2009. december 10., csütörtök

Szeretnék jó csaj lenni

Ez egy elégedetlenkedős poszt lesz.

Sokszor aggódom amiatt, hogy nem vagyok elég jó csaj. És egy egészen triviális, mások számára valószínűleg minimális jelentéstartalommal sem bíró dolog vezetett el engem idáig.

A műköröm.

Feltételezés 1 - A jó csajoknak műkörme van

Életemben kétszer is megpróbáltam műkörmöt hordani. Mert úgy gondolom, hogy kicsit trampli kezem van. Lehetnének egy picit hosszabb ujjaim és leheletnyit hosszabb körömágyakkal, amelyekből aztán szép hosszú körmöket tudnék növeszteni, amelyeket aztán szépen lehetne lakkozni ilyen-olyanra.

De mivel ez nem így van és másoknak meg olyan jól áll, gondoltam nekem is kell. Elsőre azt hiszem talán három napig bírtam idegrendszerrel, hogy valami fura, idegen dolog van az ujjaim végén, amivel sem a klaviatúrát nem lehetett rendesen püfölni, sem mosogatni nem lehetett . Így hamar önnön erővel véget vetettem hirtelen lett nőiességemnek. Másodjára, ha jól emlékszem, egy újratöltést megéltek mind a tízen, de végül mind ugyanúgy végezte mint elődeik.

A vágy azonban mindig bennem él, hogy újra és újra legyenek műkörmeim. Fura.

Feltételezés 2 - A jó csajok mindig szépen öltöznek és szép a hajuk is

A nőiesség problémaköre visszatérő témája a kései húszas és a korai harmincas éveimnek. Időről-időre megkérdem magamtól, hogy vajon elég nőies vagyok-e, annyira, mint amennyire egy harmincéves nőnek nőiesnek kell lennie. Van-e szép hosszú hajam? (Növöget) Elég időt töltök-e fodrásznál? (Nyilvánvalóan nem) Kozmetikusnál? (Nyilvánvalóan nem) Hordok-e elég ékszert? (Nyilvánvalóan nem) Van-e sok szép fülbevalóm? (Nyilvánvalóan nincs) Lehetőleg minden inghez más és más. Hordok-e elégszer szoknyát? (Nyilvánvalóan nem) Hordok-e elégszer magassarkú csizmát? (Nyilvánvalóan nem) Vagy bármilyen magassarkú cipőt? (Nyilvánvalóan nem) Elég mély-e a dekoltázsom? (Nyilvánvalóan nem) Ki van-e rúzsozva a szám? (Nyilvánvalóan nincs)



Mert, hogy a legtöbb lánynak nyilvánvalóan hosszú a haja, nyilvánvalóan tele van ékszerrel, nyakláncokkal, nyilvánvalóan többet bajlódik a hajával reggelente, mint én, nyilvánvalóan magassarkú csizmát hord télen nyilvánvalóan szoknyával.

Persze józan ésszel tudom, hogy a nőiesség nem ilyen banális külsőségek által meghatározott fogalom, ám mégis elkap a hisztigörcs reggel a tükör előtt, hogy nem vagyok (elég) szép, béna a hajam, béna a körmöm, már megint beszáradt a szempillaspirálom, nem kényelmes a csizmám (ami nyilvánvalóan nem futó lányoknak terveztek), nem elég magas a cipőm sarka és még sorolhatnám.

Feltételezés 3 - A jó csajok kapnak a hapsijuktól ékszert és/vagy virágot és/vagy parfümöt

Azt nem tudom, hogy más csajok kapnak-e a hapsijuktól ékszert, de feltételezem. Én például még nem kaptam egy hapsimtól se ékszert. (Mellesleg virágot is csak hellyel-közzel, pedig azt gondolom, hogy az azért egy olyan csajos dolog. Virágot kapni.) Helyesbítek, volt egy férfi, akitől kaptam ékszert, de nyilvánvalóan nem tudtam leplezni nemtetszésemet, ami aztán viszályt szított az amúgy sem felhőtlen kapcsolatunkban és amitől aztán kelletlenül elkezdtem hordani a dolgot. Egy nyaklánc volt. Mivel azonban kollégáim mindennap metálosnak néztek az új ékszeremben és ennek előszeretettel hangot is adtak - Tiffany ide vagy oda - egyszer csak elfelejtettem felvenni a minimum két kiló ezüstöt. Pedig az ékszerről is azt gondolnám, hogy olyan csajos dolog. Ékszert kapni. Parfümöt kaptam, de az meg úgy történt, hogy a fiú megbízta az anyját, hogy vegyen a csajának karácsonyi ajándékot és parfüm lett a vége. Utáltam, majd elhánytam magam a szagától, de a viszály elkerülés érdekében egy szintén nem felhőtlen kapcsolatban, inkább magamra fújtam. Egy ideig. (Mellesleg mindketten az anyjukkal éltek, aminek nem tudom, hogy van-e többes jelentéstartalma, de nálam odáig vezetett, hogy párválasztási preferenciáim között komoly súllyal esett a latba a fiú és az anyja közötti minél nagyobb távolság kilométerben megtéve. )



