2009. február 19., csütörtök

A tudatom alatt - Part 2

Csak mert megígértem, hogy rögzítem amikor újra belépek az éj leple alatt megjelenő mentális küzdőtérre. Az elmúlt pár napban voltam szürreális biciklitúrán és menekültem egy megvadult birkanyáj elől is, amiket ébenfekete pumik tereltek. Többnyire bárányok voltak. Megvadult bárányok.



Kiválasztottam a történtek számomra legszebbikét. Hogy mi alapján? Reggel általában kevésbé vagyok energikus. Mi több. Számtalan szundit nyomok ki, mire végre eljutok egyáltalán arra a pontra, hogy vízszintesből ülő helyzetbe kerülök. Ez alsó hangon is legalább harminc perc. És akkor még csak ülök és passzívan bámulok előre, anélkül hogy bármit is érzékelnék a körülöttem lévő világból.

Ezen a bizonyos reggelen azonban a hatodik szundi után - ülőpózban - harsány kacagás tört rám. Már az ébrenlét állapotában is megjelentek az abszurd szimbólumok.

Álmomban fodrásznál jártam. (Mellesleg tegnap igaziból is, gyanítom, hogy a tudatalattim már nagyon vágyott rá.) Évek óta ugyanahhoz a csajszihoz járok (igaziból). Álmomban viszont egy furcsa helyen voltam. Sokáig minden úgy zajlott, mint általában zajlana normális esetben is. Belépünk a szalonba, hangosan köszönünk, fodrászunk még mást szárít, leülünk a kanapéra és valami kéjes élvezettel elveszünk a női magazinok és mocskosabbnál-mocskosabb pletykalapok világában. És várjuk a sorunkat.
asd
Aztán egyszer csak megjelent egy hajmosólány. Szokatlan volt, mert még soha nem láttam (csak) hajat mosó lányt. Mármint tudom, hogy vannak ilyenek, de velem mindig kitüntetően a fodrászom foglalkozott. Hajat mostunk, csacsogtunk, majd kreáltunk nekem csinos frizurát.

Kértem a cehhet, ami meglepően sok volt. 12 800 forint. És ekkor jött a szürreális megvilágosodás, miszerint nincs nálam pénz. Sebaj. Azzal a lendülettel jött máris a megoldás - mindezt egy másodperc töredéke alatt. Kitaláltam, hogy pénz helyett étkezésijeggyel fizetek. Benyúltam a táskámba és elővettem mintegy 14 000 forintnak megfelelő értékű sebtapaszt. Óriási sebtapaszokat. (Gondolom ez az a fajta "csavar", abszurd szimbólum, illogika, amiről Freud beszél). Az étkezési jegyeknek sebtapasz formájuk volt. Méretre kábé akkorák voltak, mint egy ezres. Egyenként csomagolva.

És a lehető legnagyobb természetességgel - abszolút nem értve a velem szemben értetlenül álló hajmosólány és fodrászom döbbenetét - elkezdtem leperkálni a zsét. Az óriási méretű, egyenként csomagolt világosbarna sebtapaszokat. Még kicsit furdallt is a lelkiismeret, hogy gazdasági válság idején milyen sok borravaló adok.

A hajmosólánynak még meg is jegyeztem, hogy nincs nálam apró, ne vegye rossz néven, hogy csak egy darab sebtapaszt kap.
asd
Próbálom felfedni azt fajta titkos rendezőelvet, ami a képtelen darabkákat összeköti, de nem lelem...
asd
ui: És hogy az élet (vagy a tudatalatti) milyen fura, a megvadult bárányok éjszakája után, találkoztam egy igazi pumival a Margitszigeten. Vicces. Szeretem az ilyeneket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése