2010. március 8., hétfő

25, azaz a költözéseim száma 31 éves koromig

31 éves koromig mindösszesen 25 alkalommal költöztem egyik lakásból a másikba. Majdnem 25 alkalommal pakoltam össze a holmimat kisebb-nagyobb szedett-vedett táskákba, dobozok, szatyrokba, zsákokba, egyszer még egy óriási katonai ládát is kaptam kölcsönbe.

Azért csak majdnem 25 alkalommal, mert az első négy alkalom nem igazán számít, mert akkor még nagyon kicsi voltam, holmim sem sok volt és koromra való tekintettel, korlátozott képességeimnél fogva aligha tudtam összerámolni a dolgaimat egyedül. Apukám majdnem 25 alkalommal jött és pakolt helyettem vagy segített pakolni - először Trabanttal, majd BMW-vel, aztán Fiat Unoval és nem olyan régen a Suzukijával.

1. Lenin út

A legelsőre közvetlenül születésem után került sor, amikor anyukámék hazahoztak a kórházból. Sokáig nem laktunk itt, mert hamarosan az öcsémmel gyarapodott a család és kinőttük a másfél szobás panelt. A háznak kék erkélyei voltak és valami megfoghatatlan vágyakozással gondoltam rá vissza egészen sokáig. Biztosan nagyon boldog korai gyermekéveket tölthettem el ott.

2. November 7.

A második költözés idején még mindig a szocializmus volt az uralkodó irányzat, amelyet az utcák nevei is hűen tükröztek. Ekkor kb. 4 éves lehettem, a kicsi másfelesből egy nagyobb kétszobás panelba mentünk a negyedikre, amire szintén megmagyarázhatatlan nosztalgiával gondoltam vissza nagyon-nagyon sokáig. Legszívesebben még most is felcsengetnék az ott lakóknak, hogy csak 5 percre engedjenek már be.

3. Liszt Ferenc utca

Erre már általános iskolában került sor, kb. hatodikos lehettem. Ezt az akkor immáron önkormányzat (nem tanács, mert már túl vagyunk a rendszerváltáson) szükséglakásként definiálta. No nem mintha annyira szegények lettünk volna, hogy szükséglakásban kellett élnünk, de a város (Tiszaújváros) így segítette azon családokat, akik családi ház építésébe vágták a fejszéjüket - szükséglakást kaptunk mindaddig, amíg az új házunk el nem készült. A régi t ugyanis menetközben eladtuk.

4. Tompa Mihály utca

A kertes házunk. Külön szobával. Kerttel. Kutyával. Kurva sokáig tartott mire felépült és csak arra emlékszem, hogy apám kurva sokat melózott. Ők azóta is ott laknak. Szép ház egy nagyon szép helyen.

5. Első albérlet

Az egyetemi évekkel beindult az őrület és beköltöztem életem első albérletébe Miskolc belvárosába. Három, akkor már harmadéves közgazdász-lány mellé, ami azt jelentette, hogy bizony nekem is volt egy szobatársam. Eleinte csak hárman laktunk, mert az a lány, akivel nekem meg kellett osztanom a szobámat hat hetes tanulmány-úton vett részt Moszkvában. Legnagyobb örömömre. A másik két lánnyal már akkor sem nagyon találtam a közös hangot. Tip-top lányok voltak egyébként, amilyennek az ember elképzel harmadéves közgazdász lányokat - minden reggel sminkeltek, jól néztek ki, szép volt a hajuk és a cipőjük és lehet, hogy a szívük mélyén még okosak is voltak. Ám azóta sem találkoztam két ilyen (jaj, de eggyel igen, Amerikában októberben) igénytelen lánnyal. Sosem mosogattak, mindig disznóól volt a lakásban és a reggeli kaki után rendszeresen otthagyták a csíkot a wécében. Aztán hazajött a harmadik lány Moszkvából és rögtön hozta is magával a nagy kani hapsiját és mellettem lévő ágyon hancúroztak egész éjen át. Ez volt ott az utolsó éjszakám mintegy kéthavi pályafutásom után. A lány egyébként utána a Magyar Országgyűlés jegyzője lett és egy tévében viszonylag sokat szereplő MSZP-s politikus lett a férje, de ez a hapsi nem az, akivel akkoriban hancúroztak.

6. Vörösmarty

Viharos távozásom után, két utcával arrébb kötöttem ki, ám még mindig Miskolc belvárosában. Itt egy barátnőm fogadott be. Kutyája is volt.

7. Tompa Mihály

A Vörösmarty csak ideiglenes volt, mert a vizsgaidőszak közeledtével összepakoltam akkor még elenyésző portékámat, apa jött értem és másfél hónapnyi otthontanulás következett.

