2010. február 6., szombat

A bejárónő

Az elmúlt egy-két hétben kevesebb időt tudtam arra fordítani, hogy a szenvedélyeimnek - egészen pontosan megnevezve a futásnak és az írásnak - hódoljak. Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy bárcsak cigarettáznék, mert akkor roppant rövid idő alatt tudnék legalább a (nikotin)szenvedélynek hódolni. Hogy ez így alakult, annak több oka is van.

Egyrészt viszonylagosan sokat dolgozom. Ez szintén további tényezőkre bontható ok-okozati viszonylatban. Amikor az embernek új munkája lesz - még akkor is ha ez munkahely-váltás nélkül történik - az sok esetben vezet némi bizonytalansághoz. (Ezen a ponton üzenem Márknak, hogy amit jelenleg érez, az egy teljesen normális állapot, igazán nem kell elkeseredni vagy megijedni - arra kell gondolni,hogy ezzel a problémával minden bizonnyal nem vagyunk egyedül a világban és akkor máris életbe lép a Katalintól tanult kedvenc gondolatom, amelynek alkalmazás nálam több esetben is bevált. Azonban, amint tudatosítjuk magunkban, hogy kínunk elviselésében nem vagyunk egyedül, akkor az máris csökkenti a kín okozta kényelmetlen feszültséget és ha csak picit is, de sikerül lassan-lassan visszailleszkednünk megszokott komfortzónánkba.)

Visszatérve oda, ahol elejtettem eredeti gondolatom fonalát, be kell látnom, hogy a bizonytalanságnak és az új területnek köszönhetően, egyes területeken bizony vakon vagyok. Mondhatni. A homály csökkentése érdekében így elég sok időt áldozok arra, hogy a megszokott komfortérzetet mihamarabb sikerüljön visszaszereznem és emiatt bizony a munkám és szükségleteim kielégítésén túl fennmaradó szabad felhasználású időm jelentősen redukálódik.

Másrészt, amely még mindig szoros kapcsolatban áll az első tényezővel, a napi 10-12 óra számítógép és/vagy mindenféle megbeszéléseken és/vagy Szófiában eltöltött idő, legkevésbé sem kedvez annak, hogy az általam olyannyira kedvelt web 2.0-es valóságban gondolataim gyökereit boncolgassam. Az íráshoz kell egyfajta meghitt, intim pillanat, és jó helyen, jó időben kell lenni ahhoz, hogy mindazt amit gondolok, megfelelő módon vissza is tudjam adni eme oldalon. Inspiráció kell és valamifajta magány, ami teret ad arra, hogy rendezzem a sorokat. A Moleskine-be szorgosan írogatok ám, de mire teljes valójában gépiesíteni tudnám papírra vetett betűimet, addigra valahogy megváltozik a viszonyom az egésszel és nem minden esetben tetszik az, amit elsőre leírtam és nagyon nehéz másodjára megfogalmazni azt, amit eredetileg szerettem volna mondani. Pedig papíron már megvan és félig elektronikusan is a Találkozásom Murakamival második része. És kavarognak a gondolatok a fejemben a "társadalmi elvárások" halmaz részecskéivel kapcsolatban is.

Harmadrészt egy fránya megfázásnak köszönhetően hét napig éltem Coldrexen és Tantum Verdén. Hihetetlen mennyiségű papírzsebkendőt sikerült felemésztenem, amelyek kellőképpen kidörzsölték pihe-puha bőrömet az orrocskám alatt. (Ismét kitérek, a torkomon lassan lecsurgó takonynak köszönhetően újra elővettem Dr. Gergő ide kapcsolódó írását és mellesleg importáltam erre az oldalra is, több korábbi írásommal egyetemben - ezt, ezt, ezt és ezt.) A történtek miatt viszont a futást hanyagolnom kellett, ami viszont a közelgő balatoni futóverseny miatt egyre nagyobb lelkiismeret-furdalással tölt el. Újévi fogadalom ide vagy oda, vannak dolgok, amelyek nem változnak.

Ma azonban egy igen komoly igény fogant meg bennem. Ezzel kapcsolatban pedig nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre.

