2009. december 14., hétfő

Gyümölcstorta 2.0

Elterveztem, aztán lebeszéltem magamat arról, hogy megírom ezt a bejegyzést, mert nemrég produkáltam már egy ilyen anti-gasztro hogyan-ne posztot, de szó szerint hasogat a hátam a jobb lapockám alatt és azért is leírom.

Az öcsém születésnapja avagy hogyan ne süssünk gyümölcstortát

Mostanra legalább már teljesen nyilvánvaló, hogy katasztrofális vagyok a konyhában. Hogy hol sikerült elveszítenem minden korábbi tudásomat, laikus szakértelmemet és tapasztalatomat, azt el sem tudom képzelni. Csak magamat tudom idézni a létező vs. nem-létező nőiességemmel foglalkozó posztból (ami valljuk be sokkal kisebb sikert aratott, mint azt vártam, tekintve a szívből jövő tartalmat), miszerint igaz, nem kopik el a fakanál a kezemben, de ha odaállok a gáztűzhely mellé, akkor azt legalább teljes mellbedobással teszem.

Az egész ott kezdődött, hogy a tesómnak ma születésnapja van (mire ez megjelenik csak volt). A huszonkilencedik. Ami szerintem sokkal menőbb, mint a harmincadik, mert ez mégiscsak az utolsó év, ami kettessel kezdődik. Kiterveltem, hogy finom szülinapi ebédet főzünk neki, meglepetés gyümölcstortával. El is mentünk annak rendje és módja szerint vásárolni egy vadiúj budai bevásárlóközpontba, leküzdve félelmeimet, amelyek az itt történt szén-monoxid mérgezés körül fogalmazódtak meg. (Ha van valami, amitől jobban félek, mint a repüléstől és a liftezéstől, akkor az a szén-monoxid mérgezés.)



A 37 perces sorban állás ellenére, a boltba mindenképpen érdemes volt ellátogatni, mert a nagy hiperszuperben létfontosságú információkra tettem szert a készülő "A sarki kisbolt avagy a hagyományos kiskereskedelem visszavág" írásomhoz.

Fél napi pöcsölés után a konyhában, sikerült egy további fél estét elcsesznem a tortára, miután egy rövidkét pityeregtem kínomban a sötét fürdőszobában ráeszmélvén arra, hogy nincs habverőnk. No nem a habverő puszta hiánya izgatott fel ennyire, hanem az, hogy G. lakásában általában ez sincs, az sincs és ez mindig a legutolsó utáni pillanatban derül ki.G. el is viharzott a helyi T. expresszbe, hogy tüstén beszerezzen egy habverőt. Manuálisat. A feladatot kevésbé sikerült megugrania, habverő helyett egy szószkeverővel tért haza, abból is a kisebbik fajtával. A címke volt megtévesztő, nem ő volt ennyire sete.

Így kissé ziláltan kezdtem bele a tortába. Recepthez ismételten az internetet hívtam segítségül. Környezetvédőként most sem nyomtattam, hanem a mindentudó jegyzetfüzetembe firkáltam le a hozzávalókat. Csak a hozzávalókat, mert ki a franc gondolta, hogy a piskótasütés sokkal nemesebb feladat annál, minthogy a szétválasztott tojásokat, lisztet, cukrot összekeverem és belekanalazom a már idejében kikent tortaformába. Ami mellesleg vadiúj, mert ezt is speciálisan azért vettük, hogy a testvéremnek süssünk gyümölcstortát.

Ám a veszély már leselkedőben volt.

Tapasztalat 1.
Soha ne firkáld le a receptet nagylányosan egy darab papírra, hacsak teheted, az egész szöveget nyomtasd ki. Már csak azért is, mert lehet, hogy a hapsid a te konyhai bénázásod közben kedvenc csapatának mérkőzését nézi a neten és lehet, hogy pipa lesz, ha feszt visszajársz a részletekért. Különösen akkor, ha a csapat is bénázik.

Tapasztalat 2.
Mindig olvasd el a receptet figyelmesen, az elejétől a végéig, még mielőtt bármit is tennél.


