2010. május 31., hétfő

Hogyan ne fussunk 12 km-t?

Szeretem a "hogyan-ne" cikkeket. Egy-egy ilyen "hogyan-ne" történet kapcsán van lehetőségünk újra és újra végiggondolni, hogy mit is csinálhattunk volna szebben, könnyedebben, hatékonyabban a jobb eredmény érdekében. Például elolvashattuk volna a receptet jobban. Például ki is nyomtathattuk volna. Például fél kiló helyett elég lett volna fél deka cukor is. Például beoszthattuk volna energiáinkat jobban. Például kezdhettünk volna lassabban. Sat. Sat. Sat.

(Bár azt is szokták mondani, hogy butaság a "mi-lett-volna-ha" típusú kérdéseket egyáltalán feltenni is. És akkor ennek az írásnak vajmi kevés létjogosultsága van. Lesz. Igaz, ilyenkor sosem azon gondolkozom, hogy mi-lett-volna-ha, hanem azon, hogy hogyan-ne-legközelebb.

Így inkább mégiscsak folytatom. )

Szóval mostanában nem futok sokat. Vagyis nem eleget. Ezt már mondtam és azt is, hogy emiatt mennyire nem érzem jól magamat. De aztán meg mindig oda lyukadok ki, hogy van az életemben elég stresszfaktor és amiatt pont nem szeretnék aggódni, hogy negyven vagy ötven kilométert fussak-e a héten. Különösen akkor nem, ha egy kóbor kutyákkal túlterhelt nem túl szép városban a legjobb lehetőség eme tevékenység gyakorlására egy gyorsan mozgó fekete gumiszalagon adódik.

Futás tekintetében a héten két említésre méltó dolog is történt:
  1. Nem mentem el egy futóversenyre, amire már hetekkel ezelőtt beneveztem.
  2. Majd úgy lendültem neki egy 12 km-es távnak, ahogy nem szabad. Ha lenne a futásnak enciklopédiája, a szereplésem esettanulmányként helyet kapna a cikkelyek között.
A nem részvétel amiatt is különösen fájó pont volt- mindamellett, hogy ilyet még soha életemben nem csináltam -, hogy itt terveztem csúcsot futni 10 km-en. A tavalyi 53p 54mp-es időmet szerettem volna megjavítani, abból az okból, kifolyólag hogy elkezdhessük kalkulálni az őszi potenciális félmaratoni, illetve maratoni időmet. De miután egy 13 és fél órás alvás után szombaton délután még mindig úgy éreztem magamat, mint akit összevertek egy baseball-ütővel, így úgy gondoltam, hogy egy kellően hisztis 2 nap után semmi szükségem nincs egy kudarcélményre. Így egy kellemes délutáni fürdő után (itt azért még kicsit küzdöttem a lelkiismeretemmel), autóba ültünk és kedvenc fonyódi pizzériánk felé vettük az irányt.

A végső állomásunk a Keszthelyi Kilométerek verseny volt, ahol a félmaratont ezúttal Gábi futotta, én pedig beszálltam egy 50%-ban ismeretlen emberekből álló négy fős álló maraton-váltóba. A csapattagság a legjobb alibi - bárhol, bármikor nemes célok elérésére kötelezi a csapattagokat. Nincs kifogás, nincs lustaság és nincs menekvés sem. Menni kell. Így beszálltam a szénhidrát-feltöltésbe, bár ezt holmi 12 km a legkevésbé sem kívánja meg és felöltvén legpozitívabb orcámat vidáman megjelentem a rajtnál másnap reggel.

Egyrészt, úgy voltam vele, hogy ehhez a nyúlfarknyi távolsághoz van elég kilométer a lábamban. Igaz, nem az elmúlt négy hétben gyűjtöttem őket, de hátha emlékezik rá a kis testem. Másrészt arra is gondoltam, hogy a futás alapvetően mentális tevékenység, így még ha nincs is meg az elég kilométer, emlékezetből letolom. Lehet, hogy nem a legjobb idővel, de azért menni fog. Harmadrészt pedig a név kötelez - csapatunk a Terminators nevet kapta javaslatomra - így ha nem megy emlékezetből, akkor csak arra kell gondolni, hogy egy gép vagyok.

Szóval sztoikus nyugalommal álltam a rajtnál, még mondtam is Gábinak, hogy majd nyulazok neki féltávig.

Aztán amikor a rajtpisztoly eldördült, mintha megváltozott volna bennem valami.

Megindultam, mint egy nyúlt. Úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok és tolom emlékezetből, akkor legyen ez a futás, olyan, amilyennek lennie kell. Még jó, hogy Gábival nem volt közös taktikánk, mert pofátlanul leráztam kb. 500 m után. Száguldottam a tömeggel. Hagytam, hogy magával vigyen a lendület és a lejtő. Figyelmen kívül hagytam minden olyan körülményt, amelyet máskor Istenként tisztelek. Pl. a tompa 28 fok körüli hőmérsékletet a gyalázatos és embert próbáló 120%-os eső utáni páratartalommal.

