2009. augusztus 8., szombat

Értékelés

Sikeresnek értékelem az elmúlt hónapban közzétett felhívást és csordultig telt a szívem a beérkezett bejegyzésekkel. Kicsit bátortalanul indult, de aztán mégis sokan úgy döntöttek, hogy végülis semmi baj nem történhet abból, ha egy picikét megnyílnak.

Kilenc vendégszerzővel lett gazdagabb ez az oldal - és az ő történeteikkel.
Magyar és angol nyelven is.

Csilli. Ági. Budapesti. Attis. Zsuzsika. Gábor. Márk. Szabó Ági. Jeremy.

A google analytics adatai azt mutatják, hogy a vendégszerzők számának növekedésével arányos mértékben növekedni kezdett az oldal látogatottsága. Különösen látogatott bejegyzések voltak, azok, amelyek a gyereknevelést és a szex vs. szerelem kérdéskörét vizslatták. Hm. Talán írok egy bejegyzést a gyermekvállalás körüli aggodalmaimról.

És hogy melyik valóság dominánsabb? Web 2.0 vs. offline?

Szerintem jó dolog az, hogy mindenféle on-line csatornákon keresztül mindenféle dolgokat megoszthatunk egymással - képeket, történeteket, videókat vagy akár csak megbökjük egymást a facebook-on többezer kilométer távolságból. Olyan dolgokhoz kerülhetünk közelebb, amelyre enélkül nem lenne lehetőségünk - Lance Armstrong csiripjeit a twitteren pl. mindennap elolvasgatom és ennek köszönhetően a Tour de France idején úgy éreztem magam, mintha egy backstage belépő lógna a nyakamban valami irreálisan nagy sztár koncertjén. Szuper egymás gondolatait olvasgatni különböző blogokon - látni azt, hogy más teljesen ugyanolyan egetrengető problémákkal bajlódik nap, mint nap, mint mi magunk. Szuper dolog látni fotókon keresztül egy mienkétől eltérő szemszögből bemutatott világot.


Ami ettől azonban sokkal szuperebb az az, ha az ember vesz egy repülőjegyet és tényleg megböki többezer kilométerre élő barátját a tengerentúlon. Vagy máris intéz magának egy meghívást Dél-Franciaországba, hogy valójában ott álljon a Mount Ventoux tetején,egy év múlva, amikor Lance 39 évesen feltekeri a bicajt. Vagy egy hatalmas olaszországi szilvesztert szervez már augusztusban. Vagy kimegy hepázni a Kopaszi gátra a barátaival. Vagy végre igaziból is megfogdossa Kücsi baba bokáját, akinek élete első egy évét csak anyukája írásain és fotóin keresztül ismerhette.

Akiben még maradt gondolat, bármikor elküldheti. Közzéteszem.

Azonban azt hiszem itt az ideje, hogy újra megragadjam a billentyűzetet.

1 megjegyzés:

  1. Sajnos nekem ez most legjobb szándékommal ellentétben sem jött össze. Mentségemül szolgáljon, hogy a mókuskerék még a saját blogom frissítésére sem hagyott időt, lehetőséget. :( Viszont nagyon jó volt olvasni a vendégszerzők által írtakat. Köszönet érte!

    VálaszTörlés