2009. január 12., hétfő

Csók és könny

Ma formabontó leszek. Vagyok. Áttöröm a gátakat. Lebontom a falakat. Olyan témáról írok, amelyről nem szoktunk csak úgy írni. Vagy beszélni. Akinek halvány gőze sincs arról az érzésről, amiről itt mesélni fogok, azt olyan rejtélyes birodalomba viszem, ahol még sohasem járt. És jobb neki, ha a jövőben sem fog. Muszáj megosztanom eme arctalan virtuális közöséggel fájdalmamat, amelynek lelki terhe alatt lassan összeroppanok.
asd
Még szerencse, hogy éppen kezdődik az Ármány és szerelmem 3542. része a tévében, mert így a férfim kiment a szobából és nyugodtan, gátlások nélkül beszélhetek a...nem, nem, nem a hüvelygombáról...hanem a...
asd
Eme csodálatos képződmény mintegy harmadik hete része az életemnek. Először két éve tűnt fel. Hirtelen jött. Előzmények nélkül. Nem volt jel. Csak kint volt és kész. Kínok között. Kétségbeesve tanulmányoztam mi ez, ami ilyen gyorsan gyorsan jött és bízva-bíztam, hogy ilyen gyorsan el is tűnik az életemből. Tévedtem. Maradt. Könnyfakasztó hosszú napokra. Talán hetekre. Internet. Rémtörténetek. Patika. Aurobin. Háziorvos. Körömvirág. Kamilla. Aztán elmúlt.
asd
Másodjára egy hosszú futóverseny után találkoztunk egy meleg nyári napon. A 8 szelet hideg görögdinnye ellentmondást nem tűrő stílusban és hangnemben kényszerített. Sokszor egymás után. És akkor megint találkoztunk. Kezdődött elölről. Internet. Patika. Kúp. Körömvirág. Kamilla. Rostos őszibaracklé. Mastu. Szemérmetlen hímnemű kollégáim kérdezgették, hogy ilyen szép kis fenékkel miért nem hordok tangát. Hát elmondtam. Nem kérdeztek többet.
asd
És most megint itt van. Karácsony óta éljük ilyen furcsa szimbiózisban a szürke hétköznapokat. Ezúttal a vastabletta volt az oka. Együtt kelünk. Együtt fekszünk. Egy rövidke pillanatra sem feledkezünk meg egymásról. Hogy is feledkezhetnénk meg? Micsoda könnyelműség lenne?! Working together, sleeping together. Ahogy Brigdet mondaná. A futás mínusz három fokban és az a háromszor hatvan méter repülő sem könnyített a helyzeten. Minden nap csak nehezebb lett. Hosszú sírások következtek. Álmatlan éjszakák. Kínzó rémképek. A legszörnyűbb orvosi vizsgálatokat, mitöbb műtétet vizualizáltam magam előtt sötét éjszakákon és világos nappalokon. Elképzeltem, hogy egy fehérköpenyes vizsgálódik. Oh, a kényes testhelyzet. És akkor be kell vallani, hogy miért maradok ki a munkából...
asd
Az aurobint és mastut a fülembe is nyomhattam volna, ugyanazzal a hatékonysággal dolgoztak volna. Orvos megint. Szerencsére Gergő. (A szerk. megjegy. -a blogdoktor) Kisebb a megszégyenülés. Gergő segít és ad új gyógyszert. Végre valami. Kell részleteznem az applikátort és használatát? Még egy oh. Fájdalmas oh. Ah. Végre valami. Végre nem fáj ordítóan és menni is tudok mindenféle szokatlan allűr nélkül. És az ülés is élvezhetőbb.
asd
Jah, iroda. A helyzet fokozódik. Mert reggeli után ugye menni kell. A belső erők diktálnak. Tiltakozni nem szabad, hiába feszül ellen az ember minden idegszálával, készülvén a fájdalomra és az azt követő hosszadalmas hadműveletre. Zuhanyra esély sincs. Egyik kézben nedves törlőkendő. Egyik zsebben kenőcs. Másik zsebben az applikátor. Mindent végigcsempészni a folyosón, mire az ember lánya végre elér a helyre. Oh, csak ne kelljen beszélgetni senkivel a folyosón. A művelet olyan sokáig tart, hogy a helyiségben a mozgásérzékelő lámpák kétszer is lekapcsolódnak és elsötétül minden. Ilyenkor félig felállva az egyik kart a magasba lendítve jelezni kell az érzékelőnek, hogy még mindig itt vagyok, hé, fáj a seggem, hagyjál már nyugodtan kibonatkozni...Aztán visszafelé ugyanez. Mit sem sejtő munkatársak előtt észrevétlenül visszacsempészni a kenőcsöt és az applikátort a táska mélyére. Oh, ha tudnák. Vajon együttéreznének?
asd
Doxiproct OM. Örökké hálás leszek.
asd
Lassan elválnak útjaink. Kis barátom napról napra veszít önértékléséből és lassan visszahúzódik a maga kis sötét világába. Nyakát behúzva visszariad a kinti világtól. Engem meg hagy békében, csendesen, zökkenőmentesen élni mindennapjaimat.
asd
Ez voltam én és az aranyerem.

2 megjegyzés:

  1. Azt hiszem ebben a témában nekünk lenne mit eszmecserézni.

    VálaszTörlés
  2. Sztem ha többen eszmecseréznének róla, kevesebb lenne a kétségbeesés.

    VálaszTörlés