Az első 2 km-em rendkívüli időeredményt hozott, 10 és fél percen belül voltam, ami az én nyugdíjas 6 perc/km körüli tempómhoz képest tényleg száguldás. Különösen a táv első kilométerein. És még nem éreztem magam rosszul. Az elbizakodottság és a terminátor érzés olyannyira felülkerekedett a józan észen, hogy csípőből kihagytam az első frissítő-állomást, anélkül persze, hogy tudatában lettem volna annak, hogy mikor ihatok legközelebb.

4 km-nél még mindig nagyon jó voltam, 22 perc környékén jöttem. A tempó és a gondolom egekbe szökdelő pulzus itt kezdte éreztetni kevésbé jótékony hatását - éreztem, hogy savasodik a kis testem és egyre nehezebb emelni a lábaimat, de még mindig úgy voltam vele, hogy dióból megy. 6 km-nél ittam és locsoltam a fejemet és meglepően láttam az órámon, hogy mintha még egy kicsit gyorsulnék is, 33 és fél percnél jártam (persze nem gyorsultam, innen visszagondolva inkább hallucináltam). Kicsit visszavettem a tempóból.

8 km-nél még mindig bőven a 6 perces kilométereken belül voltam, de már nem esett jól. Kezdtem beszélgetni magammal, fogadkoztam, hogy mától többet edzek, meg hülye vagyok, hogy ilyen gyorsan kezdtem, de akkor már meg akart büntetni a sors és elkerülhetetlen volt, ami bekövetkezett. 9 km-nél járhattam, amikor komoly alhasi fájdalmakat éreztem és visszaköszönt a régi, ismerős érzés. A kastély kertjében persze nem volt wc és mellesleg a pálya teljes szakaszán sem. Fal fehéren érkeztem meg Keszthely sétáló utcájára. Egy darabig morfondíroztam, hogy a puccosabbnál-puccosabb cukrászdák és kávézók közül vajon hova térjek be, de aztán gyorsan döntenem kellett.

4 perc ültem a wc-n egy elegáns keszthelyi cukrászdában, majd az utolsó 2 kilométeremet 10 perc alatt sikerült letudnom.




Akár jót is futhattam volna, ha nem vagyok ennyire balga.

Örökérvényű alapszabályok kezdő és haladó futóknak:
  • Ne gondoljuk azt, hogy edzés nélkül simán meg lehet úszni egy futóversenyt
  • Ha mégis ezt gondolnánk, ne gondoljuk azt, hogy emlékezetből menni fog
  • Ha mégis azt gondolnánk, hogy emlékezetből menni fog, akkor legalább tiszteljük az időjárást, aki minden körülményekkel között hatalmasabb és erősebb, mint mi földi halandók
  • Ha mégis azt gondolnánk, hogy ez nem így van, akkor legalább kezdjünk lassan és tartalékoljunk energiáinkkal
  • Ha nem tartalékolnánk, akkor ne higgyünk abban, hogy szénhidrát-készleteink a végletekig ki fognak tartani
  • Ne gondoljuk azt, hogy 12 km rövidtáv
  • Ha mégis azt gondolnánk, akkor ezen felbuzdulva semmiképpen se hagyjuk ki a frissítő-állomások szolgáltatásait, mert azok sosem véletlenül vannak a pálya szélén
  • Még csak véletlenül se fussunk gyorsan azért, mert attól, félünk hogy a csapattársak lassúnak fognak gondolni
  • Még csak véletlenül se induljunk neki úgy semminek, hogy nem tiszteljük a körülményeket
  • Ha mégis így indulnánk neki, akkor még csak véletlenül se higgyünk abban, hogy ezért nem nyerjük el méltó büntetésünket
  • Ne gondoljuk azt, hogy ha egyszer túljutottunk a hasmenéses időszakon, akkor az már soha többé nem fog visszatérni
  • Ne gondoljuk azt, hogy a futás pusztán mentális tevékenység
  • És végül még csak véletlenül se gondoljuk azt, hogy testünk gépből van és mi magunk pedig terminátorok vagyunk



6 megjegyzés:

  1. ezek a futasos irasok mar komolyan annyira meginditanak, hogy en is elkezdenem ugy igazan, bar en foleg a teremben futok es edzek, csak neha neha kint, es olyan max. 7km-t... udv. johi

    VálaszTörlés
  2. :) látom most volt időd olvasni :) igen, a futópad nem jó. pedig futhatnál tengerparton, mint a baywatchban :)

    VálaszTörlés
  3. jaja, igaz! Mar regota jatszoka gondolattal ;)

    VálaszTörlés
  4. "Fosni, vagy Futni?" ez marad a futás örök kérdése.

    VálaszTörlés
  5. Lehet, hogy lesz egy ilyen bejegyzés Google térképpel :-)

    VálaszTörlés
  6. ez nagyon jó írás volt! :)
    teljesen át tudom érezni, én a félmaratont kezdtem erős napon (ajjaj), az első 8km is ugyanígy volt (tempó, frissítés kihagyása)!! csak annyiban volt még gázabb, h én nem 12km-re mentem hanem az első félmaraton, haha.
    viszont legalább pára nem volt! :)

    VálaszTörlés