2009. január 6., kedd

Csak a legszükségesebbet

Voltunk boltban. A történet több sebből is vérzett.
Az első hibás döntés maga a célpont volt. Tesco, Aréna pláza. Már önmagában hibás lépés, feleslegesen tettük ki magunkat több ezer olyan impulzusnak, amelyeknek az a célja, hogy megbolondítsa elménket és olyan dolgok beszerzésére késztessen bennünket, amelyeket egyébként eszünkbe sem jutna magunkévá tenni.

A második hibás döntés volt, hogy az autót a parkolóház egyik végében hagytuk. A célpontunk pedig ugye a másikban volt. A teljes testünkkel át kellett vergődnünk a csatamezőn, a fogyasztói társadalom, hatalmas papírtáskákkal felfegyverkezett, árleszállításra kiéhezett széles tömegein és le kellett győznünk az üzletek ordító kirakatait is. Az élményt vizuálisan csak felerősítették - a mi harcunkat egyre nehezebbé téve - a hatalmas villogó 30, 50, 70 százalékok.

A harmadik hibás és elhamarkodott döntés pedig hozzám kapcsolódik. Mivel menetközben úgy döntöttem, hogy szemüveget csináltatok (szigorúan készpénz-forgalom nélkül, egészségpénztáras kártyával), aminek elkészítése mindösszesen egy órát igényelt, a legszükségesebb és legolcsóbb élelmiszerek beszerzését szemüveg nélkül kellett megtennem - ami elég vicces volt már önmagában is, mert így jobb híján csak halovány alakokat és elmosódott árnyakat láttam.

A sratégiánk a következő volt.

Mindenből a lehető legolcsóbb, leggazdaságosabb terméket vesszük. Mivel én messzire éppen nem láttam, a jegyzetelős rész rám hárult - felírtam a kis noteszembe minden fontos és hasznos információt - mit vettünk volna, ha a szokásos termékeket vesszük, továbbá a termékek árát, nevét, a vásárolt mennyiségeket stb. Az ember pedig pásztázta a polcokat és komoly összehasonlító munkát végzett.

A folyamat így körülbelül 40-50 perccel tovább tartott, mint más hagyományos, nemtörődöm esetekben. Pedig azért olyan nagyon sok mindent nem vettünk. Egy hétre való élelmiszert.

Ilyen izgatottan még nem értem haza Tescoból. Következett a számolás. Az ember gondos excel táblázatott készített kategorizálva az adott élelmiszereket, mennyiségeket, árakat és a legfontosabbat, a megtakarítások összegét.

Meglepő eredmények születtek. Magasan győzött a 44 forintos sajátmárkás másfél literes szénsavmentes ásványvíz. (Nézőpont kérdése, hogy ez valójában megtakarítás avagy pénkidobás, mert ennyi erővel akár csapvizet is ihatnánk.) Mindegy. Gyorsan vettünk egy egész kartonnal. Őszintén bevallom, a 105 forintos tejet nem mertük bevállalni. Kis gondolkodási idő után visszacsempésztük a polcra és választottuk helyette a sokkal inkább minőségi sajátmárkás terméket. A túlságosan gazdaságos gyanús.

A legtöbbet egyébként a vizen, tejen és kenyéren spóroltuk. Egyedül a kávém minőségéből nem engedtem, pedig ha az ember egy cseppet nem szemfüleskedik, akkor a sajátmárkás kávé csomagolása könnyűszerrel megtévesztő lehet.

Azóta harmadik napja teszteljük az ennivalókat. Semmi különbség. A sajátmárkás probiotikus joghurt ital (amiből egyébként nagyon ügyesen vettünk 4 lejárt szavatosságút) kicsit édesebb, mint amit megszoktam, de semmi egyéb. A víz jó. A kenyér jó. A sajt kifejezetten finom.

Kicsit hosszadalmasabb folyamat volt, mint egyébként, de mindenképpen tanulságos. Nagyon érdekes dolgokat tanulhat meg az ember fia és lánya ilyen körülmények között. Mi mindenre szórjuk el a pénzt. Hol fizetünk csak a csomagolásért. Hol csak egy márkanévért. Hol a minőségért.

Összesen 2350 forintot spóroltunk. Ha számítom a 4 lejárt szavatosságú joghurtot -amivel tulajdonképpen kidobtunk az ablakon 199 forintot - akkor csak 2151-et.

És már van két vacsorameghívásunk. Plusz nekem intéztek egy céges vacsit valami szuperfantasztikus étterembe. Szórakozás gyanánt pedig sikerült ingyenjegyeket szereznem egy jövőheti Beugró előadásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése