2009. október 18., vasárnap

Homecoming weekend

Egy darabig ados maradok a NY-i sztorik befejezesevel, mert az elmult ket nap tortenesei nem varathatnak.

Szoval mint ahogy irtam a Metropolisz utan kozep-nyugat fele (Midwest) vettuk az iranyt. A vilag szinte osszes naciojat magaba szippanto varos helyett, most a beke szigeten vagyunk Wisconsinban. Kilenc evvel ezelott itt toltottem 3 honapot, igy dontottunk amellett, hogy errefele (is) vesszuk az iranyt es talalkozunk regi baratokkal is.

Nyugalom helyett valami olyasmit kaptunk, amit sosem fogunk elfelejteni. Ket napra az amerikai tarsadalom integrans reszeve valtunk :)

Ez itt most olyan, mint a filmekben. Egy kisvarosban lakunk, majdnem a semmi kozepen es annak is a szelen, egy erdo mellett. Pontosabban a haz mogott van az erdo, az ablak alatt pulykak setalnak az erdoben, a teraszon mokuskak szaladgalnak. (Na jo, az addig nem igen tudtam, hogy pulykak elnek igy a vadonban is szabadon, gondolom otthon Magyarorszagon ez nem annyira szokasos). Itt nem zarjak az ajtokat, tarva nyitva van minden. Kicsit felek is megmondom az oszintet, de ez is biztos a nem egeszseges mennyisegben elfogyaszott CSI-nek koszontheto. Meg egy kutya is van - Cooper - aki pont olyan, mint az amerikai filmekben. (Na jo ezt abba hagyom, mert nem akarok nagyon butanak tunni.)

Ez a nappali.

Ez pedig Cooper, aki eppen nagy elvezi, hogy dobaltuk neki a frizbit.


Vegre ettunk finom amerikai reggelit - palacsinta, juharszirup es termeszetesen sult bacon - igazi csaladi kornyezetben, Jeremy szuleivel es Cooperrel, aki, ha kajarol van szo, pont ugy viselkedik, mint a magyar kutyak.

Aztan delutan Madison fele vettuk az iranyt, ami az allam fovarosa. 250 000 ezres kisvaros, hatalmas egyetemmel, ennek megfelelo pezsgo egyetemi elettel, ket hatalmas toval es pofasabbnal-pofasabb kis hazakkal. A varos rendelkezik egy oriasi futball stadionnal is, ami 80 000 ember befogadasara alkalmas, ami egy ekkora meretu varoska szemszogebol nezve nem kis teljesitmeny.

Kulonleges hetvege volt ez a mostani, de ennek megertesehez kell egy kicsit foglalkoznom az amerikai futballal, amihez valljuk be annyi kozom van, mint a katolikus egyhazhoz. (Ket nap tavlatabol nezve, kicsit tobb.) Az amerikai foci itt nem olyan mint nalunk a magyar foci - amirol tudjuk, hogy nekem mi a velemenyem, de szivesen elmondom megegyszer, hogy szerintem szar. (Anyukamtol elnezest kerek az ilyen csunya szavak hasznalatert, de ez legalabb huen tukrozi a valosagot.)

A sportnak itt sokkal nagyobb kulturaja van, mint otthon nalunk, bar ez igy leirva eleg nagy ellentmondasnak latszik, hogyha szamitasba vesszuk azt, hogy az amerikai tarsadalom nagyobbik resze inkabb magasabb BMI indexszel rendelkezik, mint alacsonyabbal. Aki benne van, az viszont nagyon lelkes (es szeretnem, ha ez a szo nagyon nagy hangsuly kapna), nagyon profi es egesz komoly iparag epul a kulonfele sportagakra.

Minden magara valamit is ado kozepiskola es egyetem rendelkezi focicsapattal, akik kulonleges megbecsulesben reszesulnek. Az egyetemen pl. osztondijjal rendelkeznek a jo focistak, ami mar csak azert is nagy szo, mert itt az eves tandij 8000 dollar. Mar az o szintjukon is kolunbozo szintu bajnoksagok vannak (mint pl. NB 1, NB2) es akkor meg a nagy profi, orszagos csapatokrol nem is beszeltunk.

A parade lelkes kulfoldi resztvevoi, akik csak amultak es bamultak

A wisconsini egyetem csapata - Wisconsin Badgers - a legmagasabb szintu egytemi bajnoksagban jatszanak. A meccseket szeptembertol decemberig jatszak - hetet itthon, otot pedig idegenben. Az itthon jatszott meccsek kozott van egy nagyon kulonleges, ami a Homecoming Game. Aki el es mozog - es ide jart erre az egyetemre - tiszteletet teszi a meccsen nezokent - vagy a valamelyik barban, a tobb ezer masik emberrel egyutt, akik nem fertek be a stadionba. 80 000 ezren fernek be a stadionba, a tobbi ember ellepi az utcat, a barokat, a hazak tornacait a feher-piros szinu ruhaikban (ez a Badgers szine). Mondanom sem kell, hogy mi is kaptunk 1-1 piros Wisconsin feliratu pulcsit Jeremy mamajatol, mert meccsre menni, csak ilyenben szabad. A Homecoming mellesleg 100 eves multra tekint vissza.