Mellesleg elmélkedtem már erről Gábival, aki azt mondja, hogy ő sem kapott egyetlen csajától sem fúrót, mégsem érezte sosem, hogy ettől bármennyire is kevésbé férfias lenne. (Na jó, de tujduk, hogy Gábi okos és roppant nyugodt és roppant konstruktív mindig és sokkal stabilabb egoval rendelkezik, mint én.)

Feltételezés 4 - A jó csajok gyengék/gyengének látszanak

Aztán a minap kínlódtam a reptéren a biztonsági ellenőrzés után azzal, hogy egy kézzel - másikkal telefonáltam - visszacsúsztassam a T41-est kőkorszakit a táskámba, majd a segítségemre sietett férfi kollégát udvariasan elutasítottam mondván, hogy ezt a feladatot azért talán megugrom egyedül is, bár nagyon kedves, hogy ilyen figyelmes. Amire egy másik férfi kollégám megjegyezte, hogy É. erős, emancipált nő, nincs szüksége segítségre. Persze viccelt és persze nem vettem komolyan, de mégis arra gondoltam utána, hogy vajon, ha elfogadtam volna a segítséget és ezáltal gyengébbnek tűntem volna, akkor az csajosabb lett volna?! Így magamon is meglepődtem, de a következő szavak hagyták el a szá(ja)mat: Nem, nem vagyok emancipált nő, de az esetek nagy százalékában a problémáimat szeretem egyedül megoldani, ha azonban elakadnék, akkor nem restellek segítséget kérni. Remélem ettől nem tűntem kevésbé csajosnak.

Feltételezés 5 - A jó csak tudnak bánni a nőiességükkel

Ma láttam egy nőnemű ismerősöm (akt)fotósorozatát amit a hapsijának csináltatott karácsonyra. Iszonyatosan irigyeltem, hogy ezt így be merte vállalni, mert kurva szexi volt minden képen és csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen. Képek. Akt nélkül. Sokszor gondoltam már arra, hogy befizetem magam egy hasonló fotózásra, nem aktra persze, mert még magam előtt is szégyenlős vagyok, de egy olyanra, ahol jön egy buzi stylist, aki elmondja, hogy milyen ruhanemű áll nekem a legjobban, aztán valaki faszául kisminkel és a végén egy profi fotográfus mennyei, címlapra való képeket csinál rólam. De nem tudom, hogy hogy kell szexinek lenni.

Jó csajok az internetről

Feltételezés 6 - A jó csajok jól tudnak táncolni

Azt gondolom, hogy a lányokkal szemben elég komoly elvárás, hogy a táncparketten is megállják a helyüket. Alapvetően sosem járok diszkóba, komolyabb táncgyakorlatokról meg ne is beszéljünk. Már a kezdő aerobik gyakorlatoknál komoly koordinációs problémáim vannak, amikor a eltérő kéz és eltérő lábmozdulatok ritmusos összehangolásáról van szó. Nyilvánvalóan ezért lettem futó. De attól meg aztán a hátamon is feláll a szőr, amikor egyedüli lányként egy társaságban mindenki velem akar táncolni, ahol aztán hosszú percekig szabadkozom, hogy én nem tudok táncolni, tényleg és nem is akarok, aminek aztán az lesz a vége, hogy inkább szalonspiccre iszom magam, mert a végén úgyis táncolnom kell és akkor legalább a gátlások tűnjenek el.

