2009. november 7., szombat

Amerika vs. Bulgária

A héten hivatalosan is megkezdtem működésemet az új munkakörömben és így máris Bulgáriában találtam magamat egy sokcsillagos szálloda konferenciatermében, amit most emberek okosítására használtak.

E bejegyzést az a mérhetetlen kontraszt inspirálta, ami az Amerikában eltöltött három hét és a Bulgáriában eltöltött egy hét között keletkezett. A kontraszt azért is tűnt olyan egetrengetőnek, mert az előbbi esetben gondtalanul pihentem, kalandoztam, felhőtlenül élveztem a napsütést és a kötöttségek nélküli létet, míg ez utóbbiban gondosan próbáltam elsajátítani számomra korábban ismeretlen dolgokat a jetleg viszontagságos hatásaitól terhelve. Egy ablaktalan teremben, számítógép előtt ülve egész nap, összezsúfolva 50-60 másik emberrel a H1N1 járvány kellős közepén. (Szófiában 48 iskolát zártak be az influenza miatt.) Ami a jetleget illeti, valamiért azt hittem, hogy könnyebb lesz átállni erről a 6-7 órás időeltolódásról, de be kell vallanom, hogy nagyon nehezen ment - égő, vörös szemekkel, zúgó fejjel, alacsony vérnyomással és sok-sok ásítással.

Egyes számú megállapítás:
Míg az ígéretek földjén az emberek fegyelmezetten, feszes kordonok között fejlődnek sorokba, legyen szó reptéren, híres turista látványosságnál vagy busszra várokozás közbeni sorbanállástól, addig a Balkánon a sorok organikus módon keletkeznek, minden irányból megközelítve az adott objektumot. Ez nem csak rengeteg időt is pazarol, el de nem kis feszültséget generál a tolongó emberek között.

Kettes számú megállapítás:
A lehetőségek hazájában szigorú fegyelmet és nagyfokú toleranciát tapasztaltam a dohányzással kapcsolatban - a nyilvános helyeken (étterem, bevásárlóközpont, szórakozóhely, kávézó stb.) nem megengedett a levegő és más, nem dohányzó emberek károsítása a cigaretta füstjével. Ellenben Bulgáriában, legnagyobb szomorúságomra, szinte csak az anyaméhben nem dohányoznak az emberek (bár ennél fogva valószínűleg ott is) - ebéd közben az asztalnál, reptéren, szórakozóhelyen, plázában és a szálloda minden pontján. És még csak meg sem fogalmazódik senkiben, hogy ezzel talán zavarnak más embereket.

Hármas számú megállapítás:
Amerikában már kilenc évvel ezelőtt sem volt megendegedett a különböző hulladékfajták keverése a hulladékgyűjtő helyeken és már a gyerektáborban is komoly retorziót váltott ki egy használt papírzsebkendő elhelyezése a papírhulladéknak szánt konténerben. A szelektív hulladékgyűjtők ott a hétköznapi élet természetes részét képezik a háztartásokban, metrómegállókban stb. és még az utcán is. Bulgáriában, a szelektív hulladékgyűjtés, mint olyan még csak fogalom, operatív módon sajnos nem látszik megvalósulni 2009-ben. A PET palack szabadon keveredhet az üveggel a kommunikális szemétnek dedikált közönséges kukákban. Ez komoly aggódás egy olyan ember számára mint én, aki komolyan tud aggódni a bolygónk jövője iránt.

Négyes számú megállapítás:
Míg a tengerentúlon Miley Cyrus (aka Hannah Montana) a Jay-Z dallal meg tud hódítani egy országot és képes uralni a slágerlistákat, addig Bulgáriában kifejezetten lélekemelő volt elmerülni egy tradicionális bolgár étteremben a tradicionális bolgár folklór világában. Tradicionális bolgár italok társaságában.



Ötös számú megállapítás:
Míg Amerikában egyszerű turistaként többnyire közönségesen közlekedtünk a tömeg számára szánt eszközökön (fapados repülők, metró, busz, saját lábak), addig Bulgáriában megadatott az a lehetőség, hogy kényelmesen, várakozás és tanácstalan bamba arc nélkül taxival utazhattam mindenhova. Annak mondjuk kifejezetten örültem volna, ha a taxis legalább minimális szinten kapizsgálja az angolt.

Hatos számú megállapítás:
Míg Amerikában többnyire mindenki értette, hogy mit beszélünk és többnyire értettünk mindenkit, hogy mit beszélnek, addig Bulgáriában hellyel-közzel beszélik az angolt. Ez - különösen egy sokcsillagos szállodában meglepő. És vicces, amikor a pincér kedvesen mosolyog rád, sugallva azt, hogy vette, amit rendelsz, érti, minden rendben van és 15 perc múlva megjelenik egy merőben más étellel, mint amit rendeltél.

Hetes számú megállapítás:
Micsoda különbség van egy motel és egy sokcsillagos szálloda között! Bár ebben talán a legnagyobb kontraszt az, hogy Key Westen egy szoba ára egy éjszakára (reggeli nélkül, egy egérlyuk nagyságú motelszobában, ahol a zuhanyzó a szobában van) centre pontosan megegyezik egy szófiai szoba árával, sokcsillagos szállodában, fejedelmi reggelivel, ingyenes internet-hozzáféréssel, LCD tévével és iPod dokkolóval.

Nyolcas számú megállapítás:
Míg Amerikában jó érzés volt gondtalanul, felhőtlenül semmittenni, addig Bulgáriában kifejezetten embertpróbáló volt egy tréningteremben ülni szó szerint reggeltől-estig, ahol az ablakot a világra csupán a Windows jelentette.

Kilences számú megállapítás:
Míg Amerikában egész nap talpon álltunk és vízhólyagosra jártuk a lábunkat, szélben, esőben, napsütésben, melegben, addig Bulgáriában egész nap ültem, aminek következtében kifejezetten megfájdult a hátam és alig várom, hogy kimenjünk egyet sétálni a bonyhádi őszbe.

Tizes számú megállapítás:
Míg Amerikában folyamatosan gondot jelentett a pisilés megfelelő koordinálása - jókor találjunk illemhelyet, jó helyen, jó állapotban, addig Bulgáriában kifejezetten megnyugvást jelentett a a tréningteremtől karnyújtásnyira lévő toalettek tudata. A visszafröccsenés hiányát már nem is említem.

Tizenegyes számú megállapítás:
Míg Amerikában soha egy jót nem tudtam aludni a matracok puhasága miatt, (a Gábi kis teste alatt besüppedő matracban keletkező mélyedés mindig magához vonzotta az én kis testemet is, minekutána olyan érzésem volt, mintha egy árok szélén aludnék az árokparttal párhuzamosan) addig Bulgáriában nagyon is élveztem a sokcsillagos szálloda pontjó keménységű matracait, a pihe-puha párnák és Manfred (maci) társáságában.

A megállapítások szigorúan empirikus és szubjektív tapasztalatokra támaszkodnak, belőlük a két ország kulturális és/vagy társadalmi berendezkedésére vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni semmi esetre sem javasolt.

2 megjegyzés:

  1. "ahol az ablakot a világra csupán a Windows jelentette" Ez egy zseniális mondat... :)

    VálaszTörlés