A meccs szombaton delelott volt es egy hetes elokeszulet elozte meg - a varos apraja-nagyja erre keszult. Az elokeszulet csucspontja a Homecoming Parade, ami a meccs elotti este zajlik a varos utcain. Ez tulajdonkeppen egy parade, ahol aki szamit, felvonul.


A menetet a zenekar nyitotta, de aztan jottek a tuzoltok, a polgarmester, a szepsegkiralyno, a szenator, a rendorok, az egyetemi csaladok (mint delta, kelta, alfa stb.), a helyi cegek kepviseloi, diakszovetsegek tagjai, a balettcsoport, az egyetemi kerekparos csapat, a triatlonosok es meg a hateves gyerekek szamara rendezett kifesto verseny nyertesi is - ok voltak a legcukibbak. A teherautokon tombolo emberek, illetve az azokat kisero csokikat, cukrokat, nyalokat, Badgers polokat, nyaklancot dobaltak a szoszerint tombolo tomegnek - nekem is van nyaklancom :) Az utcak mellett pedig tomott sorokban tolongtak az emberek, kizarolag piros es feher cuccokban.

A vendegcsapat Iowabol erkezett, tiszteletukre kulon polok, jelvenyek, mutyurok keszultok olyan es hasonlo feliratokkal, hogy Iowa Sucks, The Worst State Ever, FUKU Iowa - az angolul kevesbe beszelok kedveert, ezek nem szep kifejezesek, kb. ugy forditanam, hogy Iowa szar, Csesszetek meg es hasonlok.


A kamionokon (is) tombolt a tomeg - amikor megszolt a Jump around c. nota, nem csak a kamionokon allok ugraltak, mint az orultek, hanem a nezeledo tomeg is egyszerre emelkedett a levegobe. Lelegzetelallito volt meg csak latni is. (A negyedek kozotti szunetekben gyakran jatszak ezt a szamot es akkor a stadion 80 ezres kozonsege emelkedik a levegobe - allitolag olyan, mintha foldrenges lenne). A parade ket oraig tartott, mi magyarok, teljesen totalisan szetfagytunk. Innen egy buliba mentunk, ami szinten hagyomany es kb. hajnal 2-ig soroztunk, beszelgettunk stb. Bulinak azert nem neveznem, de nem volt rossz.

Es reggel az orulet folytatodott. 8-kor keltunk es egy pub-ban kezdtuk a napot, ami akkorra mar tele volt emberrel es akik termeszetesen pirosba vagy feherbe oltoztek. Volt 1-2 fekete-sarga is, ok az ellenfel szineit viseltek. (Vajon mi lenne akkor, ha Budapesten egy kocsmaba beendegnek mindket fel szurkoloit egy UTE-Fradi meccs elott?)

Reggel a barban, termeszetesen piros pulcsiban mindketten

A meccs 11-kor kezdodott, de a varos utcai mar 8-kor elleptek a Badgers szurkolok. A barban a kolbaszos reggeli melle Bloody Mary dukalt, hideg sorrel persze. Nem emlekszem, hogy valaha eletemben sorrel kezdtem volna a napomat. Aztan f11 utan megindult a nepvandorlas a stadion fele - azert csak ekkor, mert bent nem lehet sort kapni es ezert mindenki addig iszik ilyenkor, ameddig csak lehet.

A stadion kornyeki tornacos hazakbban tobbnyire egyetemistak laknak es a tornacon egesz nap ment az un. tailgating partizas- ulnek, isznak, jatszanak, isznak, isznak es isznak. Es persze mindenki boldog - mint a filmekben.

A belvarosban meghalt az elet, mindenki a stadion korul volt - elkepeszto ember tomeg, a piros-feherek kozott csak elvetve lattunk sarga-feketeket.

Nagyon megkapo volt ez a ket nap. Bar a csapat nem nyert, de nagyon irigylem ezt a fajta lelkesedest, ami ezekbol az emberekbol fakad. Ok buszkek a csapatukra, szeretik oket, buszken vallaljak, hogy 100%-ig hisznek a Badgersben, beoltoznek a csapat szineibe es erre a par napra mindenki mindenki baratjava valik.

Szeretnem, ha lenne ilyenunk Magyarorszagon, mert komolyan azt gondolom, hogy hianyzik belolunk valami, ami jobba tenne az orszagot.

Hazamegyek es csinaltatok magamnak egy polot Borsod-megye felirattal.

ui: termeszetesen mindketten beruhaztunk egy-egy szep kapucnis pulcsiba.

3 megjegyzés:

  1. mar mennenk nagyon floridaba, mert nagyon hideg van :)

    VálaszTörlés
  2. A borsodos poló jó ötlet, én biztos veszek, és az üzletbe is beszállok :) Végül is van 19 megyénk...

    VálaszTörlés