2009. július 10., péntek

Hol a határ?

Vendészerző: Csilla

Két idilli hétnek lett ma vége. Két hét 4-esben, itthon, minden külső behatás nélkül. Megjöttek a nagyszülők...Töprengtem, hogy erről írjak-e a kis"makroközösségünkben", hiszen az őszinte szeretet és a hálaérzet angyalai mindig befogják a szám, amikor ezekre az aprócska, csipp-csuppnak TŰNŐ dolgokra terelődnek a gondolataim.

asd
De ma mind a két gyerekem úgy hajtotta álomra a fejét, hogy mérges volt az anyjára és az apjára. A gonosz emberpárra, akik a nagyszülők jelenlététől végletekig felpörgött gyermekeit szeretné a már megszokott "szabályok" szerint ágyba dugni. A SAJÁT ágyába, ezt azért hangsúlyozom, mert lassan két hónapja sikerült elérni, hogy a saját helyükön aludjanak el. Aki tudja milyen hosszútávon egy 180-as ágyban "aludni" két ringlispirező gyerekkel, tudja micsoda nagy dolog ez.

A gyerkekek rajongva szeretik a nagyszüleiket -ezt a "gyűjtőfogalmat" használom mindegyikőjükre a továbbiakban, nem különbséget téve apai és anyai oldal között- , aminek kimondhatalanul örülök, sokszor vannak velük, és jó, hogy nem muszáj-ból. És miért is ne szeretnék, hiszen a nagyszülő, mint olyan-persze sztenderdduma, de igaz -agyonkényezteti őket, türelmes, nem "szankcionál" semmit.Ezen a ponton úgy érzem nem fogom tudni leírni amit akarok, hiszen ha csak a felszínt nézzük joggal kérdezheti bárki, hogy: "Ennek a hülye embernek-csajt akartam írni, dehát mégis csak 2gyerekes családanya vagyok vagymi, basszus- meg mi baja van? Örülhetne neki, hogy van segítsége, a gyerekek szeretetben,jó helyen vannak, bezzeg nekünk....stb,stb,stb," No igen, a látszat valóban gyönyörű és minden szülő számára ideális, irigylésre méltó. Mázlisták vagyunk, no.
asd
Csakhogy én nem elégszem meg ezzel a felszínnel hiszen ha picit mélyebbre ásunk láthatjuk a nyugdíjas nagyszülőket, amint más dolguk sincs, minthogy a MI életünket éljék. Ezt biztos nehéz megérteni, próbálom a legérthetőbben megfogalmazni...A napjaikat azzal töltik, hogy kitalálnak különféle sztereotípiákat arra, hogy MI mit - hogy csináljunk, ebbe teljesen belelovalják magukat és ha nem úgy történik meg a dolog nem értik és szóvá teszik: "dehát ŐK úgy gondolták, hogy...." Nekünk vannak bizonyos kimondatlan vagy kimondott nevelési elveink, vagyis inkább kialakult szokásoknak mondanám, amiket -már néha úgy tűnik direkt- figyelmen kívül hagynak, nem tartják tiszteletben, mert náluk ez nem így volt! Ha finoman próbáljuk jelezni nem értik, ha picit keményebben fogalmazunk jön a sértődés, nekünk pedig a lelkiismeretfurdalás... no igen, EZ remek ESZKÖZ! Az egyetlen és hatásos.
asd
Hiszen hogy viselkedhetünk, beszélhetünk így azokkal akik "mindent értünk tesznek". Tyűűű ez jó, mi?Én mindent értek, komolyan értem a rájuk vonatkozó pszichológiai magyarázatot, de mi van velem? Én miért nem tudom sokszor megoldani könnyeden, arogancia nélkül ezeket a szituációkat? Miért zavar ez mérhetetlenül? Évekig elnyomtam magamban és csakis a felszínes "dejónekünk" -kel törődtem és ezek a pici kis tüskék nemrég sokan lettek és azt mondták "elég, nem férünk el itt többen.
asd
A gyerekeim szeretnek, ezt tudom, pár nap alatt "betelnek" a kényeztetéssel, és bármilyen furcsa igénylik a "szabályainkat", ez tehát nem válasz a "miértjeimre". Kérdem én: hol az egészséges határ? Mikor kell azt mondani -és hogyan???- ,hogy ebből elég, végülis a MI gyerekeink és a MI életünk??? Persze tudva, hogy ők olyan támaszai az életünknek, amelyek nélkül nagyon nehéz lenne és olyan fajta törődést nyújtanak a gyerekeknek, amelyet csak egy nagyszülő adhat, szülő nem. Hmmm...

