2009. július 16., csütörtök

52

Vendégszerző: Márk



A bejegyzésem címéül választott számról az 5x2 című (szerintem zseniális) film jut eszembe. Párkapcsolat(ok)ról szól, mint ahogyan az általam választott téma is. Előre is elnézést kérek mindenkitől, első próbálkozásom.

Pár hónappal a 18. születésnapom előtt veszítettem el a szüzességem. Váratlan és szinte „véletlenül” megtörtént eseményről van szó. Először egy testnevelés szertárban estünk egymásnak, de megzavartak minket és a „tapizáson” kívül nem történt semmi extra. Aztán megfogtam a kezét és egy héttel később már apukám ismerkedett vele családi otthonunkban.

Családi lakoma után ledőltünk, majd önmagamat is meglepve megtörtént életem első orális szexszel fűzerezett „szeretkezése”. Természetesen az adott szituációban eszméletlenül jó érzés volt (bénázásaimtól eltekintve:)), ami nem tartott tovább pár percnél. Ha hozzáteszem, hogy életem második barátnője csodaszép volt és hogy hatalmas önbizalmat adott későbbi párkapcsolataim kialakításában, mindenképpen pozitív élményként gondolok vissza rá.

A nagy nap után 2 héttel szakítottunk és nem volt már alkalmunk többször a tettek mezejére lépni. Szegény nagymamám még 2 hónapon át kérdezte, hogy mikor jön legközelebb…

Azóta már tapasztaltabb lettem és a családom is megtanulta, hogy kapcsolataim az átlagosnál sokkal kevesebb ideig tartanak. Sokszor már annak is örülnek, ha az iwiwen látják az éppen aktuális „barátnőmet”.

Sok kalandon vagyok túl, bár nem csináltam még szalmakazalban, szabadban, repülőn, WC-ben, nem fizettem kurvának és nem csináltam egyszerre több emberrel sem. Soha nem erőltettem a dolgokat, mindig csak kihasználtam az adódó lehetőségeket. Nem mentem még senkihez úgy oda, hogy előtte ne néztem volna bele a szemébe, ha kölcsönös volt a szimpátia kezdeményeztem és megszólítottam a hölgyeményt (a linkben szereplő brit kutatások komolyságáról most nem szeretnék írni…:))

Kerültem a „meghívhatlak valamire”, „szép a szemed”, „elhagytam a számom, megadod a tiédet?” aranyköpéseket, amelynek következtében elég nagy arányban második találkozásokra is sor került. A legtöbb esetben minden úgy történt, ahogy annak lennie kell. Aztán egyszer csak, amikor már mindent megkaptam, eljött az ideje a szakításnak. Nehéz megmondani valójában miért is. Sokszor semmi bajunk nem volt, egyszerűen vagy más nő kezdett el érdekelni vagy volt valami kivetni valóm és egyszerűbb volt odébb állni, mint adott esetben küzdeni. Csernus ezt így fogalmazta meg:

Miközben szilárd meggyőződésed, hogy te vagy a főnyeremény, nem vagy szerelmes típus: csak a hódítás érdekel a szerelemben, és ha célt értél, le is lépsz. Neked valaki olyan kell, aki rövid pórázon tud tartani, és elnézi, hogy folyton másoknak udvarolgatsz, flörtölsz, és amúgy is megrögzötten dögönyözöl a vérfertőzés mocskos tócsáiban. Talán ezért is vagy kissé nárcisztikus...

Sokáig menőnek gondoltam hódításaimat. Egyrészt, mert egészségesen tartották lelkivilágomat, másrészt mert egoista énemet látták el folyamatos táplálékkal. A legjobban mindig az esett, amikor egy futó kaland rendszeressé vált, majd a rendszerességből kialakult egyfajta őszinte barátság szexszel fűszerezve. Nem volt teher egyikünkön sem, megismertük egymás hülyeségeit, volt időnk felfedezni egymás gyengéit és megbeszéltük az aktuális problémákat.

Lassan 10 éve már, hogy megcsókoltam életem első barátnőjét (az ovis próbálkozásokat kivéve). Ez idő alatt 3 olyan nő volt az életemben, akivel nem én szakítottam. Három olyan nő, akivel tudtam volna együtt élni és RÉSZEMRŐL minden a legnagyobb rendben volt. Mindhárom szakítás érzékenyen érintett, de sebeim begyógyultak és hódításaim tovább folytatódtak. Az ösztönös nyitottság mellett voltak korszakaim, amikor a magányra vágytam és nem érdekelt senki és semmi. Mindig a megérzéseimre hallgattam és soha nem taktikáztam. Őszinteségemmel sokszor okoztam fájdalmakat, de utólag azt mondom, hogy jobb így, mint hazudozni…

Most, „felnőtt” fejjel viszont úgy érzem kicsit abnormálisak a dolgaim. Elgondolkodtam azon, hogy meddig fog ez még tartani?

Létezik olyan nő, akivel összepasszolunk hosszú távon is?

Tudom, tudom: nem létezik nagy ő, a kapcsolatok mindig a kölcsönös kompromisszumokon alapulnak, vagy nem?

5 megjegyzés:

  1. Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó ki poszt lett ez. Szerintem van nagy ő - kitartóan kell keresni vagy inkább várni arra, hogy egyszer csak beleakadj. Kompromisszumot is kell kötni, de ha megtalálod azt,akivel tényleg minden klappol, nem is igazán fogod kompromisszumnak érezni. Vagy legalábbis szívesen fogod megkötni. És még mindig jobb a kitartó keresgél és 1-2 mellényúlás, kalandok, mint egy olyan kapcsolat, amiben benneragadsz vagy 7-8 évre fiatalságod hajnalán és közben meg kimaradtál egy csomó jóból. Most ilyen bölcsnek hangzok, pedig totál nem vagyok az - sőt, ha valaki nem ért a kapcsolatokhoz, az én vagyok, de másoknak mindig olyan jó tanácsokat tudtam adni mindig is.

    VálaszTörlés
  2. "Márk most már tényleg megtalálta az igazit. Ezen a héten is." Hát igen, hányszor is hangzott ez el annak idején..:DDD
    De ne csüggedj, hiszen ha 10 év alatt volt 3 nő, akikkel minden rendben volt, és mondjuk 30-as éveid elejére szeretnél megállapodni, akkor az addig hátralévő kb. 5 évben valószínűleg lesz másfélnyi nagy Ő. Ceteris paribus tehát nincs gond:) jézusom miket beszélek

    VálaszTörlés
  3. :) A héten még nincs meg, bár ma este randizok :) A lényeg, hogy tisztábban látok és hogy megnyugtató a 1,5 nagyŐ :)

    VálaszTörlés
  4. Közben arra gondoltam, nehogy úgy jöjjön ki a 1,5, hogy 0,5+0,5+0,5 , mert az megint nem segít rajtad:)

    VálaszTörlés
  5. Figyellek Dörti! ;) (twitter)

    VálaszTörlés