2009. november 5., csütörtök

Szeretlek is meg nem is

Tartogatom ezt az írást egy ideje. Még NY-ban a metrón kezdtem el írni, mert már akkor tudtam, hogy lesznek dolgok, amelyek fognak hiányozni Amerikából és lesznek dolgok, amelyek nélkül továbbra is teljes életet tudok majd élni.

Most, hogy visszacsöppentem a munka zord világába, a novemberi télbe Bulgária közepén, akkora a kontraszt, hogy az egy külön bejegyzést érdemel majd (valószínűleg jelszóval, mert a HR sunyiban olvassa a blogomat. No nem mintha zavarna, csak ki tudja, hogyan értelmezik az ott leírtakat és ki tudja hogyan hozzák be magánéleti kérdéseimet ismételten a vállalati színfalak mögé.)

Az ember ahogy örgeszik, úgy csökken folyamatosan az ingerküszöbe. Sokkal hosszabb ideig tart adaptálódni egy új helyzethez, mint korábban és sokkal nagyobb szellemi erőfeszítést jelent önnön magunk hozzászoktatása egy merőben más, új, szokatlan, ismeretlen szituációhoz. És jelen esetben Amerika azért különösen jó példa, mert láttam 21 évesen zsenge, egyetemistaként is, amikor az élet még gondtalan (nagyjából) és felelősség nélküli (nagyjából) volt és láttam már a fiatal felnőttkorom kapujában is :) Fura, hogy 21 évesen milyen könnyen szoktam hozzá dolgokhoz és fura, hogy 30 évesen milyen nehezen.

Kezdjük a rosszal - azon dolgok listájával, amelyek nélkül továbbra is teljes életet tudok majd élni:
(sorrend mindenféle preferencia nélkül)

1. Elviselhetetlen páratartalom Floridában: ezzel a jelenséggel Magyarországon is találkozhatunk, de szerencsés esetben tankönyv szerint is csak június, július és augusztus hónapokban. Jellemzően nem bírom a nyarat és a meleget és a fullasztó hőséget, így örülök, hogy
nekünk van négy, folyton változó hónapunk.

2. Légkondi: ezt már nehezebb kikerülni kis hazánkban is. A kis szervezetemre kifejezetten rossz hatással van, amikor a nagy melegből a hirtelen 18-19 fokba kell belépni, ahol szó szerint ráz a hideg. Általában ilyenkor leszek beteg. A nehezen elviselhető légkondival kétszer is meggyűlt a bajunk - New Yorkban a metrón és Floridában mindenhol (étteremben, boltokban, motelben stb. )

3. Autóvezetés Floridában: ez a tényező akár a pozitív listában is szerepelhetne. Mindjárt elmondom miért. A negatív listámra még NY-ban került, de azóta túl vagyunk egy magyarországi hétvégén az M3-as autópályán. Szóval azt gondoltam, hogy ezek az amerikaik tök bénák, mert nem tudnak vezetni - nem tudják mire való az index, életveszélyesen váltanak sávot, amúgy meg százzal döcögnek az autópályán. Kedves, kis kicsiny hazánkban viszont a türelmetlen sofőrök 160-nal vagy 170-nel tolnak ki a belső sávból, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy simán meghalhat bárki az ő tolakodásának köszönhetően. Ha lenne száz életem, ötvenet arra pazarolnék el, hogy az ilyenek előtt satuféket nyomjak százötvennél...

autót vezet Floridában

4. Koszos fürdoszoba: fúj.

5. Repülés: ezt sajnos szintén nem tudom megúszni, pedig ha tehetném soha többé nem szállnék gépre. Tudom, van statisztika, és tudom, úgy vannak összerakva, hogy biztonságosak, de mégis, a legkisebb rázkódásnál is komolyan kell kontrollálnom a pánik határán álló érzéseimet. Csak tájékoztatásul, jelenleg Bulgáriában vagyok, persze repülővel jöttem, egy hét múlva mennem kell Athénba, aztán Prágába, repülővel, és év végén Olaszországba Gáborral.

