2010. július 31., szombat

Az én győzedelmeskedik a szuperén felett (?)

Néha olyan érzésem van, mintha két énem lenne. Az egyik bátran szembenéz a valósággal, tudatában van félelmeinek, törekszik arra, hogy minél jobban megismerje a lélek dolgait, kezeli a konfliktusait, oldja a feszültséget, vállalja a nehézségeket, szembesül és szembesít még a legkényelmetlenebb gondolatokkal is. A másik ellenben szereti homokba dugni a fejét, sokszor részesíti előnyben a struccpolitikát és vallja, hogy amelyik problémáról nem veszünk tudomást, az tulajdonképpen nem is létezik. Ez a perverz szuperénem nem minden dimenzióban tud ám érvényesülni, de vannak az életemnek olyan területei, ahol kifejezetten magára talál.

A szuperén - amikor átveszi az irányítást a kiegyensúlyozott és kötelességtudó én felett- lubickol a dolgok elintézésének halogatásakor, a csekkek be nem fizetésekor, a hivatali ügyek el nem intézésekor, valamint a mindenféle típusú és nagyságrendű banki pénzátutalásokkor és a többi. A pénzügyi vonatkozású megoldásra váró eseteknél pedig különleges édes kéjelgés fogja el.

Tegnap láttam egy első látásra kevésbé elgondolkodtató, ám szórakoztató filmet, amelynek legfőbb mondanivalója számomra az volt - még ha ez a mondat ilyen formában nem is hangzott el a filmben - hogy azáltal, hogy a problémákról nem veszünk tudomást, azok még nem szűnnek meg. Elhatároztam, hogy akármennyire is nehéz lesz, én márpedig szembesítem magam a dologgal és megpróbálok megoldást találni a problémámra.

Elképesztő módon nem értek a pénzügyekhez. Amennyire csak lehet mindenféle ilyen dologtól távol tartom magamat. A csekkeket legtöbbször nem fizetem be időben. Még talán az első felszólításra sem. Még azokat sem, amiket már regisztráltam a díjneten, hogy még csak véletlenül se kelljen postára menni. A csoportos beszedési megbízás beállítása olyan komplexnek tűnt, hogy bele sem mertem vágni. Az előző internetet kikötötték, mert három hónapig nem fizettük be a számlát. A mai napig nem tudom, hogy hol kéne befizetni, mert elhagytam a szolgáltató címét és számlaszámát is. Mellesleg az azt megelőző internetet is kikötötték, még a Gábi lakásában, pedig csoportos beszedési izénk is volt, csak ott meg azt nem vettük észre, hogy hónapról hónapra nem sikerült levonni a számláról a pénzt valami hülye limitbeállítás miatt.

A múltkor a munkahelyen pénzügyeseknek tartottam egy két-három órás foglalkozást változáskezelésről és kommunikációról. Már az elején biztosítottam őket arról, hogy nem vagyok gyakorlott tréner és nem is igazán szeretek sok embernek bármilyen témában bármit is előadni, amitől már eleve kényelmetlenül érzem magam. (Gondolom az ilyen indítás semmiféleképpen nem bevett gyakorlat kommunikációs szakembereknél). Majd azt is bevallottam nekik, hogy előttük különösen izgulok, mivel ők azért mégiscsak pénzügyesek és számomra a pénzügy a legmágikusabb dolgok egyike a világon és csodálom a tehetségüket, amiért ilyen mágikus dolgok véghezvitelére képesek. Kicsit azért röhögtek.

Sokszor egyébként azt sem tudom, hogy mennyi pénz van a számlámon, de talán még azt sem, hogy pontosan mennyi a havi fizetésem. Ez a húszas éveimben különösebben nem is nagyon izgatott, mert úgy voltam vele, hogy ezek az évek arra valók, hogy mindent feléljünk és az utolsó fillérig elverjünk. A takarékoskodásra még csak rövidtávon sem gondoltam.

A harmincas éveiben az ember azonban már más. Szeretünk felelősebben gondolkodni - vagy legalább annak látszani. Az ember egyre többet gondol a jövőjére, szívesen elkezdene megalapozni egy hosszútávon stabilan fenntartható egzisztenciát. Eljátszik a saját lakás gondolatával, talán vesz is egyet balga módon. Megtakarítási, esetleg befektetési lehetőségeken gondolkozik, de legalább addig eljut, hogy a számláján havonta leköt kisebb-nagyobb összegeket. No nem én, csak hallottam, hogy mások így csinálják. Illetve helyesbítek, mert hosszútávú megtakarításra én is gondoltam, igaz, némi külső ösztönzésre. És később lakást is vettem, igaz azt meg devizahitelből.

A megtakarítás felé azon elképzelésem vezetett, hogy szerettem volna valami biztosítékot a későbbi öreg éveimre, mert hát ki tudja mi lesz az állami nyugdíjrendszerrel meg ilyenek. A külső tanácsadás lehetőségére pedig a pénzügyektől való félelmeim miatt voltam nyitott. Arra gondoltam, hogy menő dolog leülni egy pénzügyi tanácsadóval, akivel majd bizalmasan elbeszélgetünk a pénzügyeimről és jövőbeni lehetőségeinkről.

Márknak hívták. A Brokernetnek dolgozott.

