2009. július 11., szombat

Táborozás

Vendégszerző: Ági


Blogba írni nem könnyű főleg így, hogy több mint 1 éve olvasom mit ír Évi vagyis inkább hogy hogyan. Na de ő biztatott és ma olyan dolog történt,amit mégis meg akarok osztani veletek.


Szerencsés voltam, mert több nyáron is mehettem SZOT üdülőbe gyerek táborozásra. Bár ha visszagondolok, több kellemetlen élményt tudok felsorolni, mint kellemeset:

Balatonmária fürdőn ismertem meg az éhséget –lekapargáltam a körözöttes kenyérről a körözöttet, hogy legalább a kenyeret megegyem.


Vagy Gárdony, ahol az egyik lány matracát minden reggel ki kellett vinni szárítani (vajon mitől lett vizes a matraca), ja és itt beszéltek a csókolózásról és talán a szexet is említették az idősebb (talán felsős) lányok.


3 hét Parádsasvár, iskola is volt. Jutka néni reggel kinyitotta a ruhás szekrényt, hogy kivegyük a tiszta ruhát, majd bezárta és a zuhanyzás valóban sorban állással kezdődött és egyenként lelocsolt-bevizezett minket, majd szappanozás után leslagozott. Nagyon szigorú rend volt ott. Lehet h nem is így történt de bennem már ilyen emlékek maradtak na és a sírások.


Aztán jöttek az úttörő táborok ahol már a fiúk is látótérbe kerültek- Rakamazon 1 német Thomas nevű fiú személyében. De nyelvi nehézségeink adódtak mert én nem tudtam németül, ő pedig nem tudott magyarul –az orosz nyelvtudásunk szintén nem segített ,ezért csak szépen egymásra nézni tudtunk J. De kaptam 1 babát tőle,ami most már tudom, hogy az „Álommanó” volt.


Zánka már még komolyabb fiúzós élményeket, hulla-hoppozást és álmában beszélő szobatársakat hozott. Itt már csak az 1. és az utolsó nap sírtam.

Mindezek után miért döntöttem úgy, hogy a 10 éves lányomat elengedem élete első ott alvós táborába?


Már magam sem tudom. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű. De próbálok pozitív lenni és nem meséltem neki a saját élményeimről és nem kérdeztem rá a félelmeire. Viszont a hétfő reggeli elindulás előtti kérdésénél tudhattam is volna, hogy vannak félelmei. De ő akarta és én nem akartam lebeszélni róla. Nem mondtam neki lebeszélésképpen, hogy talán még korai megpróbálni az ott alvást.


De ismét odakerültem, ahhoz a nagy kérdéshez, hogy mivel teszek jót a gyerekemnek? Ikrek vagyok - mármint a csillagjegyem- és ebben nem hazudtolom meg magam: rövid idő alatt tudok bármi mellett és ellen is érvelni- elfogadhatóan. Pont ezért kikértem az Apa véleményét is. Válasz: ha akar, miért ne menjen. Elengedtük, befizettem, megy a legjobb barátnő is és kimarad a legkevésbé kedvelt kislány az osztályból. És megy 2 fiú osztálytárs is bár nem a legkedveltebbek, de hátha feléled bennük a védelmező énjük.


Eljött a nagy nap-izgalmaimról nem beszéltem és próbáltam pozitív lenni. Szerintem sikerült is. Hétfőn délután viszont kb hatszor hívott és az utolsó 3 hívás már sírás volt: hiányzol, nem érzem jól magam…Anya elfojtja sírásást, előveszi kommunikációs készségét és reggelig megnyugszik. Reggel ismét hív és sír a második mondatnál. Este már nincs is beszélgetés csak az, hogy haza akarok menni- mindenképpen - hajthatatlan, makacs …

Végül megszerveztük és a harmadik nap éjjelét már az ágyamban töltötte ismét.

asd

És itt jön az elmúlt 10 évben annyiszor eszembe jutott dolog: a világ legjobb dolga anyának lenni, de a legnehezebb is. Bármit tehetek, próbálok jól dönteni és talán a legjobb talán nem. De az eredményt, ha szerencsém van, láthatom, amikor felnőtt lesz. Hiszem azt, hogy a neveltetésen rengeteg múlik, az hogy milyen környezetben, milyen szeretetben, milyen szabályok között nő fel a gyermek. Jó néhány hibám, szorongásom adódik abból amilyen élményben volt részem gyerekkoromban. És tudom, hogy a gyermek másolja a szülők viselkedését még akkor is, amikor az nem éppen „példamutató”. És szülőnek lenni őrült felelősség!

asd

De akkor is minden nap élmény: ő az életem értelme - szó szerint. Próbálok okos könyveket olvasni, Spockkal kezdtem - nem is tudom hányadik javított kiadásával. Még nem tudott olvasni a lányom, de a könyv borítóján gyerekek voltak így rákérdezett mit olvasok, miről. Mondtam, hogy egy okos házaspár tanácsait arról, hogy Hogyan neveljünk boldog gyereket? Akkor erre semmit nem válaszolt csak pár nappal később egy vitánk során azt mondta:

asd

Nem könyvből, hanem szívből kell nevelni gyereket!

asd

Remélem neki majd még jobban megy.



Sára

5 megjegyzés:

  1. Nem is tudom, hogy nekem kellemes vagy kellemetlen emlékeim vannak-e a táborokról - egy hét anyáék nélkül, idegen ágyakban, kiközösítő gyerekekkel, béna vécékkel, a nagylányoskodó felsősökkel, a hülye klikkel...Sosem gondoltam bele, de lehet, hogy inkább kellemetlen. Egy biztos, amikor 21 évesen elmentem Amerikába már táboroztatni, nem táborozni, két hétig én is mindennap sírva hívtam az anyukámat olyan idegen volt minden és mindenki. Aztán persze megszoktam és életem legszebb nyara lett :)

    VálaszTörlés
  2. Én egyszer voltam táborozni, de már a második nap összetűzésre került sor a másik fiú klikkel.Arra sem emlékszem már, hogy végig maradtam-e...
    Amúgy ezt is nagyon jó volt olvasni, tök jó, hogy így "pörög" a blog:))
    Gábor
    (sajnos saját néven nem tudok bejelentkezni...)

    VálaszTörlés
  3. Sára meghatóan okos lány ami a kijelentését illeti :)

    Én jövök mint ellen példa! Imádtam táborokba járni! Gyakran azért sírtam, mert vége van. Örsvezetőképzőtől :) lovas-, nomád-, képzőművészeti táborig mindent kipróbáltam és nagyon élveztem. (ez a 'mindent kipróbálok' szintén Ikrek vonás :) )

    VálaszTörlés
  4. Szia Évi.
    Vettem a bátorságot, és írtam a táborozással kapcsolatban.
    Hova kell küldenem, hogy a remek iromány itt a Te oldaladon közkinccsé válhasson?

    577

    VálaszTörlés
  5. Szia Budapesti! ide küldeted: chipm19kukacgmail.com. Hurrá az interaktivitás oltárán áldozott bátorságnak és az ennek szentelt időnek! És köszönjük a nép nevében :-)

    VálaszTörlés