6. Gyíkok a házban: velük Miamiban találkoztunk. Igazából nem bántanak és biztonságos lakhelyért cserébe még a hangyákat és legyetek is megeszik, de mégsem szeretném, ha egy cuki kis gyíkocska futna gyorsan keresztbe a tévé előtt miközben a Grace Klinikát nézem. (Tényleg, mikor kezdték el újra vetíteni az RTL-en?)

7. A wc: aki még nem járt Amerikában, annak lefotóztam a jelenséget, bár a fotó a másik gépemen van otthon, úgyhogy most sokat nem érünk vele. Amikor megérkeztünk a JFK-re, Gábi elso dolga volt pisilni egyet és szegény azt hitte, hogy a wc el van dugulva, mert félig telve volt vízzel. Ezt a wc-t én csak "splash back"-nek (visszafröccsenős wc) neveztem el és egyenes kontrasztba állítottam a magyar wc-vel, amit Jeremy "poop shelf"-nek nevezett el (kakipolc), Azért mert amikor az ember kakil, akkor a kaki nem merül el a vízben, hanem "felül" a polcra (ez azért a régebbi wc-k esetében van így). Ehhez látni kell az amerikai toalettet, ami tényleg úgy néz ki, mintha el lenne dugulva és az ember nem tud úgy pisilni (kivéve ha fiú, mert akkor a pisilőoje sokkal távolabb van a víztől, mint lányok esetében), hogy az apró, pici vízcseppek - amelyek vélhetően addigra már összekeveredtek a pisivel, ne csöppenjenek vissza az ember hátsó fertályára vagy combjára, ha adott esetben nyilvános helyen pisil, hiszen ott nem ülünk rá az ülőkére, a pisilőnk még messzebb van a víztől, így a pisi még nagyobb sugárban érkezik, sokkal nagyobb előfordulási esélyt adva a visszafröccsenésre.

8. Dagik: az, hogy Amerikában sok a dagi ember, tényleg nem sztereotípia vagy valami rossz indulatú feltételezés, amelyet a bulvármédia vagy a városi legendák közvetítenek az európai népnek. Tényleg dagik. És nem csak úgy elhízottak, 3-4 számmal nagyobb BMI értékkel, mint a normális lenne, hanem csúnyán, aránytalanul elhízottak. Aránytalanul nagy fenékkel, aránytalanul nagy mellel (férfiak is), aránytalanul nagy hassal. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a legtöbb helyre autóval járnak, ahová nem, ott van tömegközlekedés mozgólépcsővel (aránytalanul sok helyen, ott is, ahol nem lenne indokolt.) A legtöbb cukros üdítő nem ám kis kiszerelésben kapható - ellenben mindazzal, amit én eddig erről hallottam-, hanem nagy, 6 decis PET palackokban.

9. A stílustalan emberek: na hát ha ezek az emberek nem keverik vészesen a szezont a fazonnal, akkor senki. Ha valaki járt már Olaszországban és úgy tüzetesen megfigyelte, hogy az ottani emberek hogyan öltözködnek, akkor annak itt most a szöges ellentettjét kell elképezlni - 4 fokban és szemerkélő esőben, emberünk biztosan harisnya nélkül indul el otthonról, lehetőleg szandálban vagy miniszoknyában - továbbra is harisnya nélkül - és bundás csizmában. Az elegáns nadrághoz, fekete szövetkabáthoz és egy Louis Vuitton táskához biztosan egy fehér Nike edzőcipő dukál. Valahogy nem érzik ezt a stílus dolgot.

kb. 4 fok volt és rajta nincs harisnya

10. Automaták: ezektől teljesen kiborultam. Nem a snackautomatára gondolok, hanem azokra ahol számomra szokatlan helyeken van kiiktatva az emberi erőforrás folyamatokból - pl. metró - jegyvásárlás, reptér - check-in, benzinkút - tankolás. Először azt gondoltam, hogy ez aztán profizmus, de ha egy picike homokszem is elakad a gépezetben, akkor megáll a tudomány. Ha elütsz egy betűt, ha nem rendelkezel ötjegyű irányítószámmal az Egyesült Államokban, akkor máris villog az ERROR üzenet - és nem jön ám senki segíteni.

