkal teli környéket. (8) De Wilbur nem bánta, szeretett bicajozni, igazából mást se csinált hétvégenként. Persze Eliza sem unatkozott ezalatt. A közeli tópartra szeretett kijárni, ahol általában ugyanazokkal az arcokkal találkozott. Ezekkel a barátokkal néha összejárnak, és mivel egyikőjük szakács, mindig kerül valami különleges finomság vagy újdonság az asztalra. Egyik reggel Elizának nem volt kedve a sétához. Hányingere volt. (9) De aztán összekapta magát, mert kemény csaj volt, felvette a futócipőjét és elment a szigetre futni.

A szigeten meglepetten tapasztalta, hogy nincsenek futók. Mikor elhagyta a strandot és a füves részhez ért, látott egy nagy csoportot a rét közepén. Piros plédeken ültek a futók. Odament ő is, mert érdekelte, hogy mi történik ott. Kiderült, hogy chipmunk offline blogtalálkozója van éppen. A kör közepén ült egy gyakorlott futó, aki Galagyurinak hívtak. Épp beszámolót tartott a legutóbbi maratonjáról. Eliza leült közéjük, mert kíváncsi volt Galagyuri történetére, aki éppen azt mesélte, hogy (10) csípnek a szúnyogok.

Wilbur kikapcsolt a tévét. Újra csak ketten ültek a kunyhóban. Kinn már lement a nap, de még mindig hőség volt. A korábban hallott motoszkálás sem hallatszott már. Wilbur és Eliza összenéztek és egyszerre kiabálták: Gyerünk! Futócipőt húztak és éjszakai futásra indultak a pálmafákkal tarkított út mentén -lámpafényben. 20km volt a cél. Lassan kezdtek, hogy ne menjen fel hirtelen a pulzusuk. Másfél óra után jutott eszükbe, hogy elfelejtették a frissítést. Kezdett kiszáradni a szájuk. (11) Gyorsan legurítottak néhány sört. Pisilni kellett Elizának, de kedve nem volt kimenni, mert kint túl hideg volt és amúgy is félt a sötétben. Keresztbe tette a lábait és szorította. Mindig így szokott tenni, ha pisilnie kellett. Most nem segített és meg akarta Jennyt, hogy kísérje ki. Jennyt éppen egy ismeretlen fiú karjaiban találta. Próbálta hívni, de Jenny nem reagált. Túlságosan el volt foglalva a jóképű sráccal. Összeszedte minden bátorságát és elindult egyedül pisilni. (12) Megállt a wc ajtaja előtt és minden erejét bevetve lenyomta a kilincset. Szerencséjére a wc teljesen üres volt. Megkönnyebbülten fellélegzett és gyorsan elvégezte a dolgát.

Nagyot sóhajtva visszament az előszobába, ahol kutyája izgatottan fogadta. Nyüszítve kapkodott a kilincs után. "Rendben, most rajtad a sor" - bólintott hősünk. Mosolyogva kiengedte kutyáját a szabadba. Bodri önfeledten futkározva megkereste a számára legmegfelelőbb bokrot és ugyanazt tette, mint gazdája pár perccel azelőtt.

Így megkönnyebbülve indult hát el Bodri és gazdája az élet nagy ösvényén.

...THE END...

Bárcsak tudnám, hogy ez a Jenny lány hogyan került a képbe...

4 megjegyzés:

  1. rájöttem ki az a Jenny:)
    http://www.youtube.com/watch?v=RzSQQRN25ug&feature=related

    VálaszTörlés
  2. Az egyik kedvenc Killers nótám :-)

    VálaszTörlés
  3. Ah, szuper lett!

    Megfigyeleseim ismet beigazolodtak, minden tarsasagban van legalabb 1 ember, aki imadja a sci-fit, van egy masik aki a pillanatot tudja jol megirni, es van egy, aki total random dolgokat fuz ossze.

    Ahogy ez igy osszejott, az fantasztikus! Meg tobb ilyen talalkozot! :D

    Bon Voyage in France!

    VálaszTörlés