Hogyan magyarázzam el, hogy attól, hogy valami BIO nem szar?

Miért olyan nehéz megérteni, hogy módunkban áll legalább megpróbálni egészségesebben táplálkozni?

Hogyan értik meg, hogyha biotejjel és bioliszttel készítünk valamit -sírva könyörgök- ne kockarámát csesszünk bele??

Ha tudják, hogy utáljuk ha a gyerekek a csilingelősautósötszázérthuszdarab jégkrémet eszik, ha nem vagyunk ott miért veszik meg nekik mégis csak azért mert olcsó??

Hogy ne veszítsem el a fejem, ha -a jelenlétemben, hangsúlyozom elvileg ugye az anyjuk vagyok- egész nap azt hallom, hogy "ne...ezt ne csináld...nem! nem! ezt nem szabad, ezt csináld, így csináld...."?

Először, még másodszor is kedvesen szólok, aztán már nem kedvesen és nem halkan...

Azt hiszem sorolhatnám még órákon át a kérdéseimet, de most nem akarom. Igazán elégedett lennék ha "csak" ezekre választ kapnék, mert néha úgy érzem csak én fújom fel a dolgokat és végülis csak az számít, hogy szeretetteljes légkörben vannak még akkor is ha nem vagyunk velük.

8 megjegyzés:

  1. Éljen! Az első fecske! Szerintem nagyon jó poszt lett, már csak azért is, mert ez megint olyan téma, amiről azt véljük/vélik sokan, hogy nem illik kimondani. Milyen érzés, hogy leírtad?

    VálaszTörlés
  2. És gondolod nyarat csinálok? :)

    Eléggé vegyes :) Kis lelkiismertfurdalás persze van -hogy is lehetne máshogy-,mintha "kiadnám" őket az éteren keresztül mindenkinek, ugyanakkor semmi rájuk nézve bántót nem írtam, tehát ebből a szempontból jó, hogy "beszélek" róla :)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem erről más is tudna mesélni. Take it easzy, lemon squeezy :)Azt nem gondolom, hogy a poszt miatt társadalmi párbeszéd indul arról, hogy a nagyszülőknek akkor mekkora szerepe is van unokáik nevelésében, azt mindig jó tudni, hogy porblémáinkkal, kétségbeesésünkkel, kérdéseinkkel sosem vagyunk egyedül. Csak az ember olyan, hogy erről nem beszél. Pedig másnak is van aranyere:)

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó írás és persze tanulságos:)

    Gábor

    VálaszTörlés
  5. Én totál átéreztem a gondjaidat!Az én Gabimamim(vagyis az Anyukám) még azzal szokta megtoldani h örüljek h Ő él mert Neki sajnos rövid ideig volt Nagyi segítség(4éves koromig)A lányom Apja a Nagyi helytelen viselkedésére duzzogással reagál és nem mennek oda pár hétig.De ott a lányom már a Mónika showba is belepillanthatott én hiába kérem h ne.Ja és ott az evés körül forog a világ:-)Az én szüleim szintén a kényeztetés majd minden formáját bevetik-mert ugye a nevelés a szülő dolga:-) Na de a tüskéidet húzd ki ,mondd el Nekik 100x-ra is és ha növekednek a gyerekek majd Ők rászoktatják a Nagyiékat az egészségesebb -bio dolgokra-legalábbis én is ebben reménykedek:-))

    VálaszTörlés
  6. Zene füleimnek! Micsoda interaktitivás :)

    VálaszTörlés
  7. Gábor, köszönöm, örülök,hogy így gondolod! :)

    Ági, reménykedjünk együtt, bár én egyre inkább nem csak remélem, tudom, hogy így lesz! A fiam már szokta kérdezni, hogy ez vagy az bio-e, egészséges-e :)
    Ja mi a BK-val jártunk így Mónika show helyett és náluk is az evés körül forog minden, de komolyan. Néha azt hiszem "egy lemezről tanulták" :) vagy inkább generációs dolog lehet, nem tudom.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen kedves és önzetlen nagyszülőkkel vagytok ellátva és a csilingelős autós jégkrémtől pedig nem lesz bajuk, mert nem azon élnek. Nem tarthatod őket burokban....és nem is kell! :D
    Figyi, én kölcsönadom az anyósomat és sírva fogsz könyörögni, hogy cseréljük vissza őket.
    Senki sem tökéletes, de a Te rokonságod törekszik erre.

    VálaszTörlés