Attól lesz valaki nőies, hogy mindig szép cipőben jár, lehetőleg magassarkúban, szoknyában, ékszerekkel, mindig gondosan előkészített frizurával vagy attól, hogy bírja a klasszikus női tulajdonságokat és ennek értelmében törékeny, gyenge, sírós, kulturáltan viselkedik és a mindennapi verbális kommunikáció során nem használ csúnya szavakat? Belülről fakad-e a nőiesség vagy valami hamis (talán) torzult valóságkép diktálja, ami a magazinok címlapjáról, a tévé képernyőjéről és a szexésnewyorkból ömlik ránk? Vagy a nőiesség egy társadalmi normák, szokások elvárások által definiált kategória?

Azt gondoltam korábban, hogy harminc évesen már nőiesen fogom nevelgetni a két gyerkőcömet a férjemmel, aki néha vesz nekem virágot. Azt azonban nem gondoltam, hogy nem fogom tudni eldönteni, hogy jó csajok vagyok-e.

Feltételezések a létező vagy nem létező nőiességemmel kapcsolatban

  • Mert én bizony nem szeretem a magassarkút, mert roppant kényelmetlen és roppantul tud fájni utána a lábam, bár azt el kell ismernem, hogy roppantul meghosszítja a lábaimat, amitől nőiesebbnek gondolom magam.
Magas sarkon
  • Szeretek farmerben járni szoknya helyett.
  • Szeretnék csizmában és szoknyában járni, de sajnos a legtöbb csizmát vékony lábú lányokra tervezik, akiknek valószínűleg sokkal kisebb vádlijuk van, mint nekem, ennél fogva valószínűleg kevesebbet is futnak, mint én.
  • A problémáimat jobbára egyedül oldom meg és nem szeretek gyenge lenni és annak látszani, mert úgy gondolom, hogy az se nekem, se másoknak nem tesz jót.
  • Nem szeretek kiöltözni, mert roppantul feszélyez, ha egy valaki által megfogalmazott dress code alapján kell feszengenem számomra roppantul kényelmetlen ruhákban.
  • Tudom, hogy szép egyenes háttal kellene járnom, de mégis mindig görbe vagyok.
  • Sokszor használok csúnya szavakat a mindennapi társalgásaim során vagy az autóban, mert egyszerűen megnyugtat egy "mi-a-faszomat-csinálsz-a-belső-sávban-hatvannal?!"
  • Arról nem is beszélve, hogy fingani is szoktam - néha hangosat - és nagyon sajnálom, ha ez a vallomás egyesek számára kiábrándító és nem nőies, de attól még ez a dolog megtörténik és csalás azt gondolni, hogy a lányok nem csinálnak ilyeneket.
  • Szoktam a hapsimnak főzni, sőt kifejezetten otthonosan mozgok a konyhában, még ha nem is kopik el a kezeim közt a fakanál, de ha csinálom, szívből teszem.
  • Néha még inget is vasalok neki.
  • Sírok az állatos filmeken, a Szívek Szállodáján, az összes Meg Ryan filmen, a Nagy Házalakításon, a Bridget Jones-on (a mai napig). Az Igazából szerelmet végigbőgtem.
  • Gyakran hisztizek.
  • Járok fodrászhoz, bár nem elégszer, mert állandó időhiánnyal küzdök, de mindig megfogadom, hogy ezen változtatok.
  • Nem szeretem a tangát, bár bizonyos körülmények között roppant funkcionális.
  • Volt időszak, amikor azt hittem, hogy a terepjáróknak tényleg nem kell indexelniük.
  • Szempillaspirál nélkül ritkán indulok el itthonról.
  • Sokszor sírok.
  • Reggelente általában nem tudom eldönteni, hogy mit vegyek fel.
  • Kifejezetten hiperérzékeny vagyok.
  • Kifejezetten vékony hangom van.
  • Brad Pitt szerintem jó hapsi.
  • A mai napig macival alszom.
  • Olvasok női magazinokat. Na jó, egyet, de azt mindenképpen.
  • Viszonylag gyakran változik a hajam színe, most éppen szőke.
Hát így állunk.

9 megjegyzés:

  1. Hali Évi,
    ez az írásod nagyon jó lett, mellesleg nehezen tudnálak tökéletes frizurával,kisminkelve, műkörmökkel, mini szoknyában és magassarkúban elképzelni :-) te egy sportos csaj vagy és ezek nem illenének hozzád, szerintem!
    Zs.

    VálaszTörlés
  2. Évikém!

