2009. január 21., szerda

Kreatív Írás

Mondtam már, hogy minden rosszban van valami jó? Ja. Tutira.

Ha nem mentem volna Gábor-szülőkhöz látogatóba, akkor nem találkoztam volna Gábor-apuval, akitől nem kaptam volna el ezt a szuperfantasztikus vírust és akkor nem hánytam volna mintegy hat órán keresztül és akkor nem gyengültem volna le és akkor nem feküdtem volna itthon és akkor Gábor nem sajnált volna meg nagyon és akkor soha nem vett volna nekem egy szuperfantasztikus női magazint és akkor nem találkoztam volna Feldmár Andrással a lap hasábjain és akkor nem böngésztem volna a Feldmár Intézet honlapján és akkor nem találtam volna rá, arra amire végülis rátaláltam.

Pár hete gyúlt ki a fény kis elmémben, hogy mi lenne, ha eggyel magasabb szinten foglalkoznék egy picit ezzel az egész írás dologgal. Olyan hatalmas vonneguti régiókban egyelőre nem gondolkozom, hogy üstökösként berobbanok a kortárs magyar irodalomba, de miért ne próbálnám meg kihozni belőle a maximumot?!

Az elmúlt két-három évben azért küszködtem jó nagyokat olyanfajta kellemes és komplex problémákkal, mint női(es)ség, önbecsülés, önértékelés, önbizalom. Vagy ezek súlyos megnemfelelősége. Vagy hiánya. Kerestem a mátrixban azon paramétereket, indikátorokat, amelyek mentén talán sikerül megfogalmaznom hogy mit is látok abban a tükörben, amibe minden reggel belenézek. Volt ez a rengeteg kérdés, amelyekkel az égegyadta világon semmit nem tudtam kezdeni. Meg ez a sok bizonytalanság. Meg ez a sok kétség.

És akkor jött az írás - no meg a hat hónap terápia Katalin süppedős foteljében.
Mióta írok egy picit jobb. Lelassult az érzelmi hullámvasút és talán oldódik ez a megfogalmazhatatlan állandó belső diszharmónia. No meg persze sokat számít az is, hogy Katalin foteljében eltöltött véget nem érő órák alatt megtanultam, hogy nőként hullámzok. Ez a dolgom. Genetikailag kódolva van. Fellegekben és alantas mélységekben.

A Feldmár András dolog. Valahogy mindig ott nyílt ki egy újság, ahol az ő fényképe volt. Valahogy mindig egy olyan csatornára kapcsoltam, ahol éppen beszélt. Észre kellett volna vennem a jeleket, hogy nekem ezzel a hapsival valamit kezdenem kell.

No és akkor lenyeltem egy vírust. A lábadozós napokon felültöttem a legfrissebb női magazint (amit egyébként sosem vettem volna meg, mert van már előfizetésem női magazinra, de ez Gábor ajándéka volt rókázó szerelmének). Pont ott nyílt ki az újság. Három oldalas interjú Feldmárral párkapcsolatokról, szeretetről stb. Bővebb információ itt és itt - írja az újság. Laptop elő. Konnekt 3G. Klikk. Olvas.
asd
És mit ád az ég? Egy Kreatív Írás kurzust - nőknek. Kortárs magyar írókkal. Olvas, olvas. Másnap nyílt nap. Uh, el kell mennem, hányás ide vagy oda. Egy felolvasóesten találtam magam csöppenve hirtelen az előző kurzus részvevőinek utolsó napjába és ismeretlen életük egy-egy rejtett fejezetébe.
asd
Szerelem első látásra.
asd
Február 6-án indul az én kurzusom. Nem tétovázhattam a jelentkezéssel.
asd
Talán felolvasni is fogok. Talán meghívlak majd benneteket.


1 megjegyzés:

  1. Biztos jó lesz, márcsak azért is mert aznap van a szülinapom! :)))

    VálaszTörlés