2009. november 15., vasárnap

A gyakorlat teszi a mestert avagy hogyan NE készítsünk karamellát

Régebben viszonylag jó szakács voltam ám. Vagy legalábbis sokkal gyakorlottabb, mint most. Ennek szerintem több oka is van. Egyrészt olyan helyeken dolgoztam, ahol bár nagyon olcsó volt a koszt, de korántsem volt elég ízletes. Az A vagy B menüre egy hónappal előre be kellett fizetni, ha ezt elmulasztotta a kedves alkalmazott és nem sikerült féltizenkettőkor beállni az akkor már kígyózó sor végére, akkor maradt a frissen sült rántott szelet vagy rántott sajt sült krumplival 470-ért. Hamar meg lehetett unni.

Ilyenkor vagy kiballagtunk valami környező étkezdébe, ami változatos volt - török, meki, csirkefogó, főzelékes stb.- de a hét minden napján azért elég nagy luxusnak számított 1000-1500 forintért ebédelni. Így maradt az otthon főzés, ebédcsomagolás kis műanyag dobozokba, melegítés és étkezés a számítógép előtt Gubis Tojás fejét bámulva, aztán a mosogatás egy alapvetően kézmosásra szánt mosdókagylóban. Igen, akkoriban az államigazgatás még korántsem állt azon a szinten, hogy cuki kis teakonyhákkal szereljenek fel legalább egy helyiséget emeletenként. A helyzet gondolom azóta sem változott.

(A koreai vállalatnál eltöltött 9 hónap sajnos nem üti meg azt a színvonalat, hogy írjak róla. A menza színvonala egyenes arányban állt a keleti vállalati kultúra aurájával Megtörtént eset, hogy egy jól megtermett gyári alkalmazott tányérostól, tálcástól, jó nagy erővel kb. 2-3 méteres magasságba lendítve visszaküldte a sok-sok finomságot a feladóhoz. Szóval ezekben az időkben is sokat főztem.)

Mióta azonban egy multi malmaiban őrlök nap, mint nap, ez a jó szokások elmaradt. Ennek is legalább kilenc oka van, mint mindennek - hogy a főnökömet idézzem - de csak hogy hármat említsek: (1) jó a menza (a korábbi tapasztalatok fényében) és aránylag megfizethető, (2) ahhoz már mindig későn landolok itthon, hogy nekiálljak még főzni is, (3) bár hétvégén főzhetnék, de akkor meg annyira ki akarok szabadulni a lakásból és annyira nem akarok az edények, majd a mosogató felett állni, hogy azt leírni is rossz. De igaz.

A tapasztalat hiánya és a gyakorlatból való kiesés azonban közel sem tépázta meg önbizalmamat, így teljes magabiztossággal hívtam meg barátaimat egy amerikai élménybeszámolóval egybekötött fantasztikus burger-partira, ahol desszert gyanánt karamellás almát kívántam felszolgálni.

A menü a következő volt:
  • hamburger krumplival
  • karamellás alma
  • Miller sör

Fűszeres Eszter gigasegítségnek bizonyult a burger tekintetében - a több, mint egy kiló marhahúsból mesés húspogácsa készült és az a fenséges szósz..Hm..Eszter - aki egyébként zseniális - azonban sajnos nem tudott igazi karamella recepttel szolgálni, így maradt a Google.

(Előtte azért megkérdeztem Jeremy anyukáját, hogy hátha van neki valami titkos karamella receptje tősgyökeres wisconsini lévén, de sajnos nem volt. Javasolta, hogy menjek el egy boltba, vegyek egy nagy tömb karamellát és olvasszam fel. (Karamella a'la mode Americana). Mivel Magyarországon nem árulnak NAGY tömb karamellákat és sok kicsi becsomagolt tejkaramellát pedig nem akartam venni, így továbbra is maradt a Google és saját kezű készítés.

A recept:
  • 10 dkg cukor - aminek kiméréséhez mérőedény híján telefonos segítséget kértem anyukámtól
  • 2-3 evőkanál víz
  • kb. 0,5 dl (!!!) tej
  • egy kis őrölt szerecsendió
  • egy kis fahéj
Hogyan NE készítsünk karamellát?
  • Semmiképpen se fussuk át felületesen a receptet, mindenképpen hasznos, ha azt jól átolvassuk többször is annak érdekében, hogy a hozzávalók megfelelő sorrendben és megfelelő mennyiségben kerüljenek bele a lábasba.
  • A cukrot gondos kavargatás mellett, kis lángon olvasszuk meg és a vizet semmiképpen se adagoljuk hozzá akkor, amikor kis cukorszemcsék még szilárd állapotban vannak és fehér színűek.
  • Semmiképpen ne reménykedjünk abban, hogy a kapott cukros víz karamella színűre fog barnulni, mert nem fog. Sosem.
  • Az előre kimért 0,5 l (!!) tej felét (azaz 2,5 dl-t) semmiképpen se kezdjük el adagolni a már 10 perce kavargatott cukros vízhez, mert az a tejtől sem fog bebarnulni.
  • Az így nyert tömény cukros tejet mindenképpen öntsük ki a wc-be és fussunk neki újra.
Így kezdődött minden
  • A cukrot gondos kavargatás mellett, kis lángon olvasszuk meg és barátnőnk lassan adagolja a már barnára olvadt cukorhoz a 2-3 evőkanál vizet.
  • Semmiképpen se engedjük, hogy barátnőnk, a másodjára is előre kimért 0,5 l tej felét, azaz 2,5 dl tejet gondosan adagolja a már gyönyörűen barnálló masszánkhoz.
  • Semmiképpen se reménykedjünk abban másodjára se, hogy az így nyert tömény, cukros , halványbarna színű karamellás tej bebarnul, mert sosem fog.
A halványbarna karamellás tej
  • Semmiképpen se rugaszkodjunk neki harmadjára is a karamellának anélkül, hogy receptünket újra leellenőrizzük az interneten.
  • Semmiképpen se hagyjuk ki az a lépést, amikor az internetről papírra lejegyzetelt receptet összevetjük a képernyőn újra olvasható recepttel (amit pusztán környezetvédelmi okokból nem nyomtatunk ki), mert akkor valószínűleg sosem fogunk rájönni arra, hogy az előírt 0,5 dl (!!!) tej helyett semmiképpen sincs szükségünk 0,5 l (!!!) tejre, hacsak nem akarunk 1 kg cukorból karamellás almát készíteni egy kisebb óvoda számára.
Hogyan készítsünk karamellát, majd karamellás almát?

