2009. február 10., kedd

Egy ernyőszűrés története

Teszem fel a naiv kérdést rögtön az elején, kinek mit mond az a szó, hogy ernyőszűrés?

Válaszadás előtt nem ér tovább olvasni és a Google-ben rákeresni!


Foglalkozás-egészségügyi felülvizsgálat jogcímén az történt ugyanis, hogy el kellett mennem tüdőszűrésre. Kőbányai lakos lévén - bár nincs még meg az új lakcímkártyát, amely a történet szempontjából lényeges momentum - gondoltam ez nagyszerű alkalom lesz arra, hogy megismerkedjek szűk lakókörnyezetem szolgáltatásaival, így esett a döntés a kőbányai sztkra.

Előzetes tájékoztatás alapján rendelés 7 óra 30 perctől. Nem 7 óra 25 perctől és nem 8 óra 10 perctől. Ennek rendje és módja szerint így megjelentem a rendelőben 7 óra 28 perckor.
sad
Az épület.

Már a homlokzat is 1975-öt idézi, de ami belül fogadott az mindent felülmúlt és felért egy pszichedelikus időutazással. A recepció. A padló. A székek. A lépcső. A korlát. Az arcok. Az újságos. A lift. A feliratok. Mind-mind a sötét kommunizmust idéző valós látomások.

Recepció.
asd
Két hölgy pufajkában. Kérdezem bátortalanul hol van tüdőszűrés. Készséges válasz. Lépcső alatt balra, az ajtó mögött. Rendicsek. Mondom. Tüdőgyógyászat. Két felirat igazít(ana) útba - az egyik a tüdőgondozó felé terel, a másik az ismeretlen ernyőszűrés irányába. Leülök - teljes magabiztossággal annak tudatában, hogy jó helyen vagyok - a tüdőgondozó oldalon. 7 óra 30 perc. Gondoltam tökéletes időzítés, a szűrés pikk-pakk megvan, hamar végzek.

7 óra 40 perc. Még mindig senki. Gyülekeznek az emberek.

7 óra 46 perc. Még mindig senki. A várakozó nyugdíjas nénik beszélgetnek. Politikáról. A hazáról.

7 óra 48 perc. Még mindig senki. A várakozó nyugdíjas nénik egyre nagyobb szenvedéllyel beszélgetnek. Az egyik jobbos, a másik balos.

7 óra 52 perc. Még mindig senki. A várakozó nyugdíjas néniket emelt hangon rendre utasítom, udvariasan megköszönve a korareggeli összefoglalót kis magyar hazánk aktuálpolitikai állapotáról, figyelmüket arra irányítva, hogy ez itten rajtuk kívül senkit nem érdekel és őrizzék meg a nyugalmu(N)kat.

7óra 53 perc. Még mindig senki. Csend van és nyugalom határozott fellépésemnek köszönhetően.

7 óra 54 perc. Jön egy fehérköpenyes. A sorbanállók szeme felcsillan, izegnek-mozognak.

7 óra 55 perc. Elmegy a fehérköpenyes.

8 óra 04 perc. Még két fehérköpenyes jön. Szájuk teletömve kiflivel. Megreggeliztek, fittyet hányva arra, hogy 34 perce dolgozniuk kéne és arra, hogy a várokozó emberek valószínűleg nem jókedvükből vannak itt.
Végre sorra kerülök, amikor is közlik velem, hogy jaaa, ez a tüdőgyógyászat, az ernyőszűrés a másik oldalon van. És akkor lőn világosság...

Átkullogok a folyosó túlsó végére - az egész kezdődik előről.

Új sor.

Új barátok.

Félvér testvéreink többségben.

Új fehérköpenyesek.
asd
Sorra kerülök. Pontosan nyolcszáznegyven forint van a zsebemben - lakcímkártya hiányában csak egy sima kívülálló vagyok, nem jár ingyenszolgáltatás. Diktálom az adatokat, a fehérköpenyes manuálisan, golyóstollal rögzít. És akkor olyat látok, amit 15 éve nem. Előkerül egy indigó. Másolat készül ugyanis adataimról. Indigóval. A másolattal vissza a recepcióhoz. Útközben felfedezem, hogy a recepció a labor és a mellékhelyiségek között félúton helyezkedik el - vizeletmintával keresztül-kasul siető páciensekbe botlok.

Leperkálom a pénzt, majd megmagyarázom egy 130 kilós tagnak az ablaknál, hogy soron kívül vissza kell adnom a számlát, hogy befizettem a 840 forintot, mert csak akkor vizsgálnak meg. Néz rám, de nem szól. Félve kérdezem az ablaknál, hogy vajon szólítanak-e majd a vizsgálatra. Igen. A válasz.


A nők jöjjenek be - így szólítanak. Mindenkit. Korra, származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.


A vizsgáló helyiségben nincs öltöző. Vetkőzzünk -szólít a fehérköpenyes.
asd
Vetkőzünk.
asd
Félpucérra.
asd
Méltóságommal együtt a türelmemet és alkalmazkodó képességemet is kezdem elveszíteni. Egymás után állunk be a gépbe - mellkas nekifeszül, nagylevegő, bent tart. Kész. Közben vizualizálom, hogy mellkasomon mi-minden tapad meg az ernyőszűrő berendezésről - mert ugye az előttem odatapadó barna mellkas után serény kezek egy percig sem igyekeztek fertőtleníteni a felületet.

Újra ruhában visszanyerem lassan méltóságomat is. Eredmény egy hét múlva.

Az élmény -valahol, egy nagyon ironikus nézőpontból megközelítve - még vicces is lehetne. Ha nem lenne szűk keresztmetszete egy létező valóságnak a mai Magyarországon.
Ami egyáltalán nem vicces.

3 megjegyzés:

  1. Én anno domini, még tévékás koromban voltam ilyen szűrésen a tiszaújvárosi rendelőintézetben. Ott is csordaszerűen vonultunk be mi, a tévékás nők, és vetkeztünk egymás szeme láttára. Nem tudom azóta javult-e a helyzet, de ez asszem 1998-ban volt. Maximum '99-ben. Engem is sokkolt a dolog, mert én már az oviban sem szerettem az egymás előtt vetkőzést. Viszont erre az ernyőszűrés szóra nem emlékszem.

    VálaszTörlés
  2. Ó ne is mondd. Azóta belegondoltam, hogy vajon hány mellkas ért ahhoz a géphez...

    VálaszTörlés
  3. ennyit az ingyenes eü-ről. inkább menjünk fizetős helyekre. annyival nem drágább (kb 10e), mint amennyivel jobb. és nincs para, sőt, még a balhét is kiverheted, ha valami nem tetszik, merthát megfizettél érte..

    VálaszTörlés