2010. április 11., vasárnap

Miért nem mentem el ma szavazni?

Egy pár hete elég nagy dilemmában vagyok. Igazából egészen sokáig nem is tudtam, hogy van ilyen dilemmám, de egy baráti beszélgetés után rá kellett jönnöm, hogy beszélgetőpartnerem kérdéseire bizony nincsenek válaszaim. A válaszok hiánya pedig egészen komoly lelkiismeret-furdalásoshoz, majd egy rövidebb lélegzetvételű kutatáshoz vezetett. Gugliztam, olvastam, néztem, streameltem, kattintottam, letöltöttem, ikszeltem több kérdőívben is, úgyhogy tevékenységemet mindenképpen nevezhetjük jól megalapozott háttérmunkának a mai bejegyezéshez.

Beszélgetőpartnerem egy régi tanárom az egyetemről, egy igazi angol úriember, akivel az egyetem elvégzése óta tartom a kapcsolatot. 7-8 éve félévente egyszer megvannak a mi kis tradicionális eszmecseréink politikáról, társadalomról, szerelemekről (többnyire az enyémekről, mert neki harminc vagy negyven éve egy szerelme van), könyvekről, filmekről és az élet egyéb más és fontos kérdéseiről.

Legutóbb két megjegyzésemmel is komoly meglepetést okoztam számára.

Az egyik az volt, hogy a Gettómilliomos rádöbbentett arra, hogy már nem biztos, hogy szeretem az ilyen tömeghisztériát keltő, valós társadalmi problémákra reflektáló (vagy arra reflektálni próbáló és közben valakik számlájára jó sok pénzt hajtó) filmeket. Engedtessék meg nem szeretnem azt nézni itthon, amikor egy hatéves kisfiú szemébe éppen forró ólmot öntenek. Még akkor is ha tudom, hogy ez csak egy (valóságot hűen ábrázolni hivatott) film.

A másik az volt, hogy valószínűleg nem fogok demokratikus választójogommal élni és valószínűleg nem fogok részt venni az aktuális parlamenti választásokon. Beszélgetőtársam csalódottságát nem csak az arcvonásaiból tudtam kiolvasni, de bizony hangot is adott neki: Miről fogunk beszélgetni a jövőben, ha nem nézek komoly filmeket és kiábrándultam a politikából??? Engem annyira megviselt az, hogy csalódást okoztam Colinnak, hogy mentem megígértem neki, hogy mindenképpen fontolóra veszem ezt a szavazás dolgot, de legalábbis felelősségteljest döntést hozok, legyen az akármi.

Eltelt pár hét és én becsületesen végiggondoltam a dolgokat. És talán ez e bejegyzés nem született volna meg, ha nem szapulná úton-útfélen mindenki a bizonytalanokat vagy a szavazni nem kívánókat.

Az én szakmám eredetileg politológus, vagyis helyesbítenék ez inkább a szakmai végzettségem, szakmámnak azt tekintem, amivel mostanában is foglalatoskodom. Egy ideig élveztem is a dolgokat és ennek megfelelően szereztem is magamnak egy jóféle állást egy jóféle minisztériumban. Egy 23 éves ifjonc politológus nem is vágyhat ettől többre. Majdnem öt évig bírtam. Azért jöttem el, mert már akkor is inkább a kommunikációt és az ezzel kapcsolatos dolgokat tekintettem szakmámnak és roppant módon fel tudott bosszantani az a politikai maszlag, ami egy idő után folyamatosan rávetült a szakmai munkánkra. Több megalázó pillanat is volt és azt sem volt jó látni, hogy miféle pénzek folynak el miféle politikai célokra. Így egyszer csak úgy döntöttem, hogy caputo finito, küzdjetek nélkülem. És akkor be is fejeztem minden hivatalos kapcsolatot a politikával és a közszolgálattal. A kiábrándulásom valahol itt kezdődött.