Nagyon kedves volt. Ismerős ajánlotta. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy jól felépített üzleti stratégia része és Márk is valószínűleg mindenféle buzeráns értékesítési tréningen részt vett annak érdekében, hogy félelmetesen nagyszerű pénzügyi lehetőségeket ajánljon fűnek-fának.

Így hamarosan nekem is lett egy ilyen jófajta unit-linked akármim, amibe több százezret fizetek évente. Márkot azóta sem láttam. Csak hallottam, hogy pályafutása, mint pénzügyi tanácsadó korántsem volt hosszú életű. Ez több, mint három éve volt.

Azóta volt/van egy gazdasági válság, van egy halom devizahitelem és egy rakás részvényem valahol Ázsiában. Már nem hiszek a hosszútávú befektetésekben, abban különösen nem, hogy ettől a unit-linked akármitől nekem sok év múlva olyan jó lesz. A forintgyengülésről szóló részeknél még a tévét és rádiót is kikapcsolom.

Hálás vagyok a szuperénemnek, amiért legtöbbször nem vesz tudomást erről a nyomasztó problémáról, amely anyagilag egyre inkább a mélybe taszít, mert így legalább az időm nagy részét vidáman, pénzügyi gondoktól mentesen tölthetem. Éjszaka viszont többször nem tudok aludni, mert eszembe jut ez a unit-linked akármim, amitől nagyon szeretnék megszabadulni, lehetőleg méltóságos keretek között, azaz anélkül, hogy több százezret buknék rajta.

Tud erre bárki megoldást?

Mellesleg devizahitel-ügyben panelbeszélgetést szervezek a hamarosan esedékes igazi író-olvasó offline blogtalálkozón. A beszélgetés azt a felismerését célozza leginkább, hogy talán másnak is vannak pénzügyi problémái és ha már az ilyenfajta fájdalmas dolgok elviselésében nem vagyunk egyedül, akkor talán azok kezelése is könnyedebb lehet.

Szeretettel várom a devizahiteleseket és mindazokat, akiknek van ilyen unit-linked akármijük, de már megbánták, hogy belevágtak.

5 megjegyzés:

  1. Szio. Igen, en eppen tudnek segiteni brokernet ugyben! ha erdekel emailben leirom! Amugy penzugyekben en sem vagyok profi, de legalabb a ferjem jobban ert hozza, mint en :) Szep napot!

    VálaszTörlés
  2. Csak azt tudom tanácsolni,hogy mielőbb szabadulj meg tőle.
    Ha lehet használj megbizható pénzügyest,mert a beváltásnál is piszkosul lehúzhatnak..

    VálaszTörlés
  3. Johi, köszi, írok majd neked mindenképpen.
    Névtelen, :( Sajnos, ezt én is érzem.

    VálaszTörlés
  4. Mi vitt rá arra, hogy megkösd a szerződést? (Persze, azon túl, hogy push-olt az értékesítő? :) Neki mégiscsak ez az érdeke!)
    Mert ha az, hogy 10-20 év múlva rendelkezz egy kis vagyonnal, akkor - szerintem - a jelenlegi hozzáállásoddal a legjobb úton haladsz afelé, hogy soha ne legyen jobb a helyzeted a mainál!

    Ha megvan a válaszod, mérd fel még egyszer, hogy megéri-e, akarod-e és annak függvényében dönts! A tanácsadódat meg felejtsd el, nincs már más, csak a biztosító és te.

    Én az első unit-linked szerződésemet 2002-ben kötöttem. 3 évvel később már sehol nem volt a tanácsadó. (Ja, és ő mellesleg nem Brokernetes volt, szóval ez az eltünősdi nem cégspecifikus dolog...) Akkor majdnem megszüntettem és most az mondom, hogy szerencsére nem tettem. Kezembe vettem a befektetésemet és ha óriási mértékben nem is, de a banki kamatokat übereltem!
    Ma pedig van egy több milliós befektetésem, ami hamarosan (2012) lejár.

    A második UL-nél megkérdeztem a tanácsadót (AXA), hogy mi a véleménye arról, hogy a szerződés megkötése után le se szarják az embert a tanácsadók. Kerek perec megmondta, hogy a tanácsadás a szerződés megkötésére vonatkozik (igényfelmérés, termékválasztás), nem annak az ápolására, mert ennek a költségeit semmi nem fedezi, magyar ember pénzt meg nem ad azért, hogy foglalkozzanak a pénzügyeivel.

    Ha nagyon nem pálya neked ez a befektetősdi, akkor a www.profitline.hu oldalon olvass egy-két cikket, hozzászólást és ha mást nem is csinálsz, az elkövetkezendő időszak díjait 100%-ban pénzpiaci alapba rakd.

    Persze, ha úgy döntesz, hogy csinálod tovább...

    VálaszTörlés
  5. Azt tudom, hogy a jelenlegi hozzáálláson változtatni kell. Szívem szerint kifarolnék ebből a történetből, mert számomra ezek annyira idegen dolgok, ami te el sem tudsz képzelni. Mellesleg én simán fizetnék egy pénzügyi tanácsadónak, ha az rendszeresen találkozna velem és segítene eligazodni, befektetni stb. Nincs kedved eljönni a csütörtöki blogtalálkozóra és ott beszélgetni arról, hogy hogyan csináltad? Vagy egy e-mail?

    VálaszTörlés