Luxus-e 30 (mindjárt 31) évesen, gyerekmentesen, egy falatnyi lakásba heti rendszerességgel járó bejárónőt felvenni? Helyénvaló-e már a puszta gondolat okán bűntudatot érezni és arra gondolni, hogy ha már ilyen gondolatok fogalmazódnak meg bennem, akkor az enged-e arra következtetni, hogy nem vagyok elég házias, gondoskodó stb.?

Szeretnék én rendes háztartást vezetni,de egyre inkább azt gondolom, hogy én nem erre születtem.

Vannak olyan nők,akiknek ez a kisujjában van. Pl. az anyukám. Vagy a Gábi anyja. Nálunk (anyánál) sosem fogy ki a cukor/liszt/olaj. Ha már fogyóban van, felírja egy cetlire a hűtőre és még vésztartalék beszerzésére is gondol a legközelebbi bevásárlásnál. Továbbá, mindig rend van. Gőzöm sincs hogy csinálják. Gábi azt mondja, hogy az anyja sváb nő és ez a sváboknak a vérében van. Mindkettejük esetében elmondató, hogy sosincs mosatlan edény a mosogatóban. Mindig becsületesen és lelkiismeretesen elmosogatnak vagy már főzés közben, de evés után mindenképpen. Nálunk (anyánál) a szennyes tartó mindig üres vagy csak éppen van az alján valami és apának is mindig van vasalt ruhája. Mondanom sem kell, hogy természetesen nem a reggeli hajcihőben vasal az anyám, hanem gondolom valamikor máskor. Nagyon okosan, mert ezáltal is csökkenti a reggel amúgy is túlsúlyban lévő stresszfaktorokat. És ami a legdurvább. Mindig tudják, hogy mit főzzenek, de ha nem, akkor mindig van ott annyi és olyan minőségű étel, amiből bármikor összecsapnak valami könnyű kis harapnivalót.

Szóval én egyáltalán nem vagyok ilyen. Valahogy sosincs időm vasalni, emiatt mindig reggel kell kapkodni. Általában csak hétvégén főzök, de ez akkor is őrült nagy komplexitást okoz - kitalálni, boltba menni, sorban állni, hazacipelni, elpakolni, előkészíteni, keverni, kavarni, megfőzni, megenni és aztán pakolni, pakolni, pakolni. És akkor még nem mostam, teregettem, porszívóztam, mostam fel, takarítottam ki a fürdőszobát, töröltem le a port, húztam le az ágyneműt stb. stb. stb. Gőzöm sincs más hogy csinálja. Nekem ezek mindig hétvégére maradnak, sajnos hétköznap semmi ilyesmire nem jut idő.

Az utóbbi időben el-elkap a hév és nekiállok vasalni, de kurvára elfáradok, mire végzek 3-4 adag vasalatlan ruhával. Ma csináltam jó reggelit, elmosogattam, főztem teát, kimostam egy adag ruhát, kiteregettem, kimostam egy másik adagot (még a gépben fonnyadnak, mert a lendület az idő múlásával jellemzően alábbhagy), kitakarítottam a fürdőszobát és a wc-t. És máris fél kettő volt. Délután. És gőzöm sincs, hogy mit fogunk ebédelni, de ha kitalálnám se lenne hozzá itthon semmi. Futnom kell legalább 5 km-t és a múlthéten megrendelt kontaktlencséket is el kellene hozni a Vision Expressből. És alig marad szabad felhasználású időm, amit mozizásra, olvasásra, szenvedélynek hódolásra, bambulásra fordíthatnék.

Szóval mindezek vezettek odáig, hogy életemben először komolyan végiggondoltam egy bejárnő rendszeresítése által nyert előnyöket. Legalább az általános takarítást és a vasalást rábíznám.



Valóságtól elrugaszkodott ötlet mindjárt 31 évesen, gyerekek nélkül, egy falatnyi lakásba bejárónőt rendszeresíteni?

Vagy tényleg az a dolgom, hogy minden fronton minden (társadalmi) elvárásnak eleget tegyek?

11 megjegyzés:

  1. Tök jó, hogy kínomat ösztönösen úgy csillapítottam, ahogyan azt írod... :)

    Amúgy sváb létemre már 1 hete küzdök a rendrakás és felporszívózás gondolatával. Mosnom sikerült tegnap, de csak azért, mert már nem volt tiszta zoknim a szekrényben.

    Amúgy a bejárónő rendben van, főleg ha a rend örömet okoz számod(otok)ra.

    VálaszTörlés
  2. Hello Évi!

    Azért van lelkiismeret furdalásod, mert belénk van nevelve, hogy a bejárőnő az luxus. De szerintem ez már nem így van.
    Ha a hajadat akarod megcsináltatni akkor is hozzáértő szakemberre bízod ugyanígy ha a lakásodat szeretnéd rendbetetetni azt is jobb ha szakemberre bízod.
    Ha anyagilag ki tudod gazdálkodni akkor minek vesződnél vele???
    Én legalábbis ezen az állásponton vagyok.
    A napokban szeretnék én is ebben az ügyben lépni és én is sokat filóztam a válszon, de erre jutottam.
    Kíváncsi leszek a többi hozzászólásra is nagyon!
    Pussz

    VálaszTörlés
  3. Szia Évi!
    A bejárónő már nem luxus, ebben igaza van Anitának. Emlékszem mennyire meglepődtem, amikor hirtelen egész sok ismerősömről kiderült, hogy bejárónője van. Én bevallom, hogy még sohasem gondoltam erre. Főleg most, hogy már van egy gyerekünk, látom, hogy igazából mennyi mindenre jutott időm azelőtt. Az a lényeg, hogy el kell dönteni, hogy mi a fontos. Így be lehet osztani az időt. Mindenre úgysem fog jutni. Ha a futás fontosabb, mint az, hogy ragyogjon a lakás, akkor inkább futni kell. Igaz, ami igaz, hogy én eleve utálnám, ha egy vadidegen ember kotorászna a cuccaim között, meg eleve van bennem egy háziasszonyi küldtesétudat is (ami szerintem benned is megvan, külöben nem haboznál), hogy a takarítás igenis az én feladatom, csakúgy, mint a főzés vagy a vasalás. De közben meg van egy szuper férjem, aki a főzés kivételével mindenben segít. Én is felállítottam egy fontossági sorrendet: a gyereknek legyen kajája, érezze magát jól, a munkám legyen elvégezve, jusson idő testmozgásra, nézhessem a kedvenc sorozataimat és legyen rend a lakásban. A vasalás meg úgy van, amióta Andris elmúlt fél éves, hogy semmit nem vasalok csak a Balázs ingeit, azt is kéthetente, mert van neki annyi, hogy kitartson. Szóval nekem ezért nem lesz bejárónőm. De ha te úgy érzed, hogy könnyebben menne az életed, ha lenne segítséged, akkor igenis keresni kell egyet. Én csak azt akartam lerni, hogy én hogy vészelem át a dolgokat nélküle.

    Egyébként nekem meg hasonló dilemmám van a bébiszitterrel :)

    VálaszTörlés
  4. Csak még egy gondolat (bocs a hosszú beírásaimért): esélyünk sincs, hogy harmincvalahány évesen olyan szuperfantasztikus háziasszonyok legyünk, mint az anyukáink. Szerintem ők sem voltak mindig ilyenek. Gyakorlat teszi a mestert. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy majd mi is ilyen flottul vezessünk háztartást.

    VálaszTörlés
  5. Én nem szeretnék olyan szuper háziasszony lenni mint az anyukáink. Méghozzá azért nem mert az Ő életük nagy része abból áll, hogy rohangálnak a dolgaik után. Na igen, ennek meg is van az eredménye, rend van kaja van stb. de hol vannak a barátnős összeüléseik???? A nagy sétáik? A kikapcsolódásaik??????
    Szerintem rövid az élet és igyekzni kell jó dolgokkal kitölteni és a házimunka meg a főzés nem tartozik számomra ezek közé! :-)

