2009. október 12., hétfő

NYC

New York City valami olyasmi, ami rendesen foldhoz vag.

Magaval ragad, lehengerel, folyamatosan amulatba ejt, csodalkozasra kesztet es kozmoplitava tesz. Sorra ernek a pozitiv elmenyek, igazabol le sem merem irni, mert felek attol, hogy elszolom magamat. A pozitiv elmenyekrol kulon bejegyzesben kivanok majd szolni "Amikor a kedvessegfaktor-mero kiakad" cimmel.


Nagyon hosszu volt az idaig vezeto ut es ezt most ertem szo szerint is es kepletesen is. En kilenc evvel ezelott mar voltam itt es mindig nagyon vagytam arra, hogy visszaterjek. Es most tessek. Itt vagyok. (Valahogy ezek az almok mostanaban valkora valnak, ugyhogy surgosen ujakat kell keresni). Ami a szo szerinti jelentest illeti, cc. 23-24 orat utaztunk egyfolytaban: Budapest-Becs-Madrid-New York JFK - Brooklyn.
asd
A tengerentuli jarat iszonyatosan durva volt. (Ezuton is kerem Zsuzso baratnomet, hogy azonnal kerjen bovebb informaciokat a Pilotafiutol - mennyire veszelyes a turbulencia, milyen magassagban tortenik, ezek a nagy gepek tutira kibirjak-e, mennyi az eselye annak, hogy lezuhanunk es ilyenek.) Razkodott a gep, de nagyon, lifteztunk, en totalisan kikeszultem. Eloszor csak elkezdett luktetni egyre gyorsabban a szivem, aztan mar izzadtam is, aztan osszeszorult a gyomrom es nagyjabol minden ver kiment a vegtagjaimbol. Hataran voltam egy nagyobb hangvetelu panikrohamnak. Probaltam melyen lelegezni es amikor elmult, egymas utan ittam a whiskyket. Egyelore el sem birom kepzelni, hogy hogyan fogunk felszallni a chicago-i gepre csutortokon reggel.
asd
Megerkezeseunkkor mintegy 1 orat alltunk sorba a bevandorlasi hivatalnal, mire beengedtek az orszagba. Otthon mar kitoltottuk a beutazasi engedelyt, amit jova is hagyott az Amerikai Egyesult Allamok, de itt megegyszer ujjlenyomat-vetel, biometrikus foto a szemunkrol, es egy par kerdes megvalaszolasa, hogy minek jottunk ide, meddig maradunk. (Ez egyebkent arra tok jo volt, hogy ha esetleg itt meghalunk, akkor Mac Taylor azonositani tud, mert benne leszunk a rendszerben).

Miutan beengedtek az orszagba, kb. ket ora metrozas kovetkezett. Azt hittuk, hogy gyorsabb lesz es ugy voltunk vele, hogy igy legalabb rogton beugrunk a melyvizbe. Hat sikerult. A metro Brooklynk szarabb reszein megy keresztul a repterrol a varos fele. Feher ember csak ritkan szallt be a kocsiba, kifejezetten vartam, hogy mikor szegezik rank a stukkert. Aztan ra kellett jonnom, hogy valszeg agyamra ment a CSI, mert semmi kulonos nem tortent, azt leszamitva, hogy megszamlalhatatlan helyen kellett atszallnunk.

A vendeglatoink nagyon jo fejek, van egy hateves kisfiuk, Milan. Egyfolytaban beszel, tobbnyire magyarul, de amit nem tud, azt angolul mondja. Roppan vicces, amikor a mondandojaba becsuszik 1-2 actually, weekend es ilyenek. A szobaja olyan, mintha Milan egyenes Drakula grof eltitkolt kisfia lenne, mert a gyerek totalis Halloween lazban eg es mindenhonnan log egy csontvaz, egy halalfej vagy egy denever, de ha nem, akkor biztosak lehetunk benne, hogy fejmagassagban rank vigyorog egy transformers robot valahonnan.

Egyebkent egyfolytaban csak megyunk. Leszamitva a tegnapi napot, amikor is bringat bereltunk a Central Parkban (mellesleg magyar sracoktol, de errol majd bovebben a kedvessegfaktoros bejegyzesben.)
A reggel bagellel es cream cheese-zel indul, es termeszetesen minden nap iszunk kavet a Starbucksban. Tegnap vettunk egy New York Times Sunday Edition-t is, ami cc. 200 oldal.

Mara ennyit, foly. kov.
asd

3 megjegyzés:

  1. Hello!

    örülök, hogy épségben odaértetek.jókor léptetek le, itt szakad az eső és nagyon hideg van :-(
    jó lett ez a kép!

    üdv:

    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  2. hello, itt a másik Zsuzsi (Zsuzso), mindenképp lecsekkolom a turbulencia témakört és jelentkezem!
    király lesz, ha ilyen sűrűn be tudtok jelentkezni :)
    take care!

    VálaszTörlés
  3. Most en irigykedem... Meg tobb infot!!!

    VálaszTörlés