És akkor lássuk a jó dolgokat, amelyek hiányoznak (különösen Szófiában) és amelyek megédesítenék mindennapjaimat Magyarországon:

1. Napfény: a páratartalommal ellentétben kifejezetten tetszett, hogy októberben ilyen napsütésben lehet részem. Ragaszkodom a négy évszakhoz, de ha egy picit többet sütne a nap, akkor boldogabb ember lennék :)

napfény

2. Óceán: az óceán - különösen akkor, amikor a végtelenségben eggyé válik a kék égbolttal - valami fura érzést ad az embernek. Nyugalmat (anélkül, hogy közhelyes lennék), és ahogy a víz a partot mossa, az a világon az egyik legtermészetesebb sistergő hang. Nagysága tekintélyt parancsol, mert amikor ott állok, akkor döbbenek rá igazából, hogy milyen picike kis pontocska vagyok a nagy világegyetemben és hogy a természet erejénél nincsen hatalmasabb. Amit nem árt tiszteletben tartani.

Atlanti-óceán

3. Tömegközlekedés (nagyvárosokban): strukturált, jól átgondolt, logikus, egyszerű és olcsó. Ha New Yorkban élnék, nem lenne autóm. Mintha az olvastam volna, hogy ahhoz, hogy NY összes metróvonalát bejárjuk, több, mint egy napot kellene a föld alatt tölteni. A vonatok 24 órában közlekednek. Ha késés van (metrón!!), pl. megáll 10 másodpercre a vonat az alagútban, az operátor máris elnézést kér a várakozásáért és tudatja az utasokkal a probléma okát (ha nem tudja, akkor csak türelmet kér). Ez az amit még Pesten sosem tapasztaltam. Bliccelésre minimális lehetőség sincs, mert mindenhol forgókapuk vannak - csak akkor fordul át a kapu, ha az ember az érvényes jegyét lekezelte. Ezt Pesten miért nem lehet megcsinálni? Mindezen felül, a kocsik tiszták, hellyel-közzel az állomások is. A washingtoni metró egyenesen futurisztikus volt és minden állomáson találkoztunk takarító személyzettel, akik furcsa módon éppen mindig dolgoztak. A metrókocsik padlója pedig szőnyeggel van borítva. Arról nem is beszélve, hogy mindenhol sok a rendőr (biztos forrásból tudom, hogy nagyon a szerelvényeken is utaznak civil ruhás rendőrök), ami jóleső biztonságérzetet adott mindenhol. De ez persze lehet hogy nem így van ám igaziból.

4. Kedves emberek: az írtam már az elején, hogy meglepő módon sok kedves emberrel kerültünk közvetlen interakcióba - az MTA (BKV) alkalmazott érkezésünkkor, aki szívélyesen útbaigazított anélkül, hogy kértük volna. Az AirTrain takarítója, aki segített megtalálni a megfelelő állomást. A feka hapsi Coney Island-en, aki még kezet is fogott velünk és üdvözölt minket Brooklynban. A bringakölcsönzős srácok. Gabiék, NY-i vendéglátóink és még sorolhatnám. Minimális erőfeszítésbe sem kerül mosollyal fordulni az emberek felé, sőt Amerikában abban is biztos lehetsz, hogy nincs olyan bolt, étterem, akármi, ahol ne azzal kezdenék a mondatot, hogy Hi, How are you?. Még ha nem is gondolja komolyan - mert nyilvánvalóan senki nem gondolja komolyan, hogy naponta több tíz, száz ember hogyléte érdekli, de mégis kedvesebb, mint egy mogorva jónapot.