Mindezen tapasztalatok hiányában, ösztönösen szétválasztottam a tojásokat. A sárgákat összekevertem a cukorral és a liszttel. Furán kemény lett és az egész egy nagy összeragadt masszát képzett a habverőnek hitt szószkeverőn. Majd gyors mosogatás után, ugyanezzel az eszközzel elkezdtem felverni a fehéreket. Na ez igazi kemény menet volt és közben csak a nagyanyáimra tudtam gondolni. Egész életükön át csak manuálisan verték a habot. Komoly fizikai teljesítmény, higgyétek el nekem. Még most is fáj a kezem és a jobb lapockám. Tekintve, hogy meg kellett ismételnem ezt a folyamatot, nem csodálom.

A hab kemény lett, de a sárga massza aggasztóan merev maradt és gondoltam segítségül hívom a modern technikát, megolvasztom a masszát a mikróban és gyerekjáték lesz összekeverni a már olvadt cuccot a kemény habbal.

Tapasztalat 3.
Soha ne próbáld megolvasztani a fent említett lisztes masszát a mikróban elfeledkezve annak liszttartalmáról és reménykedve abban, hogy majd az egész szépen megolvad a meleg hatására, mert nemhogy megolvadni nem fog, de ráadásul tésztaszerűre meg is dagad. Bár még összekevertem a habbal, de banális tévedés volt abban bízni, hogy csomómentes lesz a dolog.

Az első kísérlet a wc-ben landolt, halkan, elsunnyogva a mérkőzésben elmerült férfitársam elől. Ő mindebből csak annyit észlelt, hogy be-bejárkálok a géphez és inkább kinyomtattam a receptet.

És akkor jött a deja vu. Már megint elnéztem.

A tojások szétválasztásáig egész jól csináltam mindent. Aztán kiderült, hogy a cukrot nem a liszthez kell keverni, hanem a fehérekhez és belőlük együtt kell kemény, habot keverni.

Habverés elölről. Fájdalom kiújult.

A sárgákat pedig a habhoz kell keverni, lassan, majd apránként a lisztet is.

Így már sokkal barátságosabb képet festett a tésztám.



Hogy innentől kezdve mit rontottam el, azt nem igazán tudom. Vagy a sütő volt túl meleg, vagy túl gyorsan sütött, vagy a tortaformába öntött nyers tészta mennyisége volt túl kevés, de a tortámnak bizony nem lett széle. Így a puding is és a zselé is lefojt róla.

Tapasztalat 4
Soha, de soha ne hagyd figyelmen kívül múltbéli tapasztalataidat. Ld. karalmellás alma.



Valaki mondja már meg, hogy mi a biznisz a főzésben? Az a rengeteg előkészület, a sok kavargatás, meg habverés, és az a rengeteg mosatlan utána?!

A legnagyobb poén az, hogy vesztett a Liverpool és a tesóm el se jött.

4 megjegyzés:

  1. A férfi szereplő2009. december 15. 9:44

    Jelentem a torta egyébként nagyon finom lett, különösen a tészta amivel akkora küzdelem volt!

    VálaszTörlés
  2. Minden keseruseg ellenere ez egy jo sztori! :) A kepen amugy eleg jonak nez ki a vegeredmeny. (bar nem csinaltam meg gyumolcstortat, de valami olyasmi remlik, hogy a puding meg zselatin megszilardulasaig van valami keret vagy forma, amiben a piskota van, igy elkerulheto a szetfolyas...)

    VálaszTörlés
  3. A forma megvolt, direkt vettünk egyet a boltban, túl kevés lett a tészta. Pénteken újrapróbálkozom dupla mennyiséggel:) Látnék fantáziát egy hogyan-ne blogban is.

    VálaszTörlés
  4. Ne aggódj Évi, lesz ez még így se! :) Nekem a legnagyobb konyhai kudarcom az volt egyetem első évében, amikor 1.5 dl tej helyett 1.5 litert kevertem a cuccba. Hát az valami katasztrófa volt. :D

    VálaszTörlés