  • A 10 dkg cukrot (ami hellyel-közzel 6-7 evőkanálnyi cukornak felek meg) gondos kavargatás mellett, kis lángon olvasszuk fel.
  • Hagyjuk, hogy gyerekkori barátnőnk (a bizalom miatt fontos a régi barátság) gondosan adagolja a 2-3 evőkanál vizet a már szépen megolvadt, gyönyörű karamellához.
  • Hagyjuk, hogy gyerekkori barátnőnk gondosan adagolja az immáron 0,5 dl tejet a gyönyörű barna masszánkhoz.
  • Ezen a ponton kicsit improvizáljunk, látván a talán túlságosan híg karamellát és adjunk hozzá tetszőleges mennyiségű teavajat (a mi esetünkben ez kb. 3 dkg lehetett)
  • A kicsit sűrűbb karamellát ízesítsük szerecsendióval és fahéjjal.
  • Várjuk meg, amíg picit megdermed a karamella (csak picit) és aztán lassan csurgassuk a már előre felszelelt almacikkekre.
  • Végül együk meg.
A végeredmény - harmadik nekifutásra nagyon finom lett

Ha lennének újévi fogadalmaim, akkor már most felvenném az előzetes vázlatok közé, hogy újra visszaszokom a konyhába.

Mellesleg hány éves koráig kér telefonos segítséget az ember az anyukájától főzés közben?

8 megjegyzés:

  1. Nemtom hány éves koráig kér "az ember" azaz ÉN vagy TE, vagy épp aki "az embernek" nevezi magát :-) telefonos segítséget az anyukájától, mert én még csak 44 vagyok, és én mindig kérek :-) és a pasim 43, na és ő is :-) és ráadásul ugyanazt a receptet is képes vagyok többször megkérdezni :-) és ő meg mindig türelmesen elmondja azt, amit már ötvenszer elmondott nekem. Attól a felismeréstől nyár óta tartok kicsit, amikor majd hívnám egyszer ösztönesen, és már nem lesz kit... Akkor marad az, hogy majd hívnak engem a fiaim, meg a bartátnőik, hogy hogyan is volt az az almáspite, Mamácska? :-D

    Jókat vidultam a karamelládon, köszi a vidám perceket! É.

    VálaszTörlés
  2. Éppen azért kerestem fel az oldaladat, mert a múltkor olvastam a karamellás almáról, ami annyira ízlett neked! :-D Gondoltam elkérem a receptjét! Na és tessék!
    Ha még a másik gondolatomat is kitaláltad volna és küldesz egy képet Luluról aki az én ovis szerelmem volt akkor már végképp gyanús lett volna a dolog!:-DDDDDDDDDDD

    (bakancsi)
    Köszi receptet! Ki is próbálom!
    Pussz

    VálaszTörlés
  3. Szeva!
    Sztem addig, amig tud kitől segitséget kérni. És amúgy is gyakorlat teszi a mestert. Ha hazamegyünk és újra megpróbálod már rutin szerűen fog menni.
    Pusza

    VálaszTörlés
  4. Nagy öröm ez számomra, hogy mindenkinek okoztam boldog perceket :) A karamella receptjén még van mit tökéletesíteni, de gyakorlat teszi a mestert :)

    VálaszTörlés
  5. Sajnálom, hogy lemaradtunk az almáról. Biztos nagyon finom volt. A hamburger tökéletes volt, semmi gond nincs a konyhai tudományoddal. Talán az írás/olvasást kéne gyakorolni :-D

    Egyébként én is mindig anyát hívom. Szerintem az anyukáink örülnek is neki.

    VálaszTörlés
  6. Most akkor van kép Luluról vagy nincs?

    VálaszTörlés
  7. Látom Lulu felborzolta a kedélyeket :) Ugyanúgy néz ki, mint régen, de talán van egy fotóm róla ;))

    VálaszTörlés
  8. Na akkor viríccsa mán kend!!!!! :-DDDD

    (bakancsi)

    VálaszTörlés