Ingyen megölelnek bárkit

5. Ősz: a négy évszak közül az éves körforgásban az ősznek adnám a legtöbb hónapot. Kiváltságosnak érzem magam, hogy az ősz minden színével találkozhattam Amerikában, nagyvárosban, kisvárosban, tengerparton, erdőben, esőben, napsütésben.

ősz

6. Bankártyás fizetés: kivétel nélkül mindenhol lehet bankkártyával fizetni. Roppant kényelmes.

7. Utcazenészek: az utcazenészekkel különös kapcsolatom van, azért mert különös hangulatot tudnak kölcsönözni az utcának. Igen, az utcának. Vagy egy aluljárónak.

Lindsay Mac

8. Starbucks: nem is tudom miért szeretem ennyire. Nem csak a fair trade kereskedelem támogatása miatt, hanem valószínűleg a sokféle kávé miatt és azért meg különösen, mert tetszőleges mennyiségben szórhatok fahéjat vagy kakaót a kávém tetejére.

9. Caramel Apple: vagyis forró, krémes karamellával leöntött almaszeletek vagy karamellában mártott alma. Ahogy az az édes íz keveredik a karamellához képest savanyú almával...mmm..most is összefutott a nyál a számban.

10. Little Farmer: a picinyke farmocska egy rejtett kincs az út mellett Wisconsinban. Szeretnék egy ilyen farmot.

Kecske a farmon

11. Az emberek sokfélesége: annyiféle ember van, hogy az elképzelni is nehéz egy olyan ember számára, aki Tiszaújvárosban nőtt fel. Feketék, sárgák, őrültek, magukat mindenhol vállalók, nyíltan melegek és transzvesztiták, miniszoknyás hatvanasok, metrón élő hajléktalanok, egyszerre hat kutyát sétáltatók és még sorolhatnám...

12. Olcsó ruhák: erősen gondolkozom azon, hogy évente ki kellene járni vásárolni és még akkor is beljebb lennék, mintha egész évben mondjuk az Aréna plázában (csak mondtam valamit) vásárolnék. Márkás, jó minőségű ruhák negyedáron..Eldöntöttem, hogy ha ezt ilyen olcsón is lehet, kizárólag outletben vagy árleszállításon vagyok hajlandó vásárolni.

13. A cuki kismókusok.

kismókus Washingtonban

Rossz, hogy vége lett és nagyon szerencsésnek érzem magam azért, hogy részese lehettem egy ilyen élménynek.

3 megjegyzés:

  1. De jó volt olvasni:) Nem tudom meddig lehet táplálkozni egy ilyen utazásból, de most úgy érzem nagyon sokáig.Vagy százszor villannak be naponta emlékképek, és minden egyes villanásnál nagyon jó érzés visszagondolni.

    VálaszTörlés
  2. Mi 2007-ben voltunk kint, de még mindig sok élmény bevillant az írásaitok hatására. Köszönöm.

    A kedvességről jut eszembe, hogy mi azon röhögtünk kint Balázzsal, hogy ha a metrómegállóban véletlenül megálltunk egy pillanatra és az átlagnál bambább képet vágtunk, akkor azonnal ott termett valaki, hogy segíthet-e. Meg az a rengeteg mosolygás. Mikor hazajöttünk, akkor egy csomó ideig én is mindenkire mosolyogtam, de egy idő után elmúlt, mert itthon nem nagyon viszonozzák az emberek.

    VálaszTörlés
  3. Igen, ezt mi is észrevettük, hogy amint bambán néztünk, már jött is valaki segíteni. A mosolygással ugyanígy érzek, mint te - hiába mosolyogsz itthon az emberekre, kevésbé viszonozzák és inkább hülyének néznek. De csinálhatunk ebből mozgalmat :) Jönnek még sztorik, 1-2 még van a kis füzetemben, ami beutazta velem ezt a sok helyet:)

    VálaszTörlés