2009. október 4., vasárnap

A maraton utáni este

4 óra 44 perc 56 másodperc.
Gyors válaszok - majd hosszabb beszámoló is következik természetesen:

Mindenki azt kérdez(te)i, hogy izgulok-e. De nem.
Reggel izgultam, majdnem hánytam.

Azt azonban sokszor megkérdezem magamtól, hogy hülye vagyok én, hogy maraton futok?! - nem nem vagyok hülye, tök jó volt.
Amit érzek, az inkább a kíváncsiság. - Kielégítve :)
Találkozom-e azzal a harmincas fallal? - Nem, nem találkoztam, pedig vártam, hogy lenyomjam, de nem jött. Utána se.
Harminc felett tényleg csak dióból megy? - Nem hinném. Legalábbis én nem agyaltam sokat. Szinte semmi.
Végig tudom majd futni? - Végigtudtam.
Sokat fog számítani a több ezres tömeg adta adrenalin? - Nagyon sokat számított, sokszor el is érzékenyültem. Főleg mikor megláttam Gábort, Gabit (tesó), anyát, apát, Zsuzsit, Lackót és Mátét 40-nél, aki befutott velem.
Lesznek-e holtpontok? (na jó, ezek tutira lesznek...) - Nem voltak. Velem van a baj? Lehet, hogy nem futottam elég gyorsan, nem?
Mennyi idő alatt fogok beérni? 5 óra? 4 és fél? Esetleg 5 felett? - 4.45-ön belül. 4 másodperccel.
Elérem a fizikai teljesítőképességem határát? - Szerintem nem értem el. Pedig nagyon vártam.
Ha elérem, akkor át tudom majd lépni? - Vagy lehet, hogy elértem és nem vettem észre, hogy átléptem?
Ha átlépem, az milyen lesz? - Ha megtörtént, akkor jó volt.
Ha elérem és nem tudom majd átlépni, akkor mi lesz? - Szerencsére ezzel nem kellett találkoznom.
Ha beérek a célba, tényleg azt fogom érezni, hogy most már bármire képes vagyok? (haha, ezt persze nem gondolom ám komolyan) - Igen :)
Ki fogom bírni sírás nélkül az utolsó kilométereket? (olyan szentimentális vagyok, hogy a végét tutira végigbőgöm) - Kibírtam, mert elkapott egy riporter és kérdezgetett mindenféle hülyeséget.

Ma valóra váltottam egy álmot. Igaziból.

9 megjegyzés:

  1. Annyira, de annyira de annyira. Nagyon sajnáljuk, hogy nem lehettünk ott, de lélekben veled voltunk, és izgultunk. Te vagy a LEGJOBB! Millió puszi

    VálaszTörlés
  2. Évi, CONGRATULAZIONI!!!! Bravissima! Nem voltam itthon ,de gondoltam rád.

    VálaszTörlés
  3. 1000X gondoltam rád, most meg büszke, ugyancsak rád :-)

    VálaszTörlés
  4. A vértesszőlősi Deritő-tó partjáról is szurkoltam! Gratulálok :)

    VálaszTörlés
  5. Királyok vagytok!!! :) Meg én is :)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálunk! Nem vagy semmi, nagyon várom a részletes élménybeszámolót. (Sajnálom, hogy nem lehettünk ott... :( )

    VálaszTörlés
  7. G R A T U L À L O K ! ! ! Nekem is eszembe jutottál...

    VálaszTörlés
  8. Szép volt, gratula! Biztos voltam benne, hogy megcsinálod. Szerintem az téged dicsér, hogy ilyen "könnyen" ment.

    VálaszTörlés