2008. március 5., szerda

A katalán függetlenség és én

Nagyon nagyon nagyon nagyon vicces napom volt.


Szóval eljöttem Barcelonába. Mivel reptérről nem nagyon szeretek elkésni, ezért jó időben elindultam otthonról taxival. Persze ilyenkor nincs ám dugó. Baleset sincs a gyorsforgalmin és kamion sincs beszorulva semmilyen felüljáró alá. Ergo pikk-pakk kint voltam a reptéren. Ami mellesleg nem vált káromra, m messziről villogot a „fligh canceled” felirat Lufthansáéknál.


A személyzet nem pihent eleget és törölték a járatot. Átirányítottak egy másik ablakhoz, onnan vissza oda 10 perc sorban állás után, ahol eredetileg is álltam és gyorsan fel is pakoltak egy két órával korábbi gépre, ami nem kis késésben volt. Mint kiderült a müncheni földi személyzet tokkal-vonóval együtt sztrájkolni kezdett. Reggel ötkor. (Mint Gaskóék. Nem sztrájkolnak ám teljes gőzzel, csak úgy pár órácskákat ímmel-ámmal, hogy az ember lányát majd-nemhogy kihozzák a sodrából). Münchenben szerencsésen landoltam, át is ballagtam a következő géphez és lévén még 40 fölösleges percem, laptop ki, wifi katt. Felszállás előtt 40 perccel eszembe jutott, hogy nem csekkoltam be. Wifi katt, laptop el és rohanás vissza. Mivel sztrájk volt és emiatt jó sok járattalan és tanácstalan ember mindenfelé, körülbelül 25-en álltak előttem a sorban.

Pánikban rohantam előre, h i have a flight in 35 minutes and I really should be on it. A benga afroamerikai majdnem egyetlen dolgozó személyzet válaszol – Sorry ma’am, you won’t catch it, we put you on the next flight. FUCK. Itt elővettem nagy kék szemeimet és néztem nagyon, mire ő feltépte a sorbanálós szalagot és betessékelt mindenki elé. A szándék mindenképpen jó volt, de ott is közölték, h semmi esélyem elérni a gépet, rohanjak a géphez, majd ők adnak egy beszállókártyát. Ekkor már 11.04 van, felszállás 6 perc múlva. A kolléganő nem volt elragadtatva a bénázásomtól, de azért felendegett a gépre. Repültem már egy jó párszor, de ilyen sem volt még, h rám várjon a gép. Szerencsés felszállás, szerencsétlen leszállás Barcelonában. Vagy szél volt, vagy a pilóta vagánykodott, de olyan tempóban ereszkedtünk és értünk földet, mint valami hullámvasút. A mellettem ülő távol-keleti származású sárga kislány jól be is hányt. Hihi.

Kikecmeregtünk a gépből és irány a bőrönd. Hosszas várakozás után kiderült, hogy a sztrájkoló személyzet nem pakolta fel a táskákat 3 járatra. A táskám azóta is valahol kering Németországban.

A baggage claim ablak előtt körülbelül hetven ember állt és a spanyol kolléganő mintha cseppet bepöccent volna német kollégáira. Majd bénáztam még egy sort a pénzváltásnál, miután a tourinformos nőci a kezembe nyomta Barcelona shopping térképét. Akkor még nem gondoltam bele abba, h nincsenek véletlenek és minden okkal történik.

Miután felismertem, hogy a helyzeten nem tudok változtatni beültem egy taxiba és eljöttem a szállodába. Mellesleg kinézek az ablakon és itt van mellettem az FC Barcelona stadionja. Még a végén meccsre is megyek. Szóval megérkeztem egy darab laptoppal, egy kis táskával (tényleg kicsi, kézitáska) és kettő darab női magazinnal. Még a Harry Potter is nagy táskában maradt. Nagyon éhes volt, így lementem a szálloda éttermébe kajálni, ahol a pincérnő olyan jól beszélt angolul, hogy zöldségkrém leves helyett hozott nekem egy nagy tál sült zöldséget. Hosszúkávé helyett tejeskávét. Tudjátok, mint Manuel a Waczak Szállóban.

Majd felhívtam a biztosítót, aminek Londonban van a központja, hogy mi ilyenkor a teendő. Annyira vicces volt, mert mondtam hogy ki vagyok, honnan és miért telefonálok, mire a hölgy visszakérdezett, h magyar vagyok-e. Kicsi a világ. El lettem igazítva, hogy mivel ez a légitársaság hibája, töltsem majd ki a formanyomtatványukat és szerezze egy igazolást a Lufthansától, hogy tényleg sztrájkoltak és induljak el vásárolni. Na nekem sem kellett több. Shopping térkép és irány a belváros. Mivel holnap puccos konferenciára megyek, vettem egy szoknyát, blúzt, kardigánt, bugyit, melltartót (muszáj volt, mert fehér blúzt vettem és szürke melltartóban utaztam, amit ugye nem veszünk fel fehér blúz alá), cipőt, harisnyát, kontaktlencse folyadékot, kenceficéket. Remélem nem viccelt a biztosító, amikor azt mondta, h mindent fedeznek, mert ha igen, akkor csúnyán megszívom. Visszaértem a szállodába, de persze csomag seholse. De. Barcelona nagyon szép. Voltam már Spanyolországban máskor is, de mindig azt hittem, h a szívem mélyén mégiscsak olasz vagyok. Hát lehet, h inkább spanyol. Vannak pálmafák és temperamentumosak az emberek. És vicces, hogy mennyire nem beszélnek angolul. Azért most benne vagyok a sűrűjébe’ megint ;-)

Ja, és alig várom, h lássam Gaudi munkásságát. És még egy ja: pont egyidős vagyok a katalán függetlenséggel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése