2010. január 3., vasárnap

Egy hét Olaszba'

Olaszországba határozott elképzelésekkel érkeztem december 27-én:

(a) szerettem volt lehetőleg minél több időt eltölteni "a legkedvesebb barátaim csoport " jeles képviselőivel, kiket hivatásuk mintegy 950 kilométerre szólított tőlem. Ennek érdekében már hónapokkal ezelőtt kigyulladt fejemben az isteni szikra, miszerint az ünnepek által deklarált szabadnapokat töltsük el kellemesen egymás kellemes társaságában.

(b) szerettem volna velük egy felhőtlen szilveszteri éjszakát eltölteni Milánóban. No nem a kényszer miatt, ami folyton azt sugallja, hogy szilveszterkor valami ordenáré módon ki kell rúgni a hámból, hanem azért, mert Milánóban szilveszterezni mégiscsak menő. Például az első héten máris lehet vele menőzni a munkahelyen a ki-hogyan-és-hol töltötte a szilveszter éjszakát című kérdésekre. Majd a menő képeket máris fel lehet tölteni a facebookra/iwire vagy bármilyen más, menő közösségi szájtra. Aztán menő blog-bejegyzést is lehet róla firkálni. (Remélem a Bede nem akad ki, amiért ilyen sokat használom már a bevezető részben a menő szót.)

(c) szerettem volna elmenni Luganoba, mert oda mindig is vágytam és mert azt vendéglátóink négyszintes batár házától mindösszesen egy pár kilométerre van, tehát egy újabb álom került karnyújtásnyi távolságra, amit nem illett volna kihagyni.

(d) szerettem volna pihenni egy kicsit, mert durván durvára sikerült az év vége, már ami a munkát és az utazásaimat illeti.

(e) szerettem volna elmenni a Como-i tóhoz, mert az is nagyon közel van és mindig olvasom a neten, hogy George Clooneynak van itt egy háza és Brad és Angie is ide járnak vakációzni. Nyilván mondjuk nem télen, mert akkor nyilván valami meleg éghajlatos területre mennek, de hát ki tudja.

(f) szerettem volna találkozni George Clooneyval. Erre az esetre a stratégiát is felállítottuk vendéglátóink 10 éves csemetéjével kitalálván azt, hogy melyikünk szólítja majd meg és hova fogjuk kérni az autogramot Georgetól.

(g) szerettem volna venni egy pár fasza, olasz csizmát, mert Olaszba' csizmát venni mégiscsak menőbb, mint az Arénában és egyébként is számítottam a hihetetlen mértékű ünnepek utáni leértékelésekre, amikor az ember lányához fillérekért vágják hozzá a jobbnál-jobb cuccokat. És egyébként is azt gondoltam, hogyha veszek egy csizmát, akkor mindenképpen nőiesebb leszek. Mert a jó csajok nyilván csizmában járnak.

(h) szerettem volna jókat, nagyon jókat futni Attival, nagyon jó helyeken. Mint régen.

Az olasz kiruccanás alapkoncepciója az volt, hogy további barátok csatlakoznak hozzánk és akkor így közösen jól eltöltjük ezt a pár csodaszép, pihenésre és feltöltődésre szánt napot. Így lettünk kilencen a végére.

És akkor most engedtessék megy egy röpke kitérő a teljesség kedvéért, még mielőtt bármit is elkezdek mesélni. A könnyebb érthetőség kedvéért. Amiért most a cselekménybe be kell hoznom egy másik szálat a pszichológia területéről, ami szorosan nem tartozik a tárgyhoz, de bepillantást enged a dolgok mögé.