8. Tapolca

Ám január közepén jött egy kihagyhatatlan ajánlat, apa pakolt és februárban egy miskolc-tapolcai családi ház felső szintjén találtam magamat, amelyet kifejezetten egyetemisták részére tartottak fenn. A főbérlők lent laktak, én pedig fent három politológussal és a főbérlők akkor kb. 15 éves fiával. Természetesen mindannyian külön szobában.

9. Tompa Mihály

Tapolcáról nem kedves emlékkel távoztam, mert a főbérlő Éva néni, a nyár közeledtével, számítva a Miskolc-Tapolcát ellepő szállóvendégekre, egy szatyorban összerakta a holmim egy részét (a nagyját azért előtt már elvittem apa segítségével), a holmim másik részét viszont gondolkodás nélkül kibaszta egy kukába. (Használnék szebb szót eme cselekedetére, de leginkább ez a kifejezés tükrözi hűen, mindazt, amit tett.) Így utam újra visszavezetett a szülői házba.

10. Szentpéteri kapu

Másodéves koromban bejárós voltam busszal, amit nagyon nem szerettem, így kellő muníció volt a kezemben ahhoz, hogy harmadéves koromban meggyőzzem anyáékat egy újabb miskolci albérlet finanszírozásáról. Ez volt az első alkalom életemben, amikor egy férfival laktam. És az első alkalom, amikor egy teljes tanévet kibírtam ugyanabban az albérletben.

12. Tompa Mihály

A nyár közeledtél apa mindig jött és pakolt velem.

13. Hetes koli

Negyedéves koromban megérettem arra, hogy kollégiumba költözzem. 13. emelet 13. szoba a Miskolci Egyetem legendás hetes kolijába. Azóta már félig lebontották mindenféle statikai hibák miatt, féltek, hogy le fog dőlni. Itt egy szobatársam volt, illetve az ő papagája, akinek a kalitkáját én rendszerint letakartam, hogy kussoljon az az átkozott madár. A takarót aztán rendszeresen rajta is hagytam a kalitkán, akár egy egész napra is, ami folyamatos konfliktusforrást jelentett kettőnk között.

(Fura egybeesés, hogy a 13. emelet 13. szobájában eltöltött egy évem pont a 13. a sorban)

14. Tompa Mihály

Júniusban apa jött és pakolt velem.

15. Győri kapu

Ötödéves koromra már dukált egy igazi fasza albérlet. Találtam egy háromszobás panellakást, igazán jó helyen 3 kedves lakótárssal. Mindenkinek külön szobája volt, nekem viszont osztoznom kellett Boglárkával a nagyszobán. Boglárka jogász volt, fogszabályzós és reggelire olykor-olykor hurkát evett csülökkel, amitől felettébb undorodtam. Ellenben egészen jól bírtam, mindaddig, amíg egy szilveszteri buli után arra mentem haza, hogy anyaszült meztelenül ült az ágyon a közös szobánkban és magát édesgette. Boglárka ezután elköltözött.

16. Tompa Mihály

Júniusban lett diplomám, nem is egy, véget értek az egyetemi évek. Apa jött és pakolt velem.

17. Budapest

Meglepő módon gyakorlatilag hat hét alatt találtam munkát Budapesten, ami újabb és újabb pakolásokat jelentett. A próbaidőm alatt - mellőzvén az anyagi biztonságot - Csilláéknál húztam meg magamat. Szó szerint. Három hónapot töltöttem a földön egy matracon. A kanapén aludhattam volna a nappaliban, ezt azonban lehetetlenné tette ez eltérő életritmusunk és Gyurma, az alig egyéves terrier.

18. József Attila lakótelep

Három havi csövezés után, határozatlan idejű köztisztviselői szerződéssel és bruttó havi 137 000 ezer forintos fizetéssel a zsebemben továbbálltam egy kilencedik kerületi mini-albérletbe, ahol a zuhanytálca tulajdonképpen a konyhában volt. Nem volt többre pénzem, de nagyon élveztem az önálló, felnőtt életet.

19. Wesselényi

Menetközben azonban behapsiztam és a kapcsolat lendülete olyannyira magával ragadott, hogy hamarosan a fiú belvárosi lakásában találtam magamat. Ez gyakorlatilag nem számít hivatalos költözésnek, de ha azt nézzük, hogy szakításunk után Csillának többször kellett fordulnia a Mazdával, hogy mindenemet visszavigyük a József Attila lakótelepre, így annak veszem.

20. Kőbánya

A lakótelepen ezután már nem sokáig húztam, mert hamarosan teljesen nyilvánvalóvá vált hogy bruttó 137 000 forintos fizetésből, egyedül, Budapesten gyakorlatilag lehetetlen egy albérletet fenntartani. Vagyis lehetséges lett volna, ha minden más alapvető szükségletről, mint pl. étkezés, ruházkodás, lemondok. Így hamarosan betársultam Dórika mellé egy másfél szobás kőbányai téglaházba. Dórika már akkor is Petivel járt, így tulajdonképpen alig találkoztunk. Kapcsolatuk stabillá válásával, hamarosan feladta a menekülő-útvonal gondolatát és új lakótársat kellett keresnem. Két fiúval is laktam itt és viszonylag sokáig bírtam. Ha az utolsó lakótársam nem töri össze betépve az akkori kocsimat, amit nagylelkűen kölcsönadtam neki, akkor talán még ma is ott lakom.