    Eléggé régen láttalak ugyan, DE szerintem egy jó csaj vagy! A jó csajság pedig nem egyenlő a plázamacska kinézettel!
    Többféle jó csaj létezik.....szerencsére!:-)

    Ahogy olvasom az írásaidat, egyre inkább az derül ki számomra, hogy végre találtál egy giga normális pasit aki megmondja a tutit és ráadásul humorosan!
    Gartulálok hozzá! Vigyázz rá!Na és persze hallgass rá! (bakancsi)

    VálaszTörlés
  3. ő annyira tökéletes, hogy csak tökéletlennek érezhetem magamat mellette ;) Ez persze csak vicc, de elmélkedéseim sokkal mélyebbről jönnek, mint ez a pár ezer karakter itten, de azért kösz, a biztatást.

    VálaszTörlés
  4. Ha jól tudnék írni és elég bátor lennék, akkor ezt a postot akár én is írhattam volna. Na jó, a műköröm az nem az én asztalom (micsoda képzavar), de nagyon sok fent említett kétség megvan bennem is. Azt azonban le kell írnom, hogy te egy nagyon jó csaj vagy, leaglábbis az én értékrendem szerint. Büszke lehetsz magadra!

    VálaszTörlés
  5. Zsuzsi, szerintem jól írsz és igen, nem volt könnyű leírni, de tök fontos lenne, ha ilyenekről beszélgetnének a csajok, mert legalább az világos lenne, hogy más is tele van kétségekkel. De ma már nem divat valahogy, hogy így leüljünk és "lelkizzünk", mert nem kerítünk rá időt, mert félünk kimondani a félelmeinket, mert mindenki csak rohan, pedig nagyon fontos lenne. Szerintem.

    VálaszTörlés
  6. ma fedeztelek föl. elkezdtelek visszatekerni... a képek meg....főleg a lábasak....nagyon, nagyon.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, kedves vagy. Nagyon-nagyon :)

    VálaszTörlés
  8. Hello!
    Mintha a saját gondolataimat és kétségeimet olvastam volna. Műkörmöm sose volt, de a rendszeres körömlakkozással ill. körömnövesztéssel kényszeresen próbálkoztam többször is ("mert az olyan nőies"). Mindezt úgy, hogy utálom a körömlakk és a -lemosó vegyszerillatát, illetve baromira zavar, ha kicsit is hosszabb a körmöm.
    Magassarkút nem hordok, mert nagyon nem szeretem a kényelmetlen cipőket. Én egy cipőben járkálni szeretnék :-) Amúgy meg majdnem 180 cm vagyok, gerincferdülésem, lordózisom és lúdtalpam van, nem szeretném kínozni a gerincem és az izületeim.
    Szeretem a farmert, de nem a nagyon feszes szabásúakat, amiben már kényelmetlen ülni, és elszorítja a vérkeringést.
    Nem festem a szemem, mert érzékeny a szemem, örülök, hogy a kontaktlencsét nagyjából elviseli. A szájfestést meg mindig olyan macerásnak éreztem, ha eszünk/iszunk úgyis lejön, nem? :)
    Szeretem a szép ékszereket, de nem szeretem őket hordani. Egyszerűen zavar, ezért nem hordok órát sem. A fülbevalótól meg bepirosodik ill. be is gyullad a lyuk a fülcimpámon, hiába nemesfém.
    Hullámos a hajam, de nem bírnám ki azt a macerát, hogy minden nap kivasaljam.
    És még sorolhatnám... :-)

    Viszont, ha jól emlékszem, arról nem írtál, hogy a pasik hiányolták-e Nálad valaha ilyen "nőcis" dolgokat (műköröm, magassarkú, stb.)?
    Nekem néha az az érzésem, hogy a női magazinok, illetve néha nők gerjesztik ezt az egészet egymás között. Úgy értem, én eddg csak más nőktől hallottam a "megróvást", hogy miért nem hordok magassarkút, miniszoknyát?/miért nem sminkelek?/stb. Férfiaktól meg nem.
    Na jó, egyszer egy férfi ismerősöm megkérdezte, nem gondoltam-e rá, hogy hosszabbak legyenek a körmeim, mert "olyan szép hosszú ujjaid vannak". Amikor elmondtam neki, hogy de, csak iszonyúan zavar a hosszú köröm, nem erősködött, megértette.

    VálaszTörlés