Csinált már valaki MBTI tesztet? Ez a Myers-Briggs típusindikátor, amelyet két személy, meglepő módon Myers és Briggs dolgoztak ki a huszadik században annak érdekében, hogy a különböző személyiségtípusokat mindenféle, viszonylag jól definiálható és könnyen jellemezhető kategóriákba sorolják. Pontosan nem is tudom, hogy miért csinálták, valószínűleg meg akarták érteni, hogy hogyan is működnek - és legfőképpen miért - a különböző emberek. Már csak azért is jó ez, mert így megtudhatjuk, hogy kit, mi motivál, mi van döntései, cselekedetei, gondolatai hátterében és így nagyon könnyen és világosan ráébredhetünk, hogy bizony nagyon különbözőek vagyunk, ami nem baj, csak tartsuk és tartassuk tiszteletben, hogy adott esetben más dolgok motiválnak bennünket és más dolgok húzódnak meg agytekervényeink mögött, mint másoknak. Van egy teszt, amit ki kell tölteni és akkor az ember lánya jól megtudja magáról, hogy akkor ő most extrovertált vagy introvertált-e, érzékelő vagy intuitív-e, gondolkodó vagy érző-e, vagy megítélő vagy észlelő típus-e. A teszt eredményeképpen kapunk négy betűt, ami beazonosíthatóvá tesz bennünket.

Ami engem illet: ENFJ.
E, azaz extrovertált.
N, azaz intuitív.
F, azaz érző.
J, azaz megítélő.

A bötűk az angolból származnak, még mielőtt valaki értetlenkedne.

Bővebben.

Az ENFJ törődést, gondoskodást és beavatkozási készséget közöl mások felé...különösen sebezhető pontja, hogy idealizálja a személyek közötti kapcsolatokat...rendkívül türelmes másokkal szemben...ahogyan ő maga is kész a dolgok elfogadására, ugyanúgy feltételezi ezt másokról is...ha rádöbben, hogy álláspontját nem fogadták el, meglepődik, meghökken...szereti a rendezett és szervezett dolgokat...fontosnak tartja a munka és a szociális kötelezettségeinek megtervezését...

Kitérő vége.

Szóval ezért vannak nekem mindig tervek, célok az életemben, amelyet elég szervezetten meg valósítok és ezért tulajdonítok olyan nagyon különleges jelentőséget a barátai kapcsolataimnak, még akkor is, ha az elmúlt pár hónapban az élet egyeseket távolabb sodor, másokat pedig közelebb hoz hozzám.

Felvillanyozva indultunk útnak egy héttel ezelőtt és felvillanyozva értünk haza egy hét után. Felvillanyozva a gondolattól, hogy végre o(i)tthon lehetünk. A fentebb felsorolt hét pontból aligha valósult meg valami. Egy ház. 3 kocsi. Kilenc ember. Kilenc különböző elképzelés arról, hogy akkor most miért is vagyunk és miért is indulunk el bárhova és legfőképpen mikor. Kilenc különböző elképzelés arról, hogy mit együnk, hol és mikor. Együtt-e vagy külön. Kilenc különböző elképzelés arról, hogy hol és hogyan töltsük el a szilveszter estét. (Még szerencse, hogy a mikor adott volt.) Ez egy olyan stratégiát és struktúrát igénylő ember számára, mint én vagyok, rémálom.

(Csak elképzelni tudom, de lehet, hogy még azt sem, hogy milyen lehet ezt a házigazda szemszögéből, még akkor is, ha az adott ember mérhetetlenül vendégszerető.)

Ezt már a harmadik napon kezdtem érezni, amikor késő esti dajdajozás után reggel fél kilenckor, nem éppen puha kezek kopogtak a szobánk ajtaján, nem annyira finoman jelezvén, hogy itt az ideje felkelni. A program és a stratégia hiányát mindennél jobban éreztem már ekkor. Félálomban. Kilenc különbözőséggel nem lehet improvizálni és spontánnak lenni. És amikor útra keltünk, a bonyodalom csak fokozódott. Ha Gábi kitöltené a tesztet, az ő betűkombinációja valószínűleg I, azaz introvertált betűvel kezdődne, mert ő négy nap után a társaság csendes, meg-nem-szólalós, zenehallgatós bojkottálása mellett döntött.

Az ilyenfajta különbözőséget csak respektálni és tolerálni lehet - lehetőség szerint a saját tűréshatárunkon belül. Mindaddig, amíg az a saját rovásunkra nem megy. Az idealizált, személyek közötti kapcsolatok sérülnek. A türelem apad. És be kell látni, hogy sokkal különbözőbbek vagyunk, mint gondoltuk.Egyszer csak elkezdünk egyre kevesebbet társalogni. Nem tudomást venni mások igényeiről. Esetleg verbálisan vagy nonverbálisan minősíteni azokat. Olyan nyomokat hagyni egymásban, amelyekre még csak gondolni sem mertünk.

Ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk egymást.

Lehet, hogy én öregedtem ám meg, hogy erről így gondolkozom. Vagy csak túl sokat utaztam az elmúlt három-négy hónapban. Vagy egyszerűen csak kinőttem ebből az egyetemista/kollégista feelingből és egyszerűen másképp látok és élek meg dolgokat, mint pár évvel ezelőtt. Vagy csak egyszerűen nem vagyok elég spontán. Vagy elég rugalmas. Vagy csak egyszerűen túl érzékeny vagyok. Vagy csak egyszerűen túl fáradt és enervált voltam ehhez az egészhez.

Krónika









Ami az eredeti terveimet illeti.

(a) Nagyon sok időt eltöltöttem azokkal, akikkel igazán szerettem volna.

(b) A nagy La Festa di San Silvestro in Italia befuccsolt. A felhőtlen szilveszter nem jött össze. Különösen nem Milánóban. Különböző okok miatt. A sors akarta így - a rövid fogpiszkáló szerint. Azt már csak halkan említem meg, hogy még az éjfélt is lekéstük. És a magyar rádiók egyáltalán miért nem játsszák a himnuszt szilveszter éjszakáján?

(c) Lugano nagyon fasza volt. Az egy dolog, hogy hét ágra sütött a nap és Gábival hosszú percekig töltődtünk a decemberi napon, de maga a kisváros is gyönyörű, magával ragadó és a hegyek csak úgy karcolták a szívemet, olyan szépek.

(d) Nem pihentem szinte semmit, ami némiképp aggódásra késztet, mert holnap megkezdődik az egész éves taposómalom és nem nagyon vannak megújult energiáim.

(e) Elmentünk a Como-i tóhoz, bár amennyit láttunk belőle, az alapján a Balatonnál is lehettünk volna.

(f)
George-dzsal nem találkoztunk, viszont ittunk igazi Latte Macchiatot egy semmihez sem fogható, szívmelengető Como-i kávézóban/cukrászdában. De a tízévessel legalább megbeszéltük, hogy ő a naptárjába kérne Georgetól autogramot és nem meg nem oda.

(g) Csizmát ezúttal sem vettem, de be kell látnom végre, hogy nem vagyok egy csizmás nő. Hiába tetszik a jó csajokon, nem tudom magam elképzelni térdig bőrben, magas sarkokon. A leértékeléssekkel kapcsolatos megérzéseim viszont működtek és két hitetlenül szép, olasz cipővel lettem gazdagabb. Szemtelenül kevés pénzért.

(h) Hihetetlenül jókat futottam Attival. És igen, olyan volt, mint régen. És született egy nagy elhatározás: belátható időn belül körbefutjuk a Varese-i tavat. 28 km. Che bella!!

Mindezeken felül mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy szívből jövően inspiráltam egy tízévest. Meggyőztem arról, hogy az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, még akkor is, ha mérhetetlenül keményen kell dolgozni értük és még akkor is, ha mérhetetlen kitartást igényelnek. Azóta mérhetetlenül be akar törni a csokoládé-bizniszbe a saját fejlesztésű csokoládéjával és azóta szüntelenül azzal cseszteti az anyját, hogy adjon neki fél kiló cukrot a csokihoz. És keményítőt is, hogy a masszát ne kelljen állandóan a fagyasztóba tenni, hogy megkeményedjen.

5 megjegyzés:

  1. Mindennel együtt jó út lehetett! ès a legjobban az utolsó bekezdés tetszik! ;) Sok energiát és minden jót 2010re!

    VálaszTörlés
  2. ja és az új header és mottó is tetszik! :)

    VálaszTörlés
  3. a header régi, csak néha elrejtem :)

    VálaszTörlés
  4. "...és a hegyek csak úgy karcolták a szívemet, olyan szépek" - ilyen frappáns megfogalmazást már régen olvastam. Aki volt már igazi hegyek között, csak az értheti ezt.

    VálaszTörlés
  5. pontosan ezt éreztem, amikor megláttam őket :)

    VálaszTörlés