A második nagy mérföldkő, azt hiszem a híres-neves öszödi beszéd volt és mindaz, ami azután következett. Bár azóta is azt gondolom, hogy retorikai szempontból egy zseniális beszédről van szó. De itt kezdett el igazán fájni az, hogy milyen csúnyán hülyének nézik a politikusok a választóikat, azokat az embereket, akiktől egy-egy ciklus erejéig bizalmat, felhatalmazást és egzisztenciát kapnak.

Azóta pedig számomra egy egybefüggő mélypont az egész magyar politika, amelyet a hazugságok, színjátékok, korrupció és valami különös, megújulásra képtelen, berögzült arisztokratikus rend jellemez. Olyan földesurakkal és úrhölgyekkel, akik már a kilencvenes évek közepén is elhasználódtak. Bizton állíthatom, sőt, lehet itt ez egy második nagy coming-out: egyike vagyok azon kiábrándult magyar állampolgároknak, akik bizony nem éltek szavazati jogukkal. Számomra ez is egy döntés volt, a véleménynyilvánításnak általam leginkább vállalható formája.

(Erősen gondolkoztam azon, hogy elmegyek és legalább egy faszt rajzolok a szavazólapra, de a kielégülésnek ezen minimum formája nem állott volna egyenes arányban az erre szánt energia-befektetés mennyiségével.)

Lelkiismeret-furdalásom csökkentése céljából azonban felelősen végiggondoltam a rendelkezésre álló lehetőségeimet, tőlem elvárható minimális szinten elsajátítottam a politikai pártok programjait (a Jobbikot kivéve), számításba vettem személyes preferenciáimat és hagytam, hogy minden egyéb verbális és nonverbális erő hatást gyakoroljon rám.

Bizonytalanságomat csökkentvén újra kitöltöttem a Progresszív intézet 2008-as Politikai Térképét, amelyből megtudtam, hogy a korosztályomtól, lakhelyemen élőktől, és a hasonló iskolai végzettséggel rendelkezőktől nagyon is eltérő módon, erősen liberálisan gondolkodó vagyok, már ami a politikai értékpreferenciáimat illeti és jobboldali, már ami a gazdasági értékpreferenciáimat illeti.

Én egyedül a politikai térképen

A hozzám legközelebb álló politikai pártok

A hasonló végzettésgűek és én

Korcsoportom és én

Bár jó szórakozást volt, a döntés meghozatalában nem segített, jobban mondva cseppent sem kerültem közelebb egyetlen szereplőhöz sem a politikai palettán.

1. MSZP

Az MSZP-re nemcsak azért nem szavaztam, mert elkúrták. Hosszasan kúrták el. 8 évük volt valamire és ehhez képest csak egyre lejjebb és lejjebb süllyedtünk velük együtt. Aztán szegény Mesterházy Attila sem pendítette meg nálam az ingerküszöböt. Először is elvállalta ezt a nyíltan kudarcra ítélt feladatot. Majd hagyta, hogy levágják a szakállát és teret kapjon az előnytelenül furcsa szája. Amiről persze nem tehet, de ez egyike volt azon nonverbális erőknek, amelyek komoly hatással bírtak rám.

2. Fidesz

Bár a politikai térképet tekintve (igaz, a 2008-as viszonyok szerint) hozzájuk állok legközelebb és Orbán Viktort személyesen nagyon csípem, mégsem kapták meg tőlem a bizalmat. És mellesleg azért, mert amíg az MSZP 8 éven keresztül bénázott, ezek meg még bénábban végignézték. Ha mondjuk az első négy évben nem a saját csalódottságukkal lettek volna elfoglalva, hanem keményen végigcsináltak volna egy klasszikus árnyékkormányzást, akkor talán most az újraválasztásért küzdenének. A destruktív dolgokat pedig alapból nem bírom.

3. Jobbik

Szinte szóra sem érdemes, viszont felháborít az a fajta populizmus, amivel az embereket hülyítik. Erről nem kívánok többet írni.

4. MDF

Soha semmilyen kapcsolatom nem volt velük, amit nagyon nem is bánok. Fel sem merült bennem, hogy most kerüljek velük kapcsolatba.

5. SZDSZ

Hát nem is tudom. Már a múlté.