21. Bulcsú

A korábbi külvárosi feelingből feladva, Kőbánya után a belvárosba vettem az irányt, ahol találtam egy szuperfantasztikus, óriási, kétszobás lakást - Lehel-piacra néző panorámával. A piac mögött azonban a messzi távolban, igazán tiszta és jó időben még a Szabadság-szobrot is lehetett látni a Gellért-hegyen. (Ezt Szabadság-szobornak hívják egyáltalán?!) Annak ellenére, hogy a ház előtt a kocsimat is feltörték és idővel a lakásba is betörtek és vittek minden mozdíthatót, egészen jól éreztem itt magamat, bár már akkor megfogadtam, hogy soha többé nem költözöm parkettás, körfolyosós, régi építésű házba. Akkor még nem tudtam, hogy soha ne mondd, hogy soha.


22. Újabb csövezés

A Bulcsú után, a gazdasági világválság beköszönte előtt, az alacsony kamatok és deviza-árfolyamok világában engem is magával ragadott a saját lakás vásárlásának szele. Vettem is egy picinke lakást, ám az előző lakó okozta mindenféle herce-hurca miatt egy hathetes periódust mindenféle kanapékon kellett átvészelnem. Albérletem már nem volt, saját lakásom még nem volt, így egy hetet eltöltöttem Moszkvában, egy pár hetet Zsuzsi kanapéján és egy pár hetet Attiék nappalijában. (Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy befogadtak.)

23. Saját lakás - Kőbánya 2.0

Szóval saját lakás. Akkorra már annyira elegem volt a változatosabbnál-változatosabb emberekkel történő együttlakásból (még csak véletlenül sem az imént említett ideiglenes lakótársakból), hogy nagyon megérett a gondolat az önálló fészekrakásra. Másfél szobás, panel, igazán nem nagy szám, de nekem a szívem csücske. Azzal a hatmillió forinthittel együtt, ami terheli. Amikor ide beköltöztem, akkor azt mondtam, hogy soha többé nem költözöm el innen, nem érdekel hány gyerekem lesz, itt fogunk élni egy rakáson. Aztán nem így alakult, hanem úgy, hogy a tesómnak segítségre volt szüksége. Gábival mi két lakás kényelmét is élveztük, így szinte magával értetődő volt, hogy mi átköltözünk Gábihoz és a tesóm meg beköltözik az én lakásomba.

24. Ballagi Mór

A Gábi lakása viszont körfolyosós házban van, nyikorog a parkettája és ráadásul nem két emberre tervezték. Egy darabig elég ügyesen túltettem magamat a különféle averzióimon, de aztán a lakáscsere mellett döntöttünk.

25. Back to Kőbánya 2.0

Röviden ez történt egészen a múlt hét szombatig. Most újra az én lakásomba élünk.

Mi ebből az egészből a tanulság?
Soha ne mondd, hogy soha ;)

ui1. Az elmúlt 31 évben gyakorlatilag kevesebb, mint másfél évente költöztem.
ui2. Költözéssel kapcsolatban ingyen konzultálok bárkivel.

3 megjegyzés:

  1. Szerintem se költözz körfolyosós, régi építésű házba, mert nehéz költöztetni :-P

    VálaszTörlés
  2. Jogos :-) Nemcsak az apukámról kellett volna megemlékezni, hanem arról a sok-sok volt kollégáról, barátokról, akik mindig készen álltak, hogy fel vagy éppen levigyenek nekem kisebb-nagyobb szekrényeket a 4. emeletről ;) Mea culpa, amiért ezt nem tettem meg. És még egy fontos témát kihagytam: a munkahelyi költözéseket, pedig a HM-ben is költöztem egy párszor, a Hankooknál 9 hónapos fennállásom alatt kétszer is, és a jelenlegi helyen 2 és fél év alatt is már háromszor vagy négyszer. Lehet, hogy van valami karmám még az előző életemből és azt most dolgozom le :-)

    VálaszTörlés
  3. Szia Évi!

    Ez egy nagyon érdekes írás volt. Klassz, hogy ilyen jó a memóriád, hogy ennyi mindenre emlékszel.
    Szerintem minden normális ember, aki arra kényszerül, hogy közös albérletben lakjon olyanokkal, akikhez sem rokoni, sem érzelmi szálak nem fűzik, előbb-utóbb eljut arra a pontra, hogy megfogadja magában, hogy soha többet nem költözik össze senkivel. Nálam is volt ilyen.
    Az utolsó albérletemben pedig azt fogadtam meg, hogy onnan már csak saját lakásba költözök.

    Zs.

    VálaszTörlés