    VálaszTörlés
  6. Na sziasztok! Zsuzsi, tetszett nagyon a sorrend :) Igen, a rendrakás valahol ott szerepel, ahol nálad. Sok aggályom van ám bejárónő-ügyileg. Pl. nem tudom, h képes lennék-e valakinek odaadni a lakáskulcsomat, hogy ganajazza a lakásomat addig, amíg én dolgozom. Mert ha meg otthon lennék és akkor jönne, attól hülyét kapnék. Meglátjuk. A héten kikérdezek egy pár kollégát, mert szinte mindenkinek van bejárónője. A bébiszitter meg necces, mert mégiscsak a gyerkőcödet bízod rá egy másik emberre. Jaj, nem tudom, nehéz ez. Ancsi, hát igen, ez az időbeosztás kérdése megint. Gábor anyukája pl. rendszeresen jár tornázni meg állandóan jönnek-mennek, mégis rend van. Anyám meg olyan a konyhában, mint egy házitündér...És állandóan nagyokat sétálnak a kutyával. Persze ők nem dolgoznak napi 10-12 órát és valszeg nem az a jó irány, amit én csinálok mostanság, de most ez van. Majd írok, ha összeszedtem 1-2 infót :-)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem sem luxus egy bejárónő, de én nem tudnám elviselni, hogy egy idegen ember mászkáljon a lakásomban és vasalja a ruháimat. Mi van ha kiégeti a kedvenc ruhámat vagy csúnyán vasalja ki?
    A világ egyik legjobb találmánya a mosogatógép, mióta vettünk egyet nincs mosatlan edény a mosogatóban :-)és rengeteg időt megspórolok vele.
    Megnyugtatásul nekem is van olyan ismerősöm aki 30 éves és bejárónője van.
    Zs.

    VálaszTörlés
  8. Hát, ha kiéget, aki ki van rúgva és kártérítés :) De legalább a Gábi ingjeit vasalja ki ;))) A mosogatógép MINDEN VÁGYAM! Te G. Zsuzsi vagy amúgy? Ha igen, szívesen vesszük megszólalasodat a munka koordinálásával kapcsolatban, mert köztudatton te ebben NAGYON JÓÓ vagy :-)

    VálaszTörlés
  9. Na én megtettem az első lépést! :-D
    Jövőhét kedden jön először a bejárónő. Akkor a vasalnivalómban fog elmélyedni! (Lesz miben bőven)
    Akkor meg is tudja nézni a házat, hogy miről lenne szó és megalkuszunk egy árban a takarítást illetően!
    Majd írok milyen élményeim lesznek! ;-)

    VálaszTörlés
  10. M. Zsuzsi vagyok az egyik kedvenc kolleganőd :-)

    VálaszTörlés
  11. Itten vagyok G. Zsuzsi! Sztem arra születni kell, hogy az ember tündérkedjen mind a lakásban, mind a konyhában. Szeretned kell amit csinálsz. Az első fontos dolog, hogy mindennek meglegyen a helye, a második fontos, hogy mikor elveszed onnan oda is tedd vissza. Ez betartható szabály. Persze van időszak mikor nem tartod be, ebből van a rumli. Amíg dolgoztam, és a hétvégét nem akartam elszúrni a takarítással hét közben apránként csináltam rendet. Hiszen ha minden nap csak egy fél órát, vagy csak tizenöt percet szántam rá, már sokkal beljebb voltam, és hétvégére csak a porszívózás és portörlés maradt meg. Gyakran volt, hogy este, sorozat nézés közben vasaltam, ülve. Simán meg lehet tanulni, kényelmesen elhelyezkedsz, és hajrá. Ok, inget nem lehet ülve vasalni, de számos más dolgot igen. Sokat jelentett az is, hogy felosztottuk a munkákat, Ati mosogatott, virágot locsolt, összepároztatta a zoknikat mosás után, és a helyére tette azokat. Mikor ezek a dolgok lekerültek a vállamról, sokkal jobban átláttam a saját feladataimat, és jobban be tudtam osztani az időmet.
    Arra is születni kell, hogy bejárőnőt tartsunk, nekem borsódzik a hátam még a gondolattól is, de abban is biztos vagyok, hogy ha hánynom kéne még csak a takarítás gondolatától is, egy percig sem haboznék. De mindenképpen bejáratott emberrel próbálkoznék, akit több ember ajánl, hogy megbízható, stb..., stb....

    VálaszTörlés