6. LMP

Az LPM-hez viszonylag gyengéd szálak fűztek. Újak és frissek, félig-meddig civilek. Colin kérdezte is, hogy milyen a hozzájuk fűződő viszonyom. Aztán jobban belegondoltam és rájöttem, hogy halvány gőzöm sincs, hogy szerintük miért és hogyan lehet más a politika. Így gondoltam nekilendülök a programjuknak. AMI 228-as OLDALAS!!!! És tele van olyan szavakkal, mint igazságosság, oligarchia, demokráciadeficit és csupa-csupa 4-5 soros mondat. Olyan szinten verték ki a biztosítékot, hogy az elmondhatatlan. Ha komolyan gondolták azt, hogy be akarnak jutni a parlamentbe, akkor miért várják el azt egyszerű emberektől, hogy idegen szavakkal és fogalmakkal teletűzdelt többsoros körmondatokat elemezzenek?!

Én nem tudtam választani a politikai palettáról.

Csak azért nem akartam szavazni, mert van egy ilyen jogunk és ezzel illik élni. Csak azért nem akartam szavazni, hogy a Fidesznek meglegyen a kétharmad. Csak azért nem akartam szavazni, hogy a Jobbik térnyerése kisebb legyen. Csak azért nem akartam szavazni, mert van itt egy párt, amelynek az a neve, hogy Lehet Más a Politika.

Teljesen tudatosan és felelősségteljesen, így lettem először bizonytalan szavazó, majd nem szavazó.

Kéretik tiszteletben tartani.

11 megjegyzés:

  1. Szia Évi!

    Én pont ugyanígy vagyok ezzel és szerintem még nagyon sokan!
    Szomorú!

    (bakancsi)

    VálaszTörlés
  2. a tegnapi estére az OVB szerencsétlenkedése tette rá a koronát ;-) Örülök, hogy így döntöttem.

    VálaszTörlés
  3. Lényegesen kevesebb háttértudással, de én is hasonlóan vélekedtem a választásokról. Egy érv eszembe jutott a szavazás mellett: egy 500 főt kiszolgáló szavazókör 180ezer Ft-ba kerül. Ne kelljen 2. fordulót kiírni. Bár lehet, hogy összességében ez a pénz elhanyagolható az állam nagyobb pénzszórásaihoz képest, illetve a több szavazó nem garantálja az eredményes 1. fordulót.
    ..egy lelkes, de többnyire néma olvasód

    VálaszTörlés
  4. Mindig megörülök egy új/régi olvasónak :) Erről a szavazás témáról hosszasan lehet vitatkozni. Ha elmentem volna, csak eggyel több sorbanálló lett volna a Bocskay úton ;)Majd négyév múlva újragondolom.

    VálaszTörlés
  5. Szia Évi,

    ajánlom figyelmedbe ezt az írást, ha esetleg még nem láttad: http://kispad.hu/blog/201004/levelek-valasztasok-elott.html

    VálaszTörlés
  6. Kedves Évi!

    Sokan adtunk még 4 év sanszot a Fidesznek.
    Én úgy gondolom nemcsak a 'partvonalról' lehet szurkolni... (bocs:)
    Tiszaújváros és általában Kelet-Magyarország szavazatai viszont önmagukért beszélnek...
    Az sajnos tényleg a politikusok bűne,hogy sokan jutottak el a nemszavazásig,vagy a szavazfasszal őrületig...

    VálaszTörlés
  7. Igen, teljesen egyetértek veled, a kelet-magyarországi szavazatok tökéletesen reprezentálják az ottani állapotokat. :) Mindenki onnan szurkol, ahol jól esik neki, respekt :) A bizalommal van bajom. Kényes téma és ha egyszer már eljátszotta valaki, akkor azt nagyon nehéz visszaszerezni. Van most erre mindenkinek négy éve :) Amúgy ki voltál te? :)

    VálaszTörlés
  8. Amúgy ezer éve még 'pakoló managernek' hivtál
    Emlékszel még?:)

    VálaszTörlés
  9. Gondolkozom, gondolkozom, de nem jut eszembe. kérek szépen még segítséget